A bántásról

421

Előfordul néha, hogy minden összejön. Jó öreg közhellyel élve: ilyenkor az ember úgy érzi, hogy összecsapnak a hullámok a feje fölött. Pedig lehet, hogy minden a legnagyobb rendben van, csak becsapják az érzékszervei. Az ember fejében mégis viharok dúlnak, ahogy próbálja megemésztetni az egymásnak ellentmondó információkat. És nem sikerül. Feszültek vagyunk ilyenkor. Hajlamosak arra, hogy túlreagáljuk minden apróságot ami velünk történik. Elkezdünk jelentőséget tulajdonítani olyan dolgoknak, amelyek jelentéktelenek és nem vesszük észre azt, amit pedig fontos lenne észrevenni. A világ hirtelen rendkívül kaotikusnak, az élet meg bonyolultnak tűnik. Szinte üvölteni támadna kedvünk. Látszólag teljesen ok nélkül. Ahogy a Hobó Blues Band is énekli:
„Nem hallod, üvöltök – lenn a mocskos utcán, / Nem hallod, zokogok – te sohasem sírtál, / Nem hallod, könyörgök – csavargóvá tettél, / Nem hallod, meghalok – míg te élni mentél.”
No és ebben a felfokozott idegállapotban lassan kicsúszik az irányítás a kezünk közül. Azon kapjuk magunkat, hogy arra is képtelenek vagyunk, hogy legalább a saját cselekedeteinket kézben tartsuk. Nehezünkre esik bármit is tenni, és lassan kétségbe vonjuk saját létezésünk értelmét. A kétség indulattá válik, az indulat pedig fokozatosan magatehetetlen dühöt szül bennünk. Jobb esetben a düh először csak önmagunk ellen fordul, magunkat emésztjük vele. Amikor pedig már nem bírunk vele, akkor kitör belőlünk, mint a vulkán. És ekkor történik az, hogy megbántunk másokat. Például ilyeneket vágunk kedves ismerősünk fejéhez, hogy „te félművelt, B kategóriás, kezdő liba”. Szándékosan vagy véletlenül tesszük: egyre megy. A társadalom, sőt akár közvetlen környezetünk is tele van indulattal. Ez tetten érhető a közbeszédben is. Elég ránézni a világháló bármelyik tetszőleges közéleti fórumára. Tele van gyűlölettel. Van abban valami riasztó, hogy szinte fel sem tűnik, ha valakit megbántanak vagy mi magunk bántunk meg másokat. Mert a bántás része a hétközna­poknak. A hétköznapokban pedig előfordul néha, hogy minden összejön…

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.