A balek álma

176

A balek elaludt és azt álmodta, hogy épp felébredt, de még nagyon álmos és kábult. Körülnézett, de a szobában nem akadt különösebb látnivaló. Megpróbált felülni, amikor hirtelen éles fájdalmat érzett. Két helyen is nyilallott a háta és a hasa, pontosan a két kötés mellett. Szemügyre vette a két sebet. A régebbit, a hátán lévőt csak tükör segítségével tudta megnézni. Majdnem egészen begyógyult, de még tisztán látszott, hogy hol hatolt be az éles penge. Beleborzongott. Majd a második, viszonylag frissebb sebét vette szemügyre, és meglepetésében szinte elkiáltotta magát: a kötés színe fehérről vörösre változott, úgy néz ki, az éjjel felszakadt a seb. Gyorsan megszüntette a vérzést, kicserélte a kötést és fellélegzett. Nem nagy a baj. Megmosta az arcát és a tükörbe nézett. Ismét meglepődött. Soha nem látta még ilyennek saját szemeit. Mintha nem is az övéi lettek volna. Persze az is lehet, hogy csak szokatlan szögben verődött vissza a beszivárgó napsugár fénye. De mégis valami mintha megváltozott volna. Hirtelen eszébe jutott minden. A nap, amikor először meglátta az akkor még esetlennek és gyámolításra szorulónak tűnő Árulót. Aztán következett az a pillanat, amikor az Áruló a hátába döfte a konyhakést, majd a pár hetes lábadozása. A legjobban mégis saját ostobaságának az emléke fájt a mi balekünknek. A tagadhatatlan tény, hogy annyira ostoba volt, hogy a hátbaszúrás után megbocsátott az Árulónak és képes volt őt újra pártfogásába venni. Hallani vélte ismét a pisztoly dörrenését, amikor az Áruló másodszor is az életére tört. Elöntötte a düh. Szinte gépiesen cselekedett. Kivette a kést az éjjeliszekrény fiókjából és elindult. Tudta, hogy hol keresse az Árulót. Lassan közeledett. Szinte vérszomjasan, mint egy ragadozó. Nem akart hátulról támadni, inkább megszólította. Az Áruló megfordult, a Balek közelebb lépett hozzá és egy elszánt mozdulattal arra készült, hogy torkáig metszi a hasát, amikor hirtelen felébredt. Csupa verítékben úszott. Rémület töltötte el, amikor rádöbbent, hogy eddigi legádázabb ellensége szállta meg álmában: maga a Gyűlölet.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek