A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve

61

Vasárnapig tekinthető meg a tárlat

Még néhány napig, szeptember 20-ig látogatható A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve – Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás a Csíki Székely Múzemban. A tárlat anyagáról Hegedűs Enikő művészettörténészt, a kiállítás egyik rendezőjét kérdeztük.

hegedus eniko

− Mi az, amit csak most és csak itt láthat együtt a múzeumlátogató közönség?

– A kegyszobor 500 éves megemlékezéséhez kapcsolódó kiállítás lehetőséget ad arra, hogy összegyűjtve szemlélhessük a kegyszobor történetét feltáró emlékanyagot, és eddig a nagyközönség előtt elzárt tárgyakat is láthassunk. A tárlat még a szakembernek is tartogat „újdonságokat”, eddig ismeretlen levéltári iratokra és ferences forrásokra is felhívja az érdeklődők figyelmét. Megtekinthető az az egyházi peranyag is – a gyulafehérvári Érseki levéltárban Muckenhaupt Erzsébet muzeológus és Bernád Rita levéltáros által megtalált iratcsomó –, amely a kegyszobor hitelességét vizsgáló, az 1746, 1747, 1779 és 1784-es évben lefolytatott tanúkihallgatások jegyzőkönyveit tartalmazza. Úgyszintén bemutatásra került Batthyány Ignác erdélyi püspök 1798. szeptember 20-án Kolozsvárott kelt levelének egykori másolata. A csíksomlyói kolostorban őrzött levél bizonyíték arra, hogy Erdély főpásztora a somlyói Mária-szobrot „csodákról is híres és koronára is érdemes”-nek ismerte el, valamint kinyilvánította, hogy Csodálatos Anya, az eretnekek ellen Segítő (lat. Mater Admirabilis et Auxiliatricis contra haereses).
Ugyanakkor a csíksomlyói Mária-szobor 500 éves története szerves része a Szűzanyának felajánlott Magyar Királyság ezeréves Mária-tiszteletének. Az emlékkiállításnak a Mária-tisztelet Erdélyben című része az Erdélyi Püspökség (Gyulafehérvári Érsekség) területén fennmaradó Mária-tisztelet sokszínűségére mutat rá. A mintegy 30 erdélyi ferences kolostorból és plébániatemplomból összegyűjtött oltárkép és szobor, valamint egy-egy képtípus elemzésére és a másolatokat összesítő, magyarázó képsorozat az erdélyi Mária-tisztelet gazdag örökségén keresztül Erdély történetének megértésében is segít.

– A tárlaton látható néhány igen látványos vagy különleges tárgy, amely a csíksomlyói kegyszoborhoz kapcsolódik, gondolok itt a Batthyány Ignác erdélyi püspök által készíttetett két ezüstkoronára is, amelyek egykoron Mária és a gyermek Jézus fejét díszítették, illetve a Szűzanya kezébe helyezhető ezüstjogarra, illetve a kis Jézus ruháira. Mondana ezekről néhány szót?

– Batthyány Ignác püspök említett levelében szerepel, hogy a szobor „koronára is érdemes”, és a püspök maga ajándékozott két ezüst­koronát, amely egykoron Mária és a gyermek Jézus fejét díszítette, valamint a Szűzanya kezébe helyezhető ezüstjogart. Ezeket a közelmúltig „használták”, feltehetően a ma is látható, fából a 17. század végén készített koronákkal váltakozva helyezték a Szűzanya és a gyermek Jézus fejére. A 18–19. századi metszetábrázolásokon többnyire az ezüstkoronák stilizált változatait láthatjuk. A 20. század első felének archív fotóin, pl. Aladics Zoltán fotográfus az 1940-es években készített felvételein mindkét típusú korona megtalálható.
A kis Jézus ruhácskái közül több megmaradt. A barokk korban elterjedt szokáshoz igazodva a kegyszobrot kimutathatóan a 17. század elején már öltöztették. Eleinte Mária alakját is beburkolták, később csak a kis Jézust öltöztették, egészen az 1960-as évek közepéig. Az egyházi gyakorlatban a II. vatikáni zsinat liturgikus intézkedései vetettek véget az öltöztetés hagyományának. Érdekesség viszont, hogy például a csíkborzsovai templomban ma is öltöztetnek egy régi Mária-szobrot.

− Nagyon érdekesnek tűnt a kiállításon egy oltárrekonstrukció a kegyszobor korábbi helyéről. Mit tudhatunk erről az egykori oltárról?

– Biztosan tudjuk, hogy a csíksomlyói Mária-szobor egykoron nem önmagában állt, hanem a korabeli, 15–16. század oltár-típusoknak megfelelően egy ún. szárnyasoltár részét képezte, és annak központi szekrényébe lehetett belefoglalva. Erdélyben, főként a Szászföldön és a Felvidéken fellelhető szárnyasoltárok számtalan példával szolgálnak arra, hogy a korabeli szobrokat, főként Mária-ábrázolásokat miként foglalták bele az oltárépítményekbe. Mihály Ferenc restaurátor és munkatársai által készített elméleti szárnyasoltár-rekonstrukció érzékelteti, hogy egykor a csíksomlyói Mária-szobor is egy nagyméretű oltár központi fülkéjében állhatott, kiegészítve kisebb méretű szobrokkal és táblaképekkel. A rekonstrukció középpontjában a kegyszobor korona nélküli ábrázolását láthatjuk, két oldalán Szent Katalin és Szent Borbála kisebb méretű, eredeti szobraival, amelyeket a Csíki Székely Múzeum őriz. Egy, a 18. század végi rézmetszet – Andreas Wisman brassói rézmetsző alkotása – ugyancsak e két női szent alakját mutatja be a Mária-szobor mellett. Egy kiállított csíkszentmihályi táblaképen viszont Szent Borbála alakja helyett Keresztelő Szent János alakját láthatjuk. A metszetek és régebbi másolatok művészettörténeti jelentőségét növelik, hogy érzékeltetik a kegyszobor egykori megjelenését.

– Egy művészettörténész számára biztosan mindegyik kiállított tárgy nagyon érdekes. Mégis mit emelne ki ezek közül?

– A kiállításon először került bemutatásra egy, a somlyói Mária-szoborral egykorú, a közelmúltig ismeretlen, térdelő Mária-szobor. 2014 júliusában a vágási római katolikus plébániatemplom tetőjavítási munkálatai során a padlásról lehozott régi szoborról a helyszíni szemle során megállapítható volt, hogy a fából készült alkotás feltehetően a 16. század első negyedében készült. A 120 cm magas szobor Szűz Mária térdelő alakját ábrázolja. Állapota kopott, a festékréteg, aranyozás nagy felületeken hiányzik, az orr sérült, a kézfejek hiányoznak. A Vágáson előkerült szobor jelentőségét emeli, hogy stiláris rokonságba hozható a somlyói Mária-szoborral. Korabeli analógiákkal összehasonlítva a vágási szobor is egy szárnyasoltár részét képezte, és ez a térdelő Szűz Mária alakja egy Mária koronázásának jelenetéhez társítható.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.