A hegy volt a mindene

72

Erőss Zsolt és Kádár Róbert a Vasasban váltak barátokká, má­szótársakká. Együtt vitték véghez azt a vakmerő tettet is, ami miatt már akkor kirúgták őket a Vasasból, mielőtt még tulajdonképpen csapattaggá válhattak volna. Életre szóló leckéről, életre szóló barátságról beszélt a szintén Magyarországon élő Kádár Róbert.

Kádár Róbert és Erőss Zsolt EKE-túrán Fotó: Dezső László

Erőss Zsolt két évvel len­ne idősebb kamaszkori ba­rát­jánál, Kádár Róbertnél. Mind­ketten Hargitai Szabolcs ke­zei alatt váltak sziklamászókká, összeforrott edzőtársakká.
– Korban közel álltunk egymáshoz, a humorunk is hasonlított, mindketten „rockosok” voltunk, tehát nagyon talált a szó. Ő korábban kezdte a mászást, de hamar alkalmazkodtunk egymáshoz. Beváltam nála másodmászóként: ő mászott elől, én pedig biztosítottam. Tulajdnoképpen én voltam az edzőtársa – mesélte Kádár Róbert. – Gyermekekként mi csak figyeltük a nagyokat, de nem mászhattunk hivatalosan, és a Vasasnak sem lehettünk tagjai. Egy alkalommal a Békási-szorosban kicsit távolabb mentünk a csapattól, és ketten, felügyelet nélkül elindultunk a falon felfelé. Már jól fenn voltunk, amikor láttuk, hogy korábban ott járó hegymászók lefűrészelték a biztosításban nélkülözhetetlen vasakat, ennek ellenére folytattuk a mászást. Ezt el is meséltük a felnőtteknek, edzőnk, Hargitai Szabolcs pedig alaposan megleckéztetett. „Nem az a jó mászó, aki az első mászásán meghal, hanem az, aki 80 évesen is mászik” – mondta, és elvette a felszereléseinket. Fel sem voltunk véve a csapatba, és máris kirúgtak – emlékezett nevetve Kádár.
Mégsem távolodtak el a Vasastól, továbbra is a csapattal űzték a szenvedélyüket. Később Kádár hegyimentő lett, és miután Magyarországon ismét találkoztak, ipari alpinistaként ismét együtt dolgoztak Erőss Zsolttal. Mint mondja, a magashegyek korszaka ezt követően kezdődött Zsoltnál.
– A fanatizmusa tette őt naggyá. Nem ismerek embert, aki ennyire megszállottan szerette volna a hegyeket. Ez volt a mindene – mondta.
Erőss Zsolt halála előtt egy-két évvel találkoztak utoljára. Elkérte a műlábát, hogy lássa, milyen súlyos – egymásnak megengedhették a fekete humort is. Kádár szerint barátja szeretett magányos farkasként egyedül járni a természetben. Nyugalmát is ott találta meg.

Kovács hont Imre

A cikk a Hargita Népe március 7-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.