A drognál erősebb kapcsolatok kellenek

Beszélgetés dr. Domokos Lajos Csaba pszichiáter szakorvossal

2,861

A kábítószer-fogyasztás már térségünkben sem csak a tévéből ismert jelenség. Bár kevés a hivatalos adat az elterjedtségéről, szakemberek szerint vannak közegek és közösségek, ahol ez mindennapos jelenség. Június 26-a, a kábítószer elleni küzdelem világnapja alkalmával dr. Domokos Lajos Csaba pszichiáter szakorvossal, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház pszichiátriai osztályának vezetőjével beszélgettünk.

fotó: László F. Csaba / Archív

– Amikor a témáról egyeztettünk, és én azt vetettem fel, hogy beszéljünk a kábítószerekről, akkor ön azt mondta, sokkal hasznosabbnak tartaná számba venni azt, hogy milyen élethelyzetek vezethetnek a kábítószer-használathoz. Kérem, vázoljon fel néhány ilyen szituációt: a szakemberek tapasztalatai szerint hogyan jut el egy fiatal addig, hogy megkóstolja, majd esetleg rendszeres használójává váljon valamelyik drognak?

– A 21. században a társadalmunk jelentősen és rendkívül gyors ütemben átalakult. Ennek a társadalomnak egyik fő jellemzője az információ: mindenkinek ott a kezében az okostelefon, és ezzel gyakorlatilag ott van a kezünkben a földkerekség összes digitalizált könyvtára is. De ha az embert a maga meztelenségében nézzük, ha levesszük róla ezt a digitális mázt, akkor azt látjuk, hogy az emberi agy – az a központi szerv, amivel az információt az ember felfogja, feldolgozza, tárolja, majd előhívja – semmit sem változott az utóbbi évszázadokban-évezredekben. Tehát a társadalmi, technológiai és digitális környezet rohamosan változik és fejlődik, de az ember biológiai és lélektani, társadalmi készségei, adottságai nem képesek lépést tartani ilyen intenzív változással. Gondoljunk csak arra, hogy 20-30 évvel ezelőtt háziolvasmány volt a Toldi. Az a generáció levette a polcról a könyvet és elolvasta, az olvasás üteme, a kézben tartott könyv súlya, a könyvlapok illata mind hozzájárult ahhoz, hogy az olvasás élmény legyen. Az ilyen olvasás ideális feltételt biztosít mind az olvasott anyag megértésére, mint az ezt kísérő érzelmi állapotok megélésére. Ma is háziolvasmány a Toldi, de azt hallom a diákoktól, hogy amíg meghallgatják YouTube-on, közben a szobában szól a zene és 3-4 osztálytársukkal online chatelnek. Orvosként azt látom, hogy ez a digitális, folyamatos online munkamód figyelem- és koncentráció-zavarokhoz vezethet, a felfokozott információéhség pedig – hogy kimaradnak-lemaradnak valamiről – folyamatos szorongást szül. Ugyanakkor az online térben történő visszajelzések rendkívül fontos tényezővé váltak ennek a generációnak az életében. Ha ebben a társadalmi és lélektani kontextusban nézzük a mai fiatal generációt, akkor érthetőbbé válik a viselkedésük, akár az a viselkedés is, ami a drog kipróbálásához vagy akár rendszeres drogfogyasztáshoz vezet.

– Példaként elmesélhet esetleg egy konkrét esetet?

– Nemrég az osztályunkra került egy 16 éves lány, aki kétszer-háromszor használt tudatmódosító szert, az egyik esetben túladagolta, ezért került kórházba. Itt nem a szer milyensége a fontos, sem az adagja, hanem az a történet, amit elmesélt és ahogyan mesélte… az ő személyes története, az ő élete. Első beszélgetésünk alkalmával kérte, hogy az, amit beszélgetünk, maradjon köztünk. Én természetesen garantáltam a titoktartást, ez volt a kulcsa az őszinte és bizalmas beszélgetésnek, feltárásnak. De képzeljék csak el a szülők helyzetét: behozzák a gyereküket a korházba súlyos mérgezéses tünetekkel, várják a folyosón az orvost, és az azt mondja nekik, hogy a lányuk stabil állapotban van, pár napig kórházban marad, de a körülményekről, arról a folyamatról, ami ide vezetett, többet nem mondhat, mert a lányuk ezt kérte és ő tiszteletben tartja a „szerződésüket”. A szülőpár szemében ott volt minden: tehetetlenség, düh, remény, elkeseredés – értettem őket, én is apa vagyok. Gondoljanak csak bele, a 16 éves lány nem szeretné megosztani a szüleivel, hogy mi történt vele: „végig első tanuló voltam, tizenhat évig úgy gondolták a szüleim, hogy nekem nincsenek problémáim, tizenhat évig azt hallottam a szüleimtől, hogy majd később megbeszéljük – most sietek ide vagy oda. Nem is ismernek engem, nem tudják, ki vagyok, nem tudják, ki a kedvenc színészem vagy mi a kedvenc zeném, csak azt tudják, hogy mindig első tanuló voltam… Facebookon van 750 barátom, de mindig egyedül voltam… Valójában egyetlen barátom sincs. Nem bírtam tovább, valójában mindegy volt, milyen szerhez nyúlok, csak történjen már valami…” Megrendítő szavak, de ez a lány tiszta képet nyújt arról a világról, amiben sok fiatal él. Hiányoznak a valós kapcsolatok, ahol a kamasz megélheti a személyiségfejlődés kínjait: a lázadást, a szülői tilalmakat, az azonosulást valakivel, a feltételeket és a feltétel nélküli szeretetet. Ezek mind fontos elemei az egészséges lelki fejlődésnek. És úgy néz ki, hogy minden szinten van tanulnivalónk, akár szülők, akár pedagógusok, akár kamaszok vagy kamaszok barátai vagyunk.
Ne maradjon a történet a levegőben, befejezem: abban állapodtunk meg a fiatal lánnyal, hogy leírja papírra, amit a szüleivel nem szeretne megosztani, aztán továbbléptünk, és eljutottunk oda, hogy felolvassa a szüleinek ezt a titkos, de valójában nekik írt levelet. És megtört a jég, elkezdődött az igazi és mély beszélgetés a szülők és a kamasz között. És akkor ránk, orvosokra már nincs szükség, mert egy jó minőségű szülő–gyerek kapcsolat önmagában megelőző és gyógyító erővel bír.

– Hogyan működnek a kábítószerek? Milyen élményt adnak a használóknak és hogyan alakul ki a függőség?

– A tudatmódosító szerek megváltoztatják az érzékelést, a figyelmet, a memóriát, a gondolkodást, a döntéseket, ebből adódóan módosítják a viselkedést is. Vegyünk például egy kamasz srácot, aki elmegy egy szórakozóhelyre a barátaival. 16 éves, tele gátlásokkal és önbizalomhiánnyal. Ekkor jön valaki, és azt mondja, „gyere, haver, ezt beveszed és minden csaj a tied lehet”, a szer használata után pedig valóban elillannak a félelmek, szorongások, óriásivá válik az önbizalom, és ez a srác látszólag bátran és férfiasan odalép a kiszemelt lányhoz és felkéri. A végén pedig levonja a nagy tanulságot: működik. Az agy addiktív szerv: ha kipróbál valamit és az jól működik, akkor a jutalmazó biokémiai rendszerein keresztül igencsak szeretné megismételni. Amikor ismét elmegy a kamasz a buliba, és ugyanúgy érzi magát és ugyanaz zajlik le: itt kezdődik a történet valójában, hogy mi a válasza a kamasznak erre a kihívásra. Mondhat igent vagy mondhat nemet… És ennek a válasznak a kulcsa ott van az önmagával, a szüleivel, a barátaival, a tanáraival fenntartott kapcsolataiban.

– Miért káros a kábítószer?

– Káros, mert módosítja a tudatot, így az embernek hosszú távú használat esetén valójában kevés esélye marad arra, hogy szembenézzen önmagával, valós helyzetével, problémáival, szorongásaival. Különösen abban az esetben, ha a szert valamilyen probléma látszólagos megoldására használjuk. Első lépésben a szer a kellemetlen érzést módosítja, tehát nem éljük át a saját szorongásunk kínos érzéseit vagy az alacsony önértékelésünk kínzó fájdalmát. Aztán rendszeres használat eseten – miután kialakul a függőség – bőven el leszünk foglalva az elvonásos tünetek enyhítésével, így kevés esélyünk és lehetőségünk marad a problémáink megoldásaira, nem beszélve a személyiségváltozásról, ami hosszú távon a saját motivációs rendszerünk, értékrendünk, legmélyebb lelki erőforrásaink rendszereit is aláássa.

– Az önök tapasztalatai szerint térségünkben milyen mértékben van jelen a kábítószer? Melyik társadalmi réteg és melyik korosztály a leginkább érintett?

– Ha az utóbbi egy év tapasztalatait nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy a designer drogok korszakában vagyunk. Ez azt is jelenti, hogy a fogyasztók nem igazán tudják, mit is használtak. Behozzák a fogyasztót valamilyen tudatmódosult állapotban vagy egy epilepsziás görcsroham után, és elmondása szerint ő csak egy füves cigit szívott, viszont a laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen kimutatják, hogy kannabisz (THC) nem is volt az adott anyagban, hanem valamilyen szerek általában kombinálva (metamfetamin, kokain, ópiumszármazék). Mivel a fogyasztók sincsenek tisztában azzal, milyen szert fogyasztanak, ebből adódóan a szerfogyasztás kimenetele megjósolhatatlan: ártalmatlan, hatástalan szerektől az életet veszélyeztető súlyos mérgezéses állapotokig terjed. Bár a szerfogyasztók szerint a leggyakoribb kábítószer a marihuána, az a szomorú valóság, hogy a laboratóriumi eredmények mást mutatnak. Amint már említettem, legtöbb esetben a szerfogyasztó elmondása szerint füves cigit szívott, de a laboreredmény designer drogot mutat ki, illetve nem mutat ki semmilyen drogot, mert a meglévő tesztek nem érzékelik az illető szert. Ez egy macska-egér játék a designer drogot gyártók és az ellenőrző hatóságok között. Vegytiszta marihuánát forgalmazni vagy használni nagy kockázattal jár, akár többéves börtönbüntetést is jelenthet, de eladni valamit, ami hasonló hatású, de a drogtesztek nem mutatják ki, nagy üzlet, mert nehezen büntethető. A szerfogyasztók korosztályát tekintve – ha a kórházi ellátásra szorulók életkorát nézzük – megállapíthatjuk, hogy a korhatár egyre lejjebb tolódik. Az utóbbi években 15–16 éves szerfogyasztóink is voltak. A mi adataink csak azokra a szerfogyasztókra vonatkoznak, akik kórházba kerültek, a valós szerfogyasztás ennél sokkal szélesebb körű, mind az életkort, mind a gyakoriságot illetően.

– Szülőként, nagyszülőként, testvérként mit lehet tenni a fiatalok droghasználatának a megelőzése érdekében?

– Azt hiszem, hogy a legtöbb, amit tehetünk, az a minőségi kapcsolat megteremtése. Nem garantált, hogy így megelőzhető a drogfogyasztás, de az igen, hogy gond esetén a serdülő valaki közeli hozzátartozóhoz fordul. Fontos megtapasztalni azt, hogy van néhány ember, de legalább egy, akiben bízhatunk, akivel őszinték lehetünk, aki akkor sem fordul el tőlünk, ha tévedtünk. Röviden a válasz: építsünk ki jó minőségű kapcsolatokat. Mivel a lelki sérüléseinket sebzett, sérült kapcsolatainkban szerezzük, így a gyógyulást is itt kell keresnünk. Ezek a sérülések csak kapcsolatban gyógyulnak. A jó minőségű emberi kapcsolatok védő és gyógyító jellegűek.

Kerekasztal pedagógusoknak és szülőknek

A Csíkszeredai Kórháznapok keretében, július 6-án workshopot és kerekasztal-beszélgetést szerveznek kábítószer témában pedagógusoknak és szülőknek. Itt lehetőség nyílik a nyílt párbeszédre és közös megoldások keresésére.

R. Kiss Edit

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek