A férfi, akinek könnye is van

50

A férfi legfőbb ismertető jele a keménység. A szentimentális, puha férfit nőiesnek nevezzük. A férfi arcára kőmaszkot varázsol az élet, a mindennapi küzdelem. Már maga a mosoly is érzésnyilvánítás, amely a hivatali életben, a legtöbb főnök véleménye szerint, egyenesen megengedhetetlen.
Nézzük azonban meg az érem másik oldalát. Nem szeretjük a nevető, kacagó embereket, de hát hogy is állunk az ellenkező érzések kifejezésével: a könnyezéssel?
Nem is kell nagy fantázia ahhoz, hogy megtaláljuk a feleletet. A férfi és a könnye elképzelhetetlen!… Elképzelhetetlen? Talán mégsem. Mindenki látott már heves fájdalmában zokogó férfit. Igaz ugyan, hogy utólag szégyellte magát érte. Mindenesetre sajnálkozását fejezte ki, hogy nem tudott uralkodni magán, és megfogadta, hogy a jövőben jobban fog vigyázni.
De hát miért? Mi szégyellni való van abban, ha valakinek érző a szíve? Ne felejtsük el, hajdanán olyan kor is volt, amikor a férfi könnyezése a férfi szépsége volt. Goethe világhírű regénye, a Werther ezt a könnyező férfit dicsőíti.
A mai kor azonban ebben színházias érzelgősséget lát, amit egészen le is vetett magáról. De a színház örök! 150 évvel ezelőtt könnyezett a férfi, és így bizonyította be szívének érzékeny voltát, ma a ridegség álarcát ölti magára, hogy a követelményeknek megfelelő szívtelenségét hazudja, de ez is csak színjáték, mert amikor egyedül van, szabad folyást enged érzéseinek és könnyeinek. Mindig csak azt szégyelljük, amit más is lát, tudatlanul úgy cselekszünk, mintha X ismeretlen véleménye volna a fontos a szemünkben.
Annak bizonyítása helyett, hogy valóban férfias a jellemünk, tántoríthatatlan az akaratunk és határozott a gondolkodásunk, beérjük olyan viselkedéssel, amit az idegen törvények parancsolnak reánk.
Nem az a férfi, akinek nincs könnye. Az egészséges és természetes férfi megtalálja a szükséges középutat. Nem tűri el azt, hogy őszinte érzéseivel úgy kelljen bánnia, mint lopott kincsekkel. Bizonyos fokú önuralom feltétlen velejárója a férfias karakternek. De óriási a különbség az ilyen önuralom és az érzéstelen sivárság, a semmivel nem törődés között, amit ma férfias jellemnek akarnak feltüntetni.
A férfi, akinek könnye is van, többet ér és sokkal inkább férfi, mint az, aki elkergeti magától az érzelmeket. A könnyező férfi bátrabb, hősiesebb és férfiasabb. Mert nem fél még a könnyektől sem, ha a sors úgy kívánja, míg a másik férfi – aki érzéktelen – futva menekül előlük.

Gálfalvi Gábor

[box type=”shadow” ]Fórum oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.