A jó modor a lélek finomsága

2 266

Amikor Marie Antoinette francia királynét a vérpadra hurcolták, a szerencsétlen asszony megszédült és rálépett Samson hóhér lábára.
– Bocsásson meg, uram, véletlenül történt – mondta szelíd hangon.
Ezek voltak az utolsó francia királynő utolsó szavai.
A jó nevelés, a jó modor, szóval mindaz, amit a „jó gyerekszobá”-val hozunk összefüggésbe, soha nem mutatkozik meg az akaratunktól függő cselekedetekben. Marie Antoinette udvarias bocsánatkérése is ilyen öntudatlan cselekedet volt. Van jó modorú ember és van modortalan. De a jó modornak feltétlenül az ember vérévé, valósággal alaptermészetévé kell válnia. Az az ember, akinek „jó gyerekszobája” volt, állandóan magán viseli ennek a meghatározatlan valaminek a bélyegét. Ez a bizonyos „lelki műveltség” pedig nem ismer elválasztó korlátokat, sem nyelvi, sem korbeli, sem nembeli határokat.
Ez a lelki előkelőség meglátszik a nőn akkor is, ha egyszerűen vagy kopottan, turkálóból öltözött, de a káprázó ékszerek alól is kilátszik a neveletlenség, mert a gazdagság, a vagyon, a pénz nem csinált senkiből igaz embert, de embertelent tömegével. A köszönésből, a kérdésekből, a beosztottjaival való beszélgetéseiből azonnal megállapíthatja az egészen idegen is az illető főnök férfinak, de sajnos a nőnek is a lelki finomságát.
A szülők számára is jó vagy rossz bizonyítványt állít ki, mert a gyermek ebben a tekintetben is tökéletes tükörképe szüleinek.
Mennyire igaz az a közmondás: „amit Jancsi nem tanult meg, János soha nem fogja megtanulni”. Nagyon sok ember helyesen látja a dolgokat, amikor az életben való előhaladását neveletlenségének rovására tudja be. Ez legtöbbször az állásinterjúk alkalmával kerül felszínre. Az első hét esztendőben, amikor a gyermek még formálható, kell kialakítani benne mindazt, ami később valóságos értékké válik. Később már minden kísérlet hiábavaló. Ne tévesszük azonban össze a lelki nemességet azzal a finomkodó frázissal és bókoló mondatokkal, amelyek sajnos jellemzik jelenlegi társadalmunk egy részét, mert több ezer kristályszemből tevődik össze, amiket külön-külön felsorolni lehetetlen.
A legfontosabbak: a helyzet teljes felismerése; a kellemes beszédmodor – még akkor is, ha valaki főnök és az alárendeltjeivel beszél, és mások véleményének tiszteletteljes meghallgatása; vidám és korrekt fellépés; jó ízlés és alkalmazkodóképesség.
Ne feledjük: az ember mindenét elveszíti, vagyonát, szépségét, kedves hozzátartozóit, munkakedvét, sőt még néha az életkedvét is, de utolsó leheletig a „jó gyerekszoba” tulajdona marad. A bölcsőtől a sírig elkíséri.
Aki ennek birtokában van, azé a legnagyobb kincs.

Gálfalvi Gábor, életműdíjas ny. ig. tanító

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.