A feltételezettnél kisebb az 5%-os áfakulcs hatósugara

Eco-, hagyományos és hegyvidéki termékek – viszonylag kevés a szaktárcai nyilvántartásban

23

A nemrégiben megjelent 2019/31-es sürgősségi kormányrendelet értelmében június 1-jétől az úgynevezett hegyvidéki termékek, valamint az eco- és a hagyományos termékek kikerültek a 9%-os áfakulcs hatósugarából, s a szóban forgó időponttól az azokra alkalmazott áfa 5%-os. Elméletileg ennek az intézkedésnek a nyomán némileg csökkennie kellett a szóban forgó termények, illetve élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi árainak is. Ezt viszont értesüléseink szerint nemigen tapasztalni, mint ahogy az érintett termelők és forgalmazók sem igen „fáradoztak” azzal, hogy reklámozzák, „közhírré tétessék” az esetleges árcsökkentést…

A Gordon Prod Kft. egyes termékeit is megilleti az 5%-os áfakulcs…

Az Adótörvénykönyvnek az áfakulcsra vonatkozó egyes előírásait is módosító sürgősségi kormányrendeletről lapunk május 27-i számában már beszámoltunk. Akkori írásunkban megkockáztattuk, hogy nemigen lehet szó árcsökkentésről, mindenekelőtt a hagyományos termékek esetében, hisz azok túlnyomó többségét őstermelők, valamint engedélyezett magánszemélyek, családi vállalatok és egyéni vállalatok állítják elő, akik nemigen tartoznak az áfafizetői adófizetők körébe. Akárcsak az általuk előállított kézműves termékek. Sőt esetenként és adott feltételek teljesítése közepette az Adótörvénykönyv vonatkozó előírásai értelmében mentesülnek a jövedelmi adó fizetése alól is. (Legalábbis a természetes formában értékesített termények és termékek esetében.) Az eco­ter­mékek esetében pedig jobbára olyan áruféleségekről van szó, amelyek viszonylag drágák, s ilyenképpen az áfakulcs 4%-kal történő csökkentése alig néhány lejes megtakarítást jelent a végfogyasztó számára, azaz egy jelentéktelen összeget, amit talán nem is igen észlel. (Amúgy az „eco” esetében is vannak olyan termények, élelmiszeripari termékek, amelyek a „háztájiból” kerülnek ki.)

Bio immár 19 éve…
Mindezzel együtt és mindezen túl, az új jogszabály hatályba lépése amolyan apropót jelenthet a szóban forgó 3 termény, illetve élelmiszeripari termékféleséggel kapcsolatos jogszabályozás felemlegetésére. Hazai viszonylatban annak idején a bio-, pontosabban az ecotermékeket illetően jelent meg az első jogszabályozás. Ez 2000 áprilisában következett be, amikor is megjelent az ökológiai mezőgazdasági eredetű élelmiszerekre (produsele agroalimentare ecologice) vonatkozó 2000/34-es sürgősségi kormányrendelet. Azt az elmúlt esztendők során többször is módosították és kiegészítették, legutóbb a januárban megjelent 2018/352-es törvény értelmében. Ennek a jogszabálynak az alapján jelentek meg a másodlagos jogszabályozások, köztük a 2016/895-ös mezőgazdasági miniszteri rendelet, amely révén jóváhagyódtak a felügyeleti és bizonyítási rendszer megszervezésére vonatkozó szabályok, a felügyeleti és igazolási szervek, illetve az ellenőrzési és felügyeleti szervek, s amelyet utólag ugyancsak módosítottak. A 2013/1253-as rendelet, amely révén a mezőgazdasági miniszter jóváhagyta az ökológiai mezőgazdaságban tevékenykedő ope­ratőrök bejegyeztetésének sza­bályait. A 2010/51-es rendelet révén pedig annak idején jóváhagyódtak az Unión kívüli országokból importált ecotermékek engedélyezésének hazai szabályai. Amúgy a biotermékeket illetően az igazolási, az atesztálási eljárás több szegmensre terjed ki (spontán flóra begyűjtése, termények termesztése, feldolgozás, forgalmazás stb.) és azokra vonatkozóan atesztálások bocsátandók ki az arra feljogosított szakmai entitások által. Országos viszonylatban több ezer bizonylat szemrevételezhető a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium honlapján, s köztük szép számmal találhatók megyénkbeliek is. (Az Unión kívüli országokból ecotermék-importra jogosult cég ugyanakkor megyénkben nem tevékenykedik.)
A fentebb említett jogszabályozási előírások kapcsán az is nyomatékolandó, hogy azok révén beépítődött a hazai joggyakorlatba az Európai Tanács 2007/834-es rendelete, amely az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozik. Egyébként a biotermékek piacán is viszonylag zavaros a kép: különböző vásárokon, kiállításokon számos termék „bio” elnevezéssel „szerepel” és kerül eladásra, s azok megtalálhatók (legalábbis egy részük) az üzletek polcain, de sajnos nélkülözik a hivatalos elismerést (címkézést). Más: a minap az egyik helyi nagyáruházban azt észleltük, hogy már-már fehér holló számba mennek a hivatalos „bio” címkézéssel ellátott termékek, s ugyanakkor azok jobbára importból származnak…

Szükséges az atesztálás is
Több mint 17 évvel ezelőtt jelent meg az Európai Parlamentnek és Tanácsnak ama 2002/178-as rendelete, amely révén megállapítódtak az élelmiszerjog általános elvei és követelményei, döntés született az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és megállapítódtak az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások. Abban fellelhetők előírások az úgynevezett hagyományos termékekre vonatkozóan is előírások, amelyeket utólag beépítettek a hazai jogszabályozásba is. A 2013/724/1082/360-as közös miniszteri rendeletről van szó, amely a hagyományos termékek atesztálására vonatkozik, s amely a 2013-as esztendő végétől vált hatályossá. Nem térnénk ki ennek a terjedelmes közös rendeletnek az ismertetésére, annál is inkább nem, mert az évek során annak „tárgyáról” többször is írtunk. Most csupán arra emlékeztetnénk, hogy a jogszabály értelmében hagyományos termék az az élelmiszeripari termék, amelyet az ország területén gyártanak, s amely esetében helyi nyersanyagokat használnak fel, s amely összetételé­ben nincsenek adalékanyagok, az egy hagyományos recept, előállítási mód és/vagy feldolgozás, valamint hagyományos technológiai eljárás alapján készül, ugyanakkor annak meg kell különböznie az ugyanazon kategóriába tartozó hasonló termékektől. Egy hagyományos termék atesztálása pedig azon termék ilyen kvalitásában történő elismerését jelenti egy hivatalos bejegyzés révén, összhangban a közös miniszteri rendelet előírásaival. Mindezen tekintetben a szaktárca élelmiszeripari vezérigazgatósága rendelkezik hatáskörrel, s annak keretében jött létre és ügykezelődik ma is a Hagyományos Termékek Országos Törzskönyve (RNPT). (Az abban szereplő adatokat amúgy nyilvánosságra hozzák a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium honlapján.) Visszatérve az 5%-os áfakulcsot június 1-jétől bevezető 2019/31-es sürgősségi kormányrendeletre nyomatékolandó, hogy annak előírásai értelmében az csak a RNPT-ben „szereplő” termékekre vonatkozik. (Már amennyiben az adott hagyományos termék, illetve annak előállítója vagy forgalmazója adófizetőként egyben az áfafizetők körébe is tartozik.) Országos viszonylatban jelenleg 735 hagyományos termék szerepel a RNPT-ben. Azok között három megyénkbeli „találtatik”: az alsóboldogfalvi Deák A. Erzsébet Egyéni Vállalat formában sütött kenyere, a gyimesfelsőloki Interserv Molnár Kft. gyimesi hagyományos kenyere és a gyergyócsomafalvi Jánosi Tibor Családi Vállalat Jánosi hagyományos házikenyere. Ahhoz képest, hogy országos viszonylatban 735 hagyományos termék szerepel a hivatalos névjegyzéken, a három Hargita megyei szerény meglátásunk szerint túlontúl kevésnek bizonyul, mert tudvalévő, hogy ennél jóval több hagyományosnak (is) nevezhető termék(ünk) lelhető fel a piacon.

Fakultatív, de érdemes…
2012. november 21-én látott napvilágot az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereire vonatkozó 2012/1151-es rendelete, majd annak alapján 2014 márciusában az Európai Bizottságnak a 2014/665-ös felhatalmazáson alapuló rendelete, amely értelmében megállapítódtak a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatának a feltételei, s amely révén kiegészítődött a már említett 2012/1151-es uniós rendelet. Több mint két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az EB felhatal­mazáson alapuló rendeletének előírásai beépüljenek a hazai jogszabályozásba is: a Hivatalos Közlöny 2016. július 26-i számában jelent meg ama július 20-án elfogadott 2016/506-os kormányhatározat, amely révén megállapították a szóban forgó EB-rendelet előírása gyakorlatba ültetésének az intézményi keretét és az azzal kapcsolatos egyes intézkedéseket. Ilyenképpen pedig romániai viszonylatban is lehetővé vált a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használata. A kormányhatározat értelmében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériumot jelölték ki azon illetékes hatóságként, amelyre hárul a tenderfüzetbe foglalt adatok megfelelőségének a felülvizsgálata, s annak függvényében jogosultság nyújtása a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatára. Másképpen fogalmazva, a szaktárca a fentebb említett kormányhatározat értelmében a „hegyvidéki termék” tekintetében amolyan atesztálási szerepkört is betölt. 2017 márciusában jelent meg a szóban forgó kormányhatározat előírásai gyakorlatba ültetésének a tulajdonképpeni eszközét jelentő 2017/52-es mezőgazdasági miniszteri rendelet, amely révén jóváhagyódott a már említett megfelelőségi felülvizsgálati eljárás, valamint az európai és a hazai vonatkozó jogszabályozások betartásának ellenőrzése a „hegyi termék” tárgykörben érintett gazdasági szereplők esetében. Ennek a rendeletnek a révén azt is tisztázták, hogy mi tartozik a hegyvidéki zónába, az pedig az volt, ami szerepelt a 2014–2020-as Országos Vidékfejlesztési Programban. Nem véletlenül használtuk a múlt időt, mert a minap, pontosabban június 5-én megjelent a mezőgazdasági miniszternek egy újabb rendelete, nevezetesen a 2019/328-as, amely értelmében a hegyvidéki zóna az a körülhatárolt zóna, amelyről rendelkezik a mezőgazdasági és a régiófejlesztési 2019/97/1332-es közös miniszteri rendelet, s amely révén jóváhagyták a besorolási kritériumokat és a hegyvidéki zónákba tartozó helységek névjegyzékét. (Egyébként ez a közös miniszteri rendelet a Hivatalos Közlöny március 22-i számában jelent meg). A rendelet mellékletét képező lajstromon Hargita megye 65 területi-közigazgatási egysége szerepel, s csupán csak kettő nem, nevezetesen Székelykeresztúr város és Újszékely község. Ehhez képest elenyésző volt azok száma, akik esetleg élni kívántak azzal a lehetőséggel, hogy terményeik vagy termékeik számára megszerezzék a „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés használatának a jogát. Ez ugyan nem járt anyagi előnyökkel, de mindenképpen elismerést, tekintélyt jelenthetett és jelenthet, s közvetve üzleti érdekeket is szolgálhat. Most pedig amennyiben áfakörbe tartozó adófizetőről van szó, akkor alkalmazható az 5%-os áfakulcs is. Bizonyára keveseknek fog megadatni (illetve számukra szükségessé válni) ez a lehetőség, ugyanis országos viszonylatban csak 123 termék nyerte el eddig a „hegyvidéki termék” választható kifejezés használatának jogosultságát. Köztük vannak megyénkbeliek is, nevezetesen a székelyudvarhelyi Lactis Kft. 1,5%-os zsírfokú teje, valamint a székelyszentléleki Gordon Prod Kft. által előállított joghurt, sana és kefir tejipari termékek. Mindkét cég esetében 5%-os áfakulcsot „eredményezett” a hegyvidéki termék kategóriához való hovatartozás…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek