A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményéből

Imacsokrok Márton Áron püspöknek

212

Márton Áron püspököt életében, hivatásában mindvégig elkísérte híveinek és papjainak rajongó szeretete, féltése és imádsága. Ennek az imádságos szeretetnek „kézzel fogható” bizonyítékai az imák százait tartalmazó, színes rajzokkal díszített „imacsokrok”, „lelki csokrok”. Ezeket többnyire ünnepi alkalmakra kapta Márton Áron püspök. Ebből a több száz imacsokorból nyújt ízelítőt a Gyulafehérvári Érsekség, illetve a Főegyházmegyei levéltár vándorkiállítása, melynek első állomása a csíksomlyói Jakab Antal Ház, és amelynek megnyitóját Márton Áron püspökké szentelésének 80. évfordulója alkalmából tatják holnap fél egytől.

Imádkozzatok érettem, hogy szent hivatalom kötelességének teljesítésében egyedül a megfeszített Krisztust hirdessem, és a Benne való feltámadás örömét számotokra Isten segítségével bőségesen közvetítsem – kérte Márton Áron első püspöki körlevelében.

A lelki csokrok keletkezésének körülményei
A későbbiekben is szívesen fogadta hívei és papjai imáit, és körleveleiben gyakorta meg is köszönte azokat. „Távollétem alatt mindig éreztem, hogy Tisztelendő Testvéreim együtt éreznek velem, gondolnak reám, imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat” – írta börtönből való szabadulása (1955) után írt első körlevelében.
A Gyulafehérvári Érseki Levéltár (GYÉL) Márton Áron-hagyatékában megőrződött ima­csokrok legnagyobb része 1949-ben, Márton Áron püspökké szentelésének 10. (és pappá szentelésének 25.) évfordulójára érkezett Gyulafehérvárra. Nem véletlenül, hiszen ez az év a romániai katolikus egyház, a katolikus püspökök, papok és hívek számára kritikus év volt: a Vatikánnal kötött konkordátum román állam általi felmondását (1948) és az egyházi iskolák államosítását követően, 1949-ben sorra bebörtönzik a rendszernek ellenálló katolikus püspököket és papokat, feloszlatják a szerzetesrendeket. Az egyház egyetlen ellenállási lehetőségeként megmaradt „imahadjáratot” valószínűleg Boga Alajos általános helynök kezdeményezte az évforduló ürügyén. Azonban a nagy gonddal fogalmazott és díszített, hatalmas mennyiségű imát összesítő csokrok messze túlmutatnak az ünnepi alkalomból lerótt „kötelező” tiszteleten, és (az időközben letartóztatott) püspök iránti mélységes szeretetről, aggodalomról és együttérzésről tanúskodnak: „Köszönünk mindent-mindent, amit szavakba önteni nem lehet, csak imacsokorba foglalni (…), csak emlékeztető akar lenni arra, hogy hálás nagyszebeni Ferenc-rendi nővéreinek aggódó szeretete, áldozatai, szentséglátogatásai, szentmise- és szentáldozásai támogatják minden nehézségben, kísérik minden lépését.”
Nagyszámú lelki csokor érkezett még 1959-ben püspökké szentelése 20. évfordulójára, 1966-ban a 70. születésnapjára, 1964-ben 25 éves püspöki (és 40 éves papi) jubileumára, illetve 1974-ben pappá szentelésének 50. évfordulójára. A püspök iránti tiszteleten, ragaszkodáson túl az imacsokrok nagy számát az is magyarázhatja, hogy a püspök következetesen elzárkózott az ünnepléstől. Segédpüspöke, Jakab Antal, a Márton Áron 80. jubileuma alkalmából írt körlevelében így fogalmaz: „Kegyelmes Püspök Atyánk – nem először teszi – minden ünneplésre vonatkozó próbálkozásunk és kívánságunk elől ismét elzárkózott, és kijelentette, hogy évfordulóját teljes visszavonultságban, a székhelyétől is távol óhajtja eltölteni. Akik pedig iránta szeretettel, elismeréssel és jókívánságokkal vannak, és ennek jelét akarják adni, azoktól azt kéri, hogy azon a szent napon érette imádkozzanak.”

Ragaszkodás és együttérzés a képekben is
Az imacsokrok díszítése sokban emlékeztet a huszadik században elterjedt rajzos emlékversekre, „emlékes” vagy „énekes” füzetek rajzaira, ám kétségtelenül árad a ragaszkodás az igényes, egyedi kivitelű, szimbólumokban gazdag lapokról. „Parányi emlékül szívünk őszinte szeretetéből saját kezünk kézimunkája” – írják ajánlásképpen a ditrói hívek. A rajzokon gyakori virágok, fenyőgallyak, keresztek, püspöki és papi jelvények mellett 1949-től rendre megjelenik a töviskoszorú, a mindent átfonó tövises ág, a szenvedő Krisztus-portré és a kereszthordozás. Majd a későbbiekben, főként 1964-tól (egyrészt a püspök elzártságára, kényszerlakhelyére, másrészt a nemzetiségi elnyomás erősödésére való utalással) hangsúlyosabban jelen vannak a (szimbolikus) tájrészletek, a székely kapuk, székely ruhák, falvak, templomok képei is. Ugyanakkor megsokasodnak az elnyomásra vonatkozó, áthallásos szövegek: „bella premunt hostilia, da robur, fer auxilium” („ellenség hoz reánk hadat, küldj segítséget, adj erőt”), „üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk”.

Az imák, erénygyakorlatok százezrei
A GYÉL gyűjteményében található több száz imacsokor több mint másfél millió, Márton Áron püspökért felajánlott imáról és erénygyakorlatról tanúskodik. Több százezer szentmisehallgatást, Rózsafüzért, Miatyánkot, Üdvözlégyet, jócselekedetet ajánlottak fel a hívek a püspöküknek, több tízezer keresztutat, böjti napot, önmegtagadást, szentáldozást és más imák ezreit.
A lelki csokrokban szép számban szerepelnek rendhagyó felajánlások is: „vállaljuk az élet minden gondját”, „káromkodás elleni küzdelem”, „egy kisgyerek »Szívem első gondolatja«”, „Mária-énekek”, „közös családi imák”, „két vadházas rendezi esküvőjét”, „bántalmak viselése”. Az imacsokrok közül egyik a püspök kézjegyét is viseli. Az imacsokorra, melyen „egy ágyhoz kötött szegény beteg felajánlja háromhavi szenvedését és imáját” a következő megjegyzést fűzte a püspök: „Ezt külön is köszönöm, s viszonzásul szentmiséimben megemlékezem róla, Isten adjon neki vigasztalást, s a szenvedések elviseléséhez lelki erőt.”

Akik a püspökért imádkoztak
A legtöbb imacsokor egyházközségek és filiális egyházközségek híveinek csoportosan összesített felajánlása, „hívek és lelkipásztoruk” aláírásával ellátva. De vannak kisebb, sokszor névsorral, aláírással, nemek és életkor szerint bontott kimutatásokkal hitelesített imacsokrok is. Ugyancsak nagy számban érkeztek imacsokrok rózsafüzér-társulatoktól, egyházközségek vezetőségétől, főesperesektől. Külön színfoltot képvisel az örmény katolikus hívek imacsokra, illetve a görögkatolikusok román nyelvű imacsokra, valamint a lelkiségi csoportok ajándékai (például Szent Család Társaság, Mária Hét Fájdalma Tisztölői (sic!), Mária Kongregáció stb). Vannak a gyűjteményben egyéni, egy-egy személy által összeállított imacsokrok is, de még olyanok is, amelyeket egy-egy gyermek készített. Az összesítés szerint az egyházmegye 167 helységéből érkezett legalább egy (egyes helységekből több) imacsokor. A kiállítás megnyitója a csíksomlyói kegytemplomban lesz, február 12-én, kedden 12.30-tól. A tárlat a csíksomlyói Jakab Antal Ház K-termében február 12. és 20. között látogatható, hétköznapon délelőtt 10-től délután 5-ig, hétvégén 10-től délután 2-ig. A kiállítás vándortárlatnak készült. Azok az egyházi és világi szervezetek, amelyek méltó elhelyezéséről, őrzéséről, és nyitvatartásáról gondoskodni tudnak, jelezhetik „vendéglátó” szándékukat Bernád Rita főlevéltárosnál: 0744–182273, rita.bernad@romkat.ro.

Imacsokor, lelki csokor

Imacsokor, lelki csokor – csoportok, közösségek (vagy egyének) által bizonyos célok érdekében vagy konkrét (rászoruló, nehéz feladat előtt álló) személyért felajánlott imákból – esetenként több imából, jócselekedetekből, erénygyakorlatokból – álló „csokor”. Az imacsokrokat, különösen, ha köszöntés, örömszerzés céljából készítik, gyakorta szép képpel, illusztrációval, kézimunkával kísérve küldik el az érintettnek.

Lázár Csilla

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.