A bürónak a kráciája

91

Nem örültünk a félig-meddig kényszerítű helyzetnek, amikor Angliában arra az elhatározásra jutottunk, hogy ügynökségen keresztül keressünk albérletet. Mert nyilván, ha a lakástulajdonos és a bérlő között megjelenik egy harmadik fél is, annak a közbenjárását valamilyen formában meg kell fizetni, tehát több pénzbe kerül a lakhatás. De amikor megtapasztaltuk, hogy az ügynökség és a helyi önkormányzat és szolgáltatók közötti online együttműködésnek köszönhetően jóformán soha semmilyen ügyben nem kellett intézkednünk, akkor kezdtük nem sajnálni a ráfizetést. A bürokrácia elkerülésével megtakarítottunk annyit, amennyit elbuszozgattunk volna.
Építkezünk, itthon. Nyilván, Angliában ilyen hord-
erejű törekvéseink nem voltak, tehát a bürokráciába sem kellett nyakig merülnünk, mint itthon. Jó múltkor összeszámoltam, az urbanisztikai engedély öt példányban van meg: mert az eredetinek a másolatát csatolnom kellett a tervezési dossziéhoz, a topográfiai felméréshez, a Megyei Építkezési Felügyelőséghez, a talajtani tanulmányhoz és még valamihez, ami eszembe sem jut. Az építkezési engedély másolatait talán össze sem tudnám számolni… És ezek mind olyan másolatok, amelyek otthon, a fiókban lapulnak – tulajdonképpen a másolatok másolataiként –, nem pedig azok a példányok, amelyeket különböző irodákban leadtam.
Nagy-Britanniában az ügyintézés azért jelent kisebb gondot, mert a különböző intézmények között hatékony a kapcsolat: egyrészt a digitális, online térben olajozottan működik az adatcsere, másrészt a királyi posta rendkívüli színvonalon viszi-hozza az információt. Ha például az angliai polgármesteri hivatalnál olyan ügyet intéztél, aminek során közöltél bizonyos adatodat, akkor az az adat megmaradt nekik, egy következő ügyintézésnél nem kellett ismét megadnod. Protokolláris szerződések alapján pedig ezeket az adatokat közölhették más intézményekkel.
Romániaira fordítva: ha személyit cserélek a városházán, akkor többet nem kell fénymásoljam nekik semmilyen ügyben a személyi igazolványomat, mert a belső rendszerükből bármikor letölthető. És ha közben valamiért mondjuk a szülőfalum önkormányzatának is kellene a személyim, akkor az én ugráltatásom nélkül továbbítható a dokumentum – nyilván, ha én is beleegyezek még a legelején, hogy ezek az adatok továbbíthatók legyenek. Ugyanúgy, ha mondjuk építkezik az ember, akkor az eredeti építkezési engedély digitális (vagy legalábbis szkennelt) változata elérhető lenne mindenféle építkezéssel kapcsolatos felügyelőség, ügynökség, közszolgáltatás felé.
Még nagyon hosszú az út, ami idáig vezet. És sokszor inkább legyintünk, rábízzuk a papírmunkát az erre „szakosodott intézőkre”, aki a legtöbb esetben feketén végzi el a munkát és nem kevés pénzért. Csakhát ugyanoda lyukadunk ki, mint az angliai ügynökségnél: ha összeszámoljuk, hogy mennyi időt, energiát, üzemanyagot von el tőlünk mondjuk egy autó átíratása, akkor inkább fizetünk a futkározásért egy ilyen maszeknek.
Itthon sok esetben még elakadunk azokon a szinteken, hogy például online vásárolunk egy színházjegyet, amit e-ticketként hirdetnek, mégis ki kell nyomtatni. Mert nem attól e-, hogy mondjuk a telefon képernyőjén megjeleníthető vonalkód beolvasásával beengednek a nézőtérre, hanem csupán attól környezetbarát, hogy a gyorsposta nem használ üzemanyagot, amíg kiszállítaná neked. Holott ha nem nekem, de a szomszédomnak valamit így is, úgy is kiszállít, és egyre gyakrabban…
Mindenképpen örvendetes, hogy városainkban (újabban Csíkszeredában is) egyre hangsúlyosabb az online ügyintézés irányába való elmozdulás. Valóban, a korrupciót is visszaszorítja, és az ember idejével sem él vissza (annyira). Nem hiszem, hogy valaha még építkezni fogok, de ha mégis, hátha megtehetem egy raklap papírral való futkorászás nélkül…

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.