A chileiek és peruiak hite megindító

47

Véget ért Ferenc pápa 22. nemzetközi apostoli útja, amelynek során fölkereste Chile és Peru több városát, hívek millióival találkozott. Az emberek nagy örömmel, kitörő lelkesedéssel fogadták Péter utódát, akit megindított a feléje áradó melegség, a nehéz sorsból kiemelkedni képes lakosság ereje.

Sok megható pillanat volt az út során: a női börtönben, az árvaházban…
„Hihetetlen az emberek hite” – mondta lelkesen a pápa a perui­akról, miután alig egy órával korábban egymillió-háromszázezer hívőnek mutatott be szentmisét a Las Palmas légi bázison. Szívében hordozza a chileieket is, akik szintén nagy hitükről tettek tanúbizonyságot országszerte. Elmondása szerint „megfertőzte” a pápát a hit kimutatásának ilyen magas hőfoka. Kiemelte a női börtönben tett látogatását, amely megérintette a szívét. Tudvalevő, hogy nagyon érzékeny a börtönök és a rabok iránt. „Látni ezeket a nőket, a kreativitásukat, azt, ahogy igyekeznek fordítani a sorsukon, visszailleszkedni a társadalomba az evangélium erejével… egyikük azt mondta nekem: »Láttam az evangélium örömét«. Tényleg nagyon meghatódtam azon a találkozón.” Szintén megindítónak nevezte a pápa a Kis Herceg gyermekotthonban tett látogatását. „Látni ezeket a gyerekeket – nagyrészüket magukra hagyták –, a fiatal fiúkat és lányokat, akiknek sikerült kitörniük a neveltetés révén, és most ott dolgoznak, nagyon megindított engem”. E szavakba sűrítve – előbb spanyol majd olasz nyelven – fogalmazta meg Ferenc pápa benyomásait chilei és perui útjáról. Tréfásan „pasztőrözöttnek” nevezte az utazást, mivel annyiféle klímán haladtak át: a santiagói városi nyárból az iquiquei száraz és homokos levegőn át a perui Amazónia párás melegébe.

A Barros-ügy
A sajtókonferencia további részében az újságírók az ún. Barros-ügyről kérdezték a pápát. Juan Barros, a chilei Osorno püspöke a viták kereszttüzébe került, mivel azzal vádolják, hogy hallgatásával fedezte a múltban szexuális visszaéléseket elkövetett Karadima plébánost. Ferenc pápa spanyolul és olaszul adott válaszában leszögezte, hogy becsüli a főpásztort, és bízik benne. Főként pedig nem állnak rendelkezésre elmarasztaló bizonyítékok, amelyek miatt több ízben is úgy döntött, hogy nem fogadja el a püspök lemondását. „Amikor kinevezése után tovább gyűrűzött a tiltakozási hullám, és ő másodszor is benyújtotta nekem a lemondását, azt mondtam: »Nem, menj vissza!« Hosszan beszéltem vele, mások is hosszasan beszéltek vele… Folytatódott a Barros-kivizsgálás, de nem hozott nyilvánvaló eredményt. Nem ítélhetem el, mert nincs kézzelfogható bizonyosság a kezemben; de azért sem, mert meggyőződésem, hogy ártatlan”.

Bizonyos környezetvédelem elszigeteli az őslakosságot
Andrea Tornielli, a Vatican In­sider újságírója a pápát Amazónia őslakosságával kapcsolatban kérdezte: „Túl azon, hogy vannak olyan nagy gazdasági csoportok, amelyek fenyegetik őket, ön egyenesen em­beri életeket perverz módon fenyegető bizonyos környezetvédelmi politikákról beszélt.”
Ferenc pápa megerősítette: „Igen, abban a zónában, nem is tud­nám pontosabban körülírni… Vé­delmezik az őserdőt, hogy megmentsék az ottani törzseket, amelyek aztán kirekesztődnek, az őserdőt pedig kizsákmányolják. A legtöbbet erről a statisztikák beszélnek… Olyan jelenség ez, amely meg akarja óvni a környezetet, de közben elszigeteli az embereket, elzárja egy valódi fejlődéstől. Ezt olvastam abban a jelentésben, amit az útra készület során tanulmányoztam.”
A Rádio Renascença portugál katolikus rádió tudósítója a repülőgépen kötött házasságról kérdezte a szentatyát: „Ezután mit mondana Ön a katolikus papoknak és püspököknek, amikor a jegyesek azzal jönnek, hogy szeretnének házasodni strandokon, parkokban, hajókon és repülőgépeken. Ön mit mondana?”
„Valaki közületek azt mondta nekem – válaszolt a pápa –, hogy »őrült« vagyok, hogy ilyen dolgokat csinálok. Pedig a dolog egyszerű volt – folytatta a pápa és elmesélte, hogy már odafelé menet a repülőgépen a (légiutas-kísérő) férfi, amikor a felesége (légiutas-kísérő) még nem volt a gépen, beszélt neki a dologról, aztán észrevette, hogy puhatolódzik… és szépen elbeszélgettek a családról. Aztán másnap már együtt voltak (egy újabb chilei repülőút során), ekkor fénykép készült hármójukról. Elmondták, hogy csak polgárilag házasodtak össze, mert a templom, ahol az esküvő lett volna, a 2010-es földrengés során elpusztult. Aztán akarták másnap, majd annak utána…. Ilyen az élet, aztán jöttek a gyerekek, egyik kislány a másik után. De mindig a szívükben volt a szándék, hogy összeházasodjanak. Én pedig kikérdeztem őket és a válaszaik világosak voltak. Esküvőt akarnak egy egész életre. »Honnan tudjátok ezt? – kérdeztem tőlük. – Talán a katekizmusból?« Azt felelték, hogy nem, de jártak annak idején házassági előkészítőre.Tehát felkészültek! A házasságkötés szentségét kérték tőlem, s minden feltétel adott volt. Miért nem csináljuk meg ma azt, amit ma lehet tenni? – kérdeztem Ne halasszuk holnapra, mert abból talán nyolc vagy tíz év lesz. Úgy ítéltem meg, hogy fel vannak készülve, tudják, mit akarnak. Mindegyik felkészült, a bűnbánat szentségével is, így aztán összeadtam őket.”

Vatikáni Rádió

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.