A fuldokló rendszer luxusa

45

Daczo_Denes_webreaHárom és fél éve, hogy luxusberendezéssel élem az éjszakákat. Első perctől nem is gondoltam arra, hogy luxusként kell megélnem, ami velem történik, de az egészségügyi rendszer felvilágosított erről. Az, hogy nem fulladok meg, nem a párnák közt ér a vég, vagy nem kapok álmomban agyvérzést, igen kérem, ez a luxus. Az egészségügyi rendszert igénybe venni, az is luxusnak számít itthon. Hiába egészségügyi biztosítás, hiába a többszörösen befizetett hozzájárulás a munkáltató és munkavállaló részéről is, a rendszerben éppen akkor és ott nincs pénz, amikor kellene.
Mindenkinek a saját baja a legfájdalmasabb. Ezzel én is így vagyok. A történet fogalmam nincs mikor kezdődött, csak arra emlékszem, hogy egyre nehezebben tudtam nappal ébren maradni. Nemcsak a munkában, vezetés közben, de lassan már vendégségben sem voltam képes arra, hogy a beszédre koncentráljak. A környezetem jelesen vizsgázott, ezt is elnézték… egy darabig. Aztán mindenki kezdte érezni, hogy ez már nem unalom, nem a hóbort… kivizsgálásra van szükség.
Megtettem az első lépést, aztán nagyon hamar megtapasztalhattam egy új érzést, mit jelent, hogy éjszaka maszkkal alszom, géphez kötve, „luxuskörülmények” között töltöm az éjszakát. Teszem ezt azért, hogy nappal éberen dolgozhassam, hogy adómmal, hozzájárulásommal is hozzájáruljak az egészségügyi rendszer fenntartásához. Régóta tudom, hogy nem a kölcsönösség elvén működik az egészségügy sem. Lehet magyarázni a szolidaritás és a közteherviselés fontosságát, de kit érdekelnek ezek a szép szavak, amikor luxusnak mondják azt, hogy az ember éjszaka lélegeztető géppel alszik, és havi bért fizet egy egészségügyi szolgáltatónak. Évek óta bíztam abban, hogy van elég hatásos lobbi és érdek, hogy végre a CPAP-készülék – ez az éjszakai luxuspartner orvosi neve – is felkerül arra a listára, amelyet a biztosító fizet majd. Mostanig mindhiába vártam, pedig a gépkocsivezetőket is riogatták már alvásteszt bevezetésével. (Lehet, sokan kerülnének luxuskörülmények közé alváskor.) A minimális telefonszolgáltatói csomag közel ötszörösét fizetem az éjszakai levegőért, havi rendszerességgel. Választhatok: vagy fizetem a luxust, vagy az egészségemmel, az életemmel játszom. Egyelőre nem a fulladást választottam.
A rendszer már régóta fuldoklik és ez emberéleteket követel. Tömegszerencsétlenségek, kórházi fertőzések okozta halálesetek kellettek ahhoz, hogy kiderüljön, a fertőzési góc ott van a kórházainkban. Hogy ezt pontosan mi okozza? – egyelőre a hígított fertőtlenítőszer vitte el a balhét. Nem is tudom, min lepődjek meg jobban: azon, hogy erről a titkosszolgálat már rég tudott és figyelmeztette is az illetékeseket, vagy azon, hogy mi köze ehhez a szolgálatoknak. Ha nemzetbiztonsági kérdés a dolog, akkor talán leginkább azok a felelősek, akik mostanig hallgattak.
Ha felhígult társadalmi rendszerünkben a hígított fertőtlenítő kérdéséről is tudott a titkosszolgálat, gondolom, azzal is tisztában vannak, hogy a betegek mennyivel kell hozzájáruljanak a rendszeresen befizetett egészségbiztosítási díj mellett az igénybe vett szolgáltatásokért. Mert nem az éjszakai légzés az egyedüli, ami ma luxusnak számít itthon. Luxus az egyszerű vérvétel, a fogorvosi szolgálat és luxus a pelenka gyermeknek, felnőttnek egyaránt a szorult helyzetben.
Az egészségügyi szolgáltatás önmagában lett luxus. Ezzel együtt luxust biztosító forrás. Némelyeknek.
Az egészségügyi ellátás biztosítása tényleg lehet nemzetbiztonsági probléma, de akkor nemcsak megfigyelésre, hanem orvoslásra is szorulna. A baj, hogy a változtatás is luxusnak számít.

Daczó Dénes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.