A hit nem magánügy!

833

Puskás László neve minden színházjáró és verskedvelő ember számára ismerősen csenghet, hiszen a Csíki Játékszín fiatal színművésze sorozatban játssza a főszerepeket azokon a bizonyos világot jelentő deszkákon, de hallhattunk felőle a tavalyi Versünnep döntősei között is. Nemrég azonban egy másik fontos főszerep jutott neki – a családapáé – amit büszkén, Istenbe vetett hite teljességével vállalt. Húsvét közeledtével hagyományokról, hitről, családról beszélgetett vele Némethy Zsuzsa.

– Hogyan ünnepelitek a feltámadást?

– Katolikusok lévén, igen gazdag a hagyományok tárháza, akár a húsvéti, akár a karácsonyi szokásainknak, rituáléinknak. Általában elmegyünk azokra a főbb szertartásokra, amelyek az ünnepeinket meghatározzák. Idén, talán először, igazán magunkban és szűk családi körben kell megélnünk a feltámadás örömét. Ez nem lesz kevésbé magasztos, legfeljebb a csodás liturgia, a templomok meghittsége és a tágabb közösség erejének a hiányában, de nagyon remélem, hogy egy kis figyelmet tudunk szentelni annak, aki életét adta értünk. A mi kis családunk össze tud gyűlni, mármint szűkebb magunkra gondolván, de szüleinket sajnos most nem látogathatjuk, lévén, hogy idősek és a közelünkben sincsenek, bár 75 kilométer csak járványos időkben tűnik soknak.

– A szokások, a hagyomány híve vagy? Vagy inkább az ünnep szentsége az ami fontos számodra?

– Fontosnak tartom szokásainkat, legfőképp a jó szokásaink átörökítését és a hagyományokat, ugyanakkor az ünnep szentségét is nagyon fontosnak tartom. Nem is az ünnepet annyira, hanem magát Jézus Krisztust. Attól lesz ünnep a szívünkben is, ha nem magunkra figyelünk elsősorban, hanem a lényegre. A hálaadás, amit olyan sokszor hangoztatnak, igazi kell hogy legyen, örömmel és lemondással. Hogyan lehet úgy hálát adni, hogy azt is megköszönöd, ami nincs vagy amiről le kell mondanod? Örömmel. Dicsérve és dicsőítve az Istent. Most legszívesebben, ahogy ezeket a sorokat írom, önkéntes karanténunk fedele alatt egy zsoltárt olvasnék Neki. Egy hálaadó, dicsőítő zsoltárt, ahogy azt sok nyári táborban énekeltük az ég felé a Mustármag közösség tagjaival, barátainkkal.

– Miért fontos számodra a húsvét? És mióta? Személy szerint nekem ez a legfontosabb keresztény ünnep – neked mit jelent?

– Csodás dolog lehet megérteni ezt az átváltozást, amely a legszentebb környezetben történik. Hogy mióta? Mióta meghallottam az első hívását az Úrnak. Egy útra léptem azóta, úgy középiskolás koromban a gyergyóremetei ifjúsági hittanokon, amelyről időközben le-letérek, de örülök, hogy ráléptem. Mekkora Igen lehetett Mária szava, mikor azt mondta: legyen nékem a te igéd szerint. Ehhez képest a mi kitartásunk és szilárdságunk sokszor igen törékeny és hűtlen. Törekednünk viszont szabad és kell. Hitünk a feltámadás reményéhez kapcsol. Ha nem hinnénk benne, akkor nagy kár lenne. Bár boldogok a lélekben szegények, és Jézus sem az igazakat akarta megmenteni, hanem a betegeket és a bűnösöket, a vámosokat és lecsúszott embereket, de nekünk megadatott, kétezer évvel utána, hogy higgyünk benne. Ez felelősség, nemcsak magunkra nézve, hanem társainkra nézve is. Hitéletünk olyan munka kellene legyen, ami nem teher, hanem örömmel hordott feladat.

– Vannak-e rituálék a családban?

– Talán azok a rituálék fognak a legjobban hiányozni idén, amelyek a feltámadási szertartáshoz kapcsolódnak. A nagyszombati keresztút, ahová mi is elszoktunk menni szüleinkkel, a tűzszsentelés, a liturgikus részek, az „oltárfosztás” hagyománya, szövege. Ezek mind gyönyörűek szoktak lenni a gyergyóremetei templomban. A húsvétot megelőző virágvasárnapi barka- vagy népiesen pimpószentelés szintén olyan ünnep, amelyen jelen szoktunk lenni, nem beszélve a locsolásról, amely húsvéthétfőn zárja az ünnepet, igaz, az utóbbi időben én már csak szűkebb családunk nőtagjait szoktam meglocsolni. Szintén felemelő ünnep a húsvétvasárnapi ételszentelés. Tavaly sikerült elérnünk a csíkszeredai ételszentelésre. Idén egy kicsit másképp lesz. De visszatérve magára a rituáléra: igazából most a jelenre kell koncentrálnunk. Megvan minden napnak a maga lefolyása. Igen, mondhatom, egész napunk az: rituálé. Bejáratott dolgok ismétlése, ám sohasem mindegy, hogy azokat mennyire végezzük tudatosan vagy sem. A templomban a térdelés is egy rituálé, a keresztvetés is rituálé, amely sohasem lehet rutin. Mire gondolsz, mikor végzed ezeket a mozdulatokat? Mit mondasz magadban? Azt vettem észre, hogy amikor olyan helyen vagyok, ahol igazán érzem a hely szentségét, energiáját, akkor sokkal tudatosabban kommunikálok az Istennel. Más mélysége van egy keresztvetésnek, egy kimondott, megszokott mondatnak, amely az imában hangzik el. Próbálom gondolni és élni is amit mondok, ettől erős és ettől nem rutin egy ima. Mármint rutin, de reményeim szerint nem üres rutin, amely robotikusan ismétlődik. Az Üdvözlégy… imádság ismétlődése sem véletlen, ha igazán mondja az ember, és figyel befelé, figyel a lényegre, akkor megnyílnak előtte olyan mélységek, igazságok, amelyek máshol és máskor nehezen.

– Művészként hogyan éled meg a bezártságot és a szocializálódás hiányát a vírus okozta körülmények miatt?

– Most kezdtem érezni, hogy hiányzik a színház. Eddig nagyon jól elvoltunk, persze hozzá kell tennem, hogy a család és egy csodás környezetben vagyunk két hete, talán ezért sem volt időm a színházra gondolni, de most már hiányzik kicsit. Egy régi kolléganőnk mondta néha, mikor jobb kedve volt: „Mi közöm nekem a színpadon a kinyilatkoztatáshoz…?” Hát most nyilatkoztatnánk, szavalnánk és színjátszanánk, de kinek? Az online felületek megvannak töltve ki kit hív ki játékokkal. Ők megtalálják a módját a közlésnek, a kinyilatkoztatásnak, hogy szavamnál maradjak. Én nem szeretem az effajta játékokat, de most már gondolkodóba estem egy-egy vers rögzítésében.

– Téged mindenki színészként, jó színészként ismer. Hogy érzed magad a családapa szerepében?

– Csak remélni tudom, hogy jól végzem a munkám, bár ahogy most, a jelenlegi állapotok kinéznek, szóba jöhet egy profilváltás. Na, nem teljesen komoly e kijelentés, mert szeretem a szakmám. Ami változott bennem az utóbbi időben, az az, hogy most már el tudnám képzelni magam máshol és máshogyan is. Persze az, amit a színház tud, hogy egy térben és időben szólni a nézőkhöz, semmihez sem hasonlítható. Ez a tény azért még helyben tart és észnél is, hála Istennek. Családapa szerepben nagyon jó lenni. Igazából ösztönből ráérez az ember nagyon sok dologra. Idő teljében mindenkinek ajánlom, aki eddig vacillált, csak annak nem, aki önként döntött mondjuk az egyedüllét mellett, vagy hogy nem vállal gyereket. A jóslások szerint a járvány végeztével nagyon sok lesz a terhes nő. Kívánom, hogy ez valóban áldott állapotot jelentsen és ne gondterhet.

– Mit szeretnél átadni a kislányodnak?

– Magamat szeretném a jelenben odaadni, amikor csak tudom, hogy majd ha nem leszek – bár a sorrend nem ismert –, ne a múltból sírjon vissza és ne egy utolérhetetlen jövőképben éljen, hanem a mában. Arra figyelni, ami most van, és ami épp történik. Ez nem azt jelenti, hogy Carpe diem!, mert az önámítás és felelőtlenség, hanem egy tudatos életet, egy elgondolt, hitben sarjadót. Továbbá azt szeretném átadni, amit én is kaptam. Hogy mi is az, nem tudnám leírni, mert az ember nemcsak szavakat, tanításokat és szép történeteket kap, hanem személyiséget, lelkületet. Szüleimtől sokat kaptam és kapok a mai napig, úgy akarom, hogy ez az én családomban is fontos legyen.

– Hogyan, milyen lelkületben nevelitek őt?

– Feleségem ősanyatípus, aki hála Istennek, olyan praktikákat tanult a szüleitől, amelyeket ösztönösen ad tovább gyerekünknek. Nem hiszek abban, hogy könyvből kell a gyereket nevelni, bár kétségkívül tágas a szakirodalom és el-ellehet lopni hasznos nevelési módszereket, de mint mondtam, ösztönös és zsigeri nevelés tulajdonosaiként abban hiszünk, ami már bevált. Látom az eredményét annak, amiről most beszélek családom, rokonaim több tagján. Ez a hagyaték nem mellékes a vallásos neveléstől, de azt kell mondanom, hogy nem az volt a mozgatórugója az én és a feleségem generációjának, bár törekedtünk a hitéletre, de utólag kezdtünk keresni és tapasztalni e téren.

– Hogyan jellemeznéd te vagy ti családként a kialakult helyzetet az ünnep közeledtével?

– A kialakult helyzetet túl fogjuk élni. Kérdés, mi lesz ennek az ára? Hány ember fogja ezt megszenvedni? Sokan megijednek, sokan nem veszik komolyan. Én nagyon remélem, hogy középen állunk és napról napra tudatosan élve várjuk a változást. Ha egy keresztény ember hisz a feltámadásban, a túlvilági életben és magában az Istenben, akkor miért ne hinne ennek a végében is. Persze, reméljük, hogy megússzuk, mert ez a legjobb szó erre, de ha közelebb kerülünk hozzá, akkor is hinnünk kell.

– Miért fontos számodra a hit?

– Először is egy olyan dologra hívnám fel a figyelmet, amely széles körben el akar terjedni, azt mondják sokan, hogy a hit magánügy. Menj haza vagy a templomba, és higgy ott. Véleményem szerint ez az egyik legnagyobb veszélye kereszténységünknek. A közösségek szétoszlanak, se kaláka, se focimeccs, se komámékkal kirándulás. Most aztán pláne. A kisebbségek még inkább veszélyben vannak, mert lassan nem beszéljük az anyanyelvünk és a legkisebb közösség a család lesz, ha lesz. Adja a Jóisten, hogy a házasság intézménye fennmaradhasson, mert a családnál kisebb közösség már nincs, csak az egyén van, aki egyedül is csak egy ember. A hit nem magánügy, ezt kellett megtapasztalnom munkahelyen és minden olyan helyen, ahol járok, hogy nem magánügy. Krisztus is közösségekben, tömegekben működött, tanított. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében, ott élet van. És erről az életről kell hogy lehessen beszélni mindenfajta közösségben, munkahelyen, trafikosnál, vonatállomáson. Ha nem lehet, az nem jót jelent. Ha már a házasság intézménye sem lesz, akkor melyik az a legkisebb közösség, ahol összegyűlnek az Ő nevében? Nem vagyok borúlátó, csak figyelem a karrierista törekvéseket, a három munkahelyen dolgozó, gürcölő apákat, anyákat, akiknek nemigen van idejük egymásra, gyerekükre, hitükre… hacsak nem jön egy vírus.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek