A betűjós hering

Csizma a konyhaasztalon 59.

18

Felsorolhatatlan, hányféle jelet értelmezve próbálnak a látnokok hírt adni arról, ami bekövetkezik. Vajon az elkötelezett jövendőmondó nem gondol a pellengérre, ha a dolgok másként alakulnak? Bizonyára nem, hiszen ő csak szerény közvetítője a jelek értelmezésének. Értelmezendő jelek pedig mindig voltak, vannak és lesznek. A jóslatok világába tévedve, a babvetéstől a modern statisztikákig, viselkedéselemzésig stb. az ember eltöprenghet azon, hogy milyen kevés, vagy nincs is előrejelzés általános békére, a szegénység megszűnésére, szeretetre, egyetértésre, nyugalomra. A piac törvényei alapján nincs igény erre? A borzongást és borzalmat jobban veszik a vásárlók? Úgy tűnik, igen. A betűvel való „játék” nemcsak az irodalmárok mestersége, lehet belőle titkosírást, kódot, rejtett üzenetet kreálni, ami így is, meg úgy is érthető, olyat is, amit a címzettek kedvük szerint értelmezhetnek, a küldőt viszont védi a jövőben éppen a többféle értelmezhetőség. Gondoljunk csak a szállóigévé vált központozás – pont, vessző – nélküli üzenetre a 13. századból: A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem. Csak a vesszőket kell máshová rakni az ellentétes értelemért. A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem. Röviden: Gertrúdot megölik, de a levél furfangja menlevél lesz a bűnösöknek. A rejtett üzenettől kis lépésnyi távolság van a betűjóslásig, ráadásul az írástudók a legfurcsább helyeken is betűkre bukkanhatnak, furcsa összefüggésekre, melyeknek jelentőséget lehet tulajdonítani, még inkább akkor, ha a betűt nem emberi kéz rója, hanem maga az isteni természet hozza szem elé, tehát ezzel maga az isteni akarat teszi nyilvánvalóvá, hogy fontos üzenet érkezett. Szádeczky Lajos történész 1882-ben közli a Századok című folyóiratban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1624. június 9. keltezésű levelét, amelyben a fejedelem egy világot járt heringet hitelesít mennyei hírnöknek. Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez semmivel sem kisebbíti Bethlen Gábor személyiségét, inkább csak csodálkozásra ad alkalmat, hogy a kiváló hadvezér, ragyogó diplomata, tudományokon, kultúrán csiszolódott elme naivan bedől a korszellemnek. A csodaheringet 1624-ben fogták ki Varsó mellett, a Visztulából. Külseje rögtön igazolta, nem azért úszott a halászok hálójába, hogy az emberek megegyék, hanem azért, hogy egész testével üzenetként érvényesüljön, már ha képes lesz valaki a megfejtésre. Meg aztán, ki merne elfogyasztani egy ilyen halat: pikkelyei zászlók és fegyverek formáját körvonalazták, a „lábán” oroszlánkörmök nőttek, és még ennél is különlegesebb volt három tisztán olvasható betű az oldalán: RPF. Szó, ami szó, Alvinczi Péter (Nagyenyed, 1570–Kassa, 1634) Wittenbergben és Heidelbergben tanult hitvitázó, református lelkész jól ismerte Bethlen Gábort, két évvel azelőtt a fejedelem felesége, Károlyi Zsuzsanna temetésén ő mondott gyászbeszédet, postára tette a halat és elküldte a fejedelemnek. A fejedelem pedig nem átallotta értelmezni a példátlan érdekességű jeleket, a magyarázatokat nagyban befolyásolták politikai ismeretei, viszont természetrajzi tudományról nemigen esett szó. „Kegyelmed levelét ma vettem együtt az monstrummal, kin nem keveset csodálkozom – írja. – Mihelt láttam a három igét R. P. F. én arra magyaráztam: Regnum Poloniae Frangitur [Lengyelországot leigázzák].” A fejedelem a jelek és az ismert valós körülmények alapján a zászlókat és a fegyvereket németnek mondja, az oroszlánkörmökből a hódító törököket olvassa ki, mert május 25-én „indult Cantamir szultán 50 000 tatárral Lengyelországba rablani… Mit rendelt isten az lengyel szomszédok felől, őfelsége tudja, örömest érteném a Kegyelmed censuráját [véleményét] felőle”. A tanulság egy picit a betűk misztikuma felé viszi a gondolataimat. Nagyra vagyunk azzal, hogy tudunk olvasni, ám az értelmezéssel már bajban lehetünk. A betűk egymásba kapaszkodó lánca, a szavak füzére mosolyt is csalhat az arcunkra, amint teszi ezt annak a régi csodaheringnek a meséje. A betű manapság is úgynevezett naprakész értesüléseket közvetít, de éppen e szövevénybe bonyolódva, azt kell mondanom, hogy ezek nemegyszer csupán újabb és újabb csodaheringek, rejtjeles üzenetek mögöttes tartalommal, nem is a betűket kell olvasni tudni, hanem a „semmit” a sorok között. Ha ilyenekkel etetnek, nem árt gyanakodni: mirákulum helyett keressük meg a szálkát benne, még mielőtt az a torkunkon akadna.

Kozma Mária

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek