A gagyi unitárius templom orgonájának története

74

Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.

Fotó: Márk Attila
Fotó: Márk Attila

A Firtosból eredő és Székelykeresztúrnál a Nagy-Küküllőbe ömlő Gagy vize völgyének felső harmadában fekszik a patak névadó helysége, az unitáriusok és reformátusok által lakott Gagy. Hajdan leányegyházként a szentábrahámi megyéhez tartozott, így nem szerepel az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben. Fazakas Dénes, a gagyi állami iskola volt igazgatójának kéziratban fennmaradt, 1911-ben írt megnyitóbeszédéből idézek: „Gagy kezdetben egy néhány nemes ember családjából és a családok cselédségéből állott.” A falu első hiteles említése 1566-ból való, amikor „Gagijban” nyolc lófőt írtak össze. A település neve a 16. századi levelekben még Gagi, majd a század végén már Gagy alakban szerepel. Unitárius közössége sem volt kezdetben önálló egyházközség, Szentábrahámhoz tartozott, temploma nem volt. „A szájhagyomány ma is igazolja, hogy a nemes emberek – mikor lelki szomjukat kívánták kielégíteni – zselléreik négyökrös szekerével vitették magukat Szentábrahámra.” (Fazakas Dénes) A templomépítésről és ennek dátumáról az 1773-as Matrixban olvashatunk: „Vagyon egy Kő Templom, melly épült in Anno 1667.ik Eszt[endő]be. Az hellyet adta volt örökösen az Unitaria Ecclesianak Thordátfalván lakott Néhai Pálffi Sigmond Uram”. Az 1839-es püspöki vizitáció alkalmával készült jegyzőkönyvben szerepel a templom leírása: „Ezen telken vagyon egy régi Templom Kőből Keleti részén bé jároul szolgáló fa Tornátzával együtt zsendej fedél alatt jo vas záros kétfele nyilo ajtóval – s’ kivülről drot Rostéllyal védett 3 üveg Ablakokkal ellátva. A Templom belülről Mennyezettel s’ egy Dél felőlli végében lévő festékes fa karzattal […] A Predikálló Szék kőből épült, s felette függ egy igen egyszerü Korona, mellynek fenekén alolról írva ez olvastatik: Ezen Koronát tsináltatta Tktes Nemes Pálfi Mihállyné Asszonya az Anno 1773- A Templom Piatzán áll egy fenyő Deszkából készült Lábakon álló kerek Asztal.” Szokatlan az éneklő pulpitus hiánya e leírásból. Sokszoros javítás után, az 1859-es vizitációkor már azt írják, hogy „a Templom megrongált állapotban találtatik…” Az új templom építésére mégis a századfordulóig kellett várniuk a gagyi híveknek. 1901-ben írták: „A régi Templom teljesen lebontatott, az új templom építése már a napokban megkezdetik.” Rá egy évre, 1902-ben, a kurátori számadásban olvasható: „a múlt évben épített új templom bevégzéséből csupán a festés hiányzik.”

Orgonakorut3 053
Az orgona beszerzésének a gondolata régebbi keletű. Már az 1890. február 13-án készített számadási jegyzőkönyv beszámol egy orgonaalap létrejöttéről: „Ügybuzgó primárius gondnok Tekintetes Sebesi Ferencz úr indítványára – volt községi tanító Derzsi Domokos közremüködése következtében a fennebi czimen önkéntes adakozók utján egy alap gyűjtetett még a megelőző években. Minthogy azonban az ilyen uton részint terményekben, részint pénzben összegyűjtött alap még mind ez ideig a kezdet nehézségével küzdött, rendes számadást csak a mult évről állíthatott ki…” Az orgonaalap ezen évben 126 véka és 12 ½ kupa törökbúzát és 126 forint 97 krajcárt tett ki. Mivel az alap kezelésében a vizsgálóbizottság a következő évben is rendetlenséget észlelt, 1891. január 30-án határozatot hoztak, amelynek értelmében „…miután a gabona tartozások kivétel nélkül mind szemes törökbúzában van, az összeg törvényszerű kötelezvények mellett minden tavaszon szemes vékáért osztassék ki – és minden ősszel a presbitérium által meghatározott mennyiségben csős vékában szedessék fel. Továbbá a pénz tartozások kettős kezességgel biztosítassanak s a kamat halmozások teljes kizárásával – a kamatok pontosan felszedessenek”. Az orgonát végül az új templom építésekor szerezték be: „Emlékezet okáért megjegyeztetik, hogy az egyházközség a templom építéssel egyidejűleg egy 600 Korona értékű orgonát vett és egy 220 Korona értékű Koronát csináltatott.” A kiadások sorában pedig: „1. Az orgona árába adatott 600 korona./2. Szállítási költség és orgona vizsgálási díjba 48 kor. 18 fill.” Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében a következőket írja ezen orgonával kapcsolatban: „A templom 1900 és 1901 között épült […] Ekkor szerezték be az orgonát is a segesvári német evangélikus egyháztól. A kisméretű, szépen munkált hátuljátszós pozitív építője és kora ismeretlen.” E választ a szerző valószínűleg Szabédi Pál volt gagyi lelkész 1988-as, orgonákról szóló kérdőívre adott felvilágosításából merítette, az információ forrása nincs megjelölve. E mellett szólhatnak az orgona regisztereinek 19. század végi, műanyag lapra festett németes feliratai is:
Bordun 8 F. Prinzipal 2 F
Flauto 4 F. Quinte 1 2/3
Flauto dolce 4 F. Octave 1 F.
Acuta c […]
Hermann Binder, neves erdélyi orgonaépítő a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeumban található körmeneti orgona, valamint a szásztyúkosi evangélikus orgonával való hasonlóság alapján a gagyi templom orgonáját a 18. század első felében működött Johannes Baumgartner segesvári mester hangszereként azonosította.
1903-ban az orgonát „megigazították”. Az orgonamestert és fuvarozókat a magtárból fizették ki: az igazításért 20 vékát kapott, a fuvarozó 3 véka 32 kupát. A rövid ideje megvásárolt orgona az 1916-os román betöréskor jelentős károkat szenvedett. Az Unitárius Közlöny 1916. decemberi száma beszámol az eseményről: „Gagyban Gálfalvi János lelkész szomorú helyzetet talált, midön nov. 2-án hazatért. Az urvacsorai kelyheket a templom padlásán megtalálta, de egyéb elveszett. Az oláhok bementek a templomba, az orgona hangja mellett táncoltak, végül az orgonát összerombolták”. A következő évben, esperesi felhívásra, mely a károk felmérését célozta, 1917. június 3-án, a keblitanács jegyzőkönyvbe foglalta a károkat, felsőbb hatóságokhoz való küldés céljából: „…a román katonák legelőször a templomba vonulva ott lakmároztak s végül az orgonát használhatattlanná tették […]. Hogy több és végzetesebb károk nem történtek, oka az, hogy az itteni gondviselés jóvoltából csak másfél napíg voltak a rombolók.” És mintha ez nem lett volna elég, 1918-ban, az orgonasípok hadi célra való rekvirálásakor, elvitték a homlokzati sípokat is.
A háború nehézségeiből nehezen állt talpra az egyházközség. Mégis 1919-ben, az orgonaalap javára rendeztek mulatságokat, amelyek tiszta jövedelme mellé a feloszlott dalárda pénzkészletét is mellékelték. 1923-ban pedig Fazakas Ida 100, Fazakas Vilma 30, Fazakas Ilonka pedig 30 lejt adományozott az alap javára. 1934. május 12-én az orgona javítási módjáról tanácskozik a keblitanács: „Lelkész kijelenti, hogy az orgona annyira megromlott, hogy azon nem lehet játszani, és kéri a kebli tanácsot, hogy határozzon, hogy eztet kijavítsuk, vagy egy uj orgona beszerzését teszi szükségessé.” Miután a keblitanács elhatározza az orgona javíttatását, a pénz beszerzését gyűjtés útján képzelik el, amelybe szerették volna bevonni a távolabbi híveket is, a nőszövetséget is felkérik a gyűjtésben való segítségre. Ugyanakkor Benczédi Ferenc gagyi lelkész 1935. augusztus 22-i keltezéssel levelet intéz a püspöknek, amelyben orgonajavítás, -vásárlás ügyében kér segítséget: „Régi orgonánk nagyon rossz állapotban van, úgyhogy egyik jó kántorunk szerint nem is érdemes a kijavításával foglalkoznunk. De akár kijavítjuk, akár ujat csináltatunk, kihez forduljunk, hogy megbízhatóan jó munkát kapjunk? Pénzünk ha esetleg nem lesz elég egy új orgonára, akkor tanácsos és megfelelő lesz-e, ha egyelőre csak templomi harmoniumot veszünk?” A lelkész Ütő Lajos igazgató-tanító véleményét szeretné megtudni ezen ügyben. A püspökség továbbította a levelet az említett tanítónak, de a választ nem ismerjük. Közben az orgonaalap biztos kezelését szorgalmazzák, hogy amint szükség lesz az orgonajavításra, a pénz kéznél lehessen. 1935 novemberében az orgonaalap megajánlása eléri a 13 048 lejt. A gyűjtésről való beszámolóban a lelkész külön hangsúlyozza a bukaresti, illetve kolozsvári gyűjtést, ahonnan 815, illetve 1000 lej gyűlt be. Az egyházközségi vezetést megbízzák, hogy érdeklődjön a javításra vonatkozó árajánlatok felől. Ezen keresés eredményeképpen az 1936. február 6-i rendkívüli keblitanácsi gyűlésre meghívják Csioflek György brassói orgonaépítőt. Értékes adat, mert a század elején, Csioflek testvérek név alatt működő orgonagyárosok közül Csioflek Miklós neve volt ismert a vállalati szerződésekről, a szakirodalom kevés adatot közöl e vállalkozócsaláddal kapcsolatban. Csioflek György nevével először találkoztam munkám során. A korabeli viszonyokat tükrözi, hogy míg elődje, Csioflek Miklós magyarul írja alá szerződéseit, a gagyi orgonát javító mester George Cioflec, román névformában jegyzi a megegyezést: „…egy. közs. vezető részének kérésére eljött Brassóból Csioflek György orgona építő úr és az orgonát megvizsgálta s most megjelent gyűlésünkön, ahol ki jelenti, hogy az orgonát érdemes kijavítani és ő vállalja az orgona javítást”. Hosszas tárgyalás után megszületik a megegyezés. Ennek értelmében „egyfelől Csioflek György, mint orgona építő kijelenti, hogy 24.000 Lei, azaz Huszonnégyezer Leiért a templomunkban levő régi orgonát kijavítja ez év folyamán április 12-20-ig. Van 7 drb. regiszter ezek közül kettő kimarad és pedig a quint és az acuta. A hiányzó fasípokat ki egészítem továbbá az összes fémsípokat horganyból lehetőleg pedig cinből készítem egész művet átjavítom és használhatóvá teszem. Munkámért egy évi felelősséget vállalok az átadástól számítva”. Az egyházközség pedig a szakértői véleményezés után az összeg kifizetését vállalja. Ugyanakkor biztosítja az orgonaépítő és eszközei szállítását Székelykeresztúrról, valamint gondoskodik ennek szállásáról és élelmezéséről az ottani munkálatok idején. A szükséges pénz azonban nem volt meg teljesen, a lelkész javasolta a magtárból a gabona eladását, tojásgyűjtést, valamint a hívektől való másodszori gyűjtést, ezekből a keblitanács a magtári vásárt elutasította. Házasemberek bálját rendezték meg, amelynek tiszta bevétele 1604 lej és 50 bani volt. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a bálon két nyulat, egy liliputi tyúkot és kakast is kisorsoltak szép anyagi sikerrel, a zenészek a nekik járó fizetséget (80 lejt) úgyszintén az orgonaalaphoz adták. 1936. június 21-én tartott keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyvéből megtudjuk, hogy az orgonaépítő megkezdte a munkálatokat. Mivel a fizetési összeg még mindig nem gyűlt össze, a presbitérium felhatalmazta a vezetőséget a szükséges kölcsön felvételé-
hez. Az egyházi főtanács leirata szerint, amely a jótállási idő növelését kéri, a jelen levő Csioflek György két évre hosszabbítja ezt. A szakértő bizottságba meghívják Tóth Vilmos, Fazakas Péter, Biró Lajos, Firtos Áron, Fazakas Dénes és Hurubás János tanító-énekvezéreket. Június 21-én a szakértő bizottság megvizsgálta a kész orgonát és véleményüket jegyzőkönyvileg is kinyilatkoztatták: „Vizsgáló bizottság, a szerződést áttekintve a munkát alaposan átvizsgálták és megállapították, hogy lelkiismeretes és jó munkát végzett Cioflec György Brasov-i orgona építő és a szakbizottság ezek alapján, az orgonát a keblitanácsnak elfogadásra ajánlja.” A keblitanács az orgonát a június 26-án tartott gyűlésén fogadta el. A szentelést szeptember 13-án tartották, a szertartást Katona Ferenc esperes végezte. „Derék munkát végzett a lelkész s a kántor áldozatkész híveivel együtt.”(Unitárius Közlöny) Az orgonaszentelés alkalmával tartott táncmulatság tiszta jövedelme 631 lej volt. Az orgonajavítás alkalmával eltorzították az orgona külsejét. „A homlokzat két oldalán látható stílustalan tulipános faragás az elveszett barokk oldaldíszeket helyetesíti, groteszk módon.” (Dávid István) Mindezekről az 1936. december 6-án tartott gyűlésen számol be a lelkész: „…az orgona átfestésére, bronzolására és két oldalt tulipán dísz kidolgozására kiadatott összesen 700 Leu és 50 bani”. Az orgonára zárat szereltek. A hangszer működésével kapcsolatban még egy jegyzőkönyvi adatunk van, 1965-ből, amikor a május 10-i közgyűlésen jegyezték: „lelkész arra kéri a férfiakat, hogy templomból kimenetelkor ne várják meg azt, amíg a lelkész az utolsó ének után lejön az orgonától, felveszi a palástot és kimegy, mert ez késlelteti a templomból a kimenetelést. Orgonaszó mellett az asszonyokkal egyszerre hagyják el a templomot, meg legvégén jön ki a lelkész, aki a kántori teendőket is végzi.”
Ez az utolsó híradás az orgona működéséről. Nem tudjuk, mikor némult el. Ma használhatatlan állapotban van a karzaton. A hangszer szekrénye, szerkezete és fasípjai még a 18. századból valók, fémsípjai 1936-ból származnak, s ma is hiányoznak a Csioflek által kivett sípsorok. Utóbbiak, néhány nagyobb homlokzati síp kivételével, mind ónból készültek. Felmérő utunkon élő szúfertőzést is tapasztaltunk, a hangszer teljes felújítást igényel.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.