90 esztendő a múzsák csíki szentélyében

117

1930 pünkösd napjai június 7–8–9-re estek; nemcsak a hitgyakorlásnak, hanem a város művelődéstörténetének is jelentős ünnepét jegyezték. Az következő három napban pontosan 90 év elteltét tarthatjuk számon. Szabó András ny. főmuzeológus írása.

Nagy Imre: Gál Ferenc portréja

(Folytatás múlt heti lapszámunkból)
De hála Istennek, bár az ügy lappangott, nem halt meg! Újjászületésére 1943-ban került sor, ami tulajdonképpen még csak eszmei, nem pedig jogfolytonossági jellegű volt.
A gyűjtemény nép- és egyházművészeti maradékára, a Csíkba hazatelepült friss diplomás rajztanár, a minden szellemi termék iránt érdeklődő természettel megáldatott Kovács Dénes talált rá a gimnázium épületében. A megmaradt anyagot lehetősége szerint rendbe rakta, ismételten leltározta, majd gyűjteménnyé rendezte, és 1950 januárjában Csíki Múzeum néven intézményesíttette. Románia Művészeti Minisztériuma 1950. január 17-én ki is nevezte őt az intézmény tiszteletbeli, 1951. június 26-án pedig címzetes igazgatójává.
Ettől kezdve jogfolytonosságban él és működik az intézmény.
Működését, de a még nem valóságosat, a Kossuth Lajos utca bal elején, a Petőfi utcától visszaszámolt harmadik, a mai Gál Sándor utca első emeletes épületében, a Dávid-féle ház öt szobájában kezdte meg. Egy alkalmazottja volt – maga az igazgató –, kiállításai pedig nem voltak. Ötesztendőnyi idő telt el ebben az állapotban. A legjelentősebb az 1953-as esztendő volt.

Akkor egy robbantás nyomán napvilágra került a csíkszentkirályi kőfejtőben egy 15 kupából, 2 karperecből, 2 pénzérméből, valamint 1 fibulából álló – azóta is vitatott eredetű – aranyozott ezüst „dák” kincslelet; a múzeum tulajdonába került. Ezt 1968-ban az Erdélyi Történeti Múzeum kölcsönkérte egy Londonban sorra kerülő román régészeti kiállításhoz. Az anyag visszatértekor a bukaresti reptérről a bukaresti Nemzeti Történeti Múzeumba szállították, ahol azonnal leltárba is vették, s csak az id. Kerezsy László készítette hű másolata maradt itthon.
1955-ben helyszín- és státusváltásra került sor. A már Csík Rajoni Múzeum átköltözhetett az utca túloldalán lévő Zakariás-féle házba, amelynek kezdetben csak néhány szobáját, végül majdnem a teljes felületét megkapta: raktáraknak, kiállítótérnek, irodáknak és szolgálati lakásnak adott helyet az épület, de néhány bérlakás is volt benne. Ebben az épületben nyílt lehetőség egy állandó jelleggel működő, időszakos képzőművészeti tárlatok rendezését szolgáló kiállítóterem megnyitására. Ennek léte hangsúlyosan befolyásolta a későbbiekben nagyszámú képzőművész megjelenését a városban. 1956-ban megjelent az első három Múzeumi Közlemény, majd kiadásuk évekig szünetelt.
1959-ben Kovács Dénest politikai vádak alapján letartóztatták, és helyette Nagy Géza földrajz szakos tanárt nevezték ki igazgatónak. 1962-ben neki kellett átvennie a teherautón ömlesztve szállított 11 000 tételes csíksomlyói Ferences Rendház és a 8000 tételes Csíkszeredai Középiskola erőszakkal áthelyezett állományát.
1963-ban ismét vezetőváltásra került sor. Nagy Géza elhagyta az intézményt, s helyette János Pál tanítót nevezték ki igazgatónak. 1968-ban neki kellett levezényelnie a következő helyszín- és státusváltást. A múzeum megkapta a lehetőséget, hogy a Mikó-várba költözhessen, amint csak a következő év augusztusában kezdhettek el, mert akkor még traktoristaiskola és cukorraktár működött benne, és a katonaság is ott állomásoztatta híradósainak egy raját. A megyésítéssel az intézmény is Megyei Múzeum státust nyert. 1974-ben státuskiegészítésre került sor. A Megyei Műkincshivatal teendőit a Hargita Megyei Múzeum feladatkörébe utalták. 1976-ban pedig új részleggel, a Zsögödi Nagy Imre Galériával bővült az intézmény. 1980-ban megjelent az első igazi múzeumi évkönyv, az Acta Hargitensia. Ugyancsak ebben az esztendőben került elő a somlyói Mária-szobor alól az első somlyói könyvlelet.
1981-ben János Pál nyugállományba vonult. Helyére Szőcs János történészt nevezték ki, akinek az idejében csendes korszakot élt a múzeum, mígnem koholt váddal őt is le nem váltották. Az általa rendezett Márton Ferenc-kiállítás volt leváltásának ürügye, ugyanis a művészt annak idején irredenta-nacionalista kategóriában tartották számon, ezért kiállítását leszedették, s az igazgatót leváltották.
1985-ben ismét igazgató- és státusváltás következett. Barabási László történészt nevezték ki az intézmény élére, ugyanakkor Hargita Megyei Múzeumi Komplexum névvel összevonták a megye különböző települései – Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely – múzeumait, valamint a Gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor gyűjteményállományát. Ebben az évben került elő a Ferences Rendház refektóriumában befalazott, főleg ősnyomtatványokat és a Kájoni-hagyaték egy részét tartalmazó második somlyói könyvlelet. Ettől az esztendőtől a múzeumi tevékenység részben háttérbe szorult, megerősödött a műkincsfelügyeleti munka; sűrűn kellett ellenőrizni az országból kitelepedők kivitelre szánt ingóságait, valamint leltárba venni a rendőrség által elkobzott műkincs jellegűnek vélt magántulajdonú tárgyakat. Ez a tevékenység csak a 90-es évek közepén került ki a múzeum feladatköréből; önállósult. Fontos volt még a gyűjtemény tárgyainak normázott törzslapozása. A Megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság alelnöke pedig majdnem napi rendszerességgel szólt bele a múzeumi munkába, és megjelentek a román nemzetiségű munkatársak.
1989 elején ismét igazgatóváltásra került sor. Barabási László helyére Șoiom, Viorica régészt nevezték ki. Decemberben pedig sem helyszín-, sem státusváltásra nem került sor, de betört a múzeumba is a szabadság, a demokrácia.

A csíkszeredai Mikó-vár az 1970-es években

A forradalmi napokban éjjel-nappal állandó felügyeletet tartott a város önszerveződött ifjúsági védelmi tagjaival kiegészült személyzet, de szerencsére semmilyen atrocitás nem érte az intézményt, annak ellenére, hogy állandó terrortámadás-veszéllyel fenyegettek.
1990. január 12-én designer-muzeológus személyemben első alkalommal került választott igazgató az intézmény élére. És megkezdődött az új rend kialakítása. Lebontásra került a nagy szocialista megvalósításokat bemutató, valamint az a régészeti kiállítás, amelyet 1987-ben a diktátor öccsének a védnöksége alá helyezett a megyevezetés, illetve az 1897-ben épült várkapu-szárnyépület, hogy a Mikó-vár előtérbe kerülhessen. A kollégák hozzákezdtek új tematikák elkészítéséhez, azok kiállításokon való megjelenítéséhez, valamint megkezdődött az intézmény kezdetleges informatizálása és a házilag sokszorosított múzeumi füzetek kiadása. Az újraindított Régizene Fesztivál kezdőnapján nyitottuk azt a kiállítást, amelyet az 1985-ös, restaurálásukat követően visszaszolgáltatott somlyói könyvlelet egy része fémjelzett. 1993-ban került sor a Nagy Imre-centenárium megünneplésére: a művészettörténész-kerekasztal, a vár- és képtárbeli kettős kiállítás a dokumentum-repertórium megjelentetésével lett teljes. Ennek az időszaknak a legjelentősebb eredménye arra a majdnem négyesztendős időszakra tehető, mialatt levelezések, megyei megbeszélések és bukaresti egyeztetések nyomán a Művelődési Minisztérium végre jóváhagyta, a Hargita Megyei Múzeumi Komplexum feloszlatását – tagintézményei saját településeik ügykezelésébe kerülését –, és azt, hogy a csíkszeredai intézmény önálló jogi személyiségként az alapításakor neki szánt nevet viselje. Az önkormányzat 1994. december 16-án kelt 139. számú határozatával hozta létre a Csíki Székely Múzeumot. 1995. január 1-jei dátummal nyerte el hatályosságát. Ugyanaz évben jelent meg az Székely Nemzeti Múzeummal közösen kiadott ACTA múzeumi évkönyvsorozat első kötete.
2003 nyarán, mint derül égből villámcsapás, megjelent az újságban, hogy a polgármesteri hivatal versenyvizsgát írt ki a múzeum igazgatói állásának betöltésére. Ilyen körülményben én nem pályáztam, így igazgatóváltásra került sor. Helyettem Gyarmati Zsolt történész került az intézmény élére. 2004-ben jelent meg A Csíki Székely Múzeum Évkönyv sorozat első kötete. 2007-től, miután az ország az EU-hoz csatlakozott, jelentősen megnövekedett a város, és egyben az intézmény anyagi tehetőssége. Nagy beruházású kiállítások rendezésére nyílt lehetőség, amelyek sorát az öttermes Munkácsy-kiállítás nyitotta. Két automobillal gyarapodott az intézmény vagyona, több alkalommal került sor nagy értékű műtárgyvásárlásra, új típusú tár-technikával modernizálódtak a raktárak. 2008–2011 között 60 alkotás-tételes, 18 helyszínen került sor Zsögödi Nagy Imre magyarországi vándorkiállítására. 2012-ben teljességében megújult a Mikó-vár. 2018-ban pedig megnyílt a héttermes várostörténeti kiállítás.
2019 tavaszán, mandátumlejárat következtében ismét igazgatóváltás lehetősége merült fel a múzeumban. A volt igazgató és dr. Botár István régész pályázták meg az állást. Változásra nem került sor. Az viszont bekövetkezett, ami az eltelt 90 évből 89 alatt ilyen mérvűen sohasem fordult elő… beosztottcsoport-ellenállás.

2020 pünkösd ünnepnapjai május 30–31. és június 1-jére estek. Ezekben a napokban nemcsak a hitgyakorlásnak, hanem a művelődési életnek is jelentős megtorpanását jegyeztük. Mégis remélem, Urunk még sok esztendőket, hosszú évtizedeket szánt szeretett intézményem létének!

Csíkszentkirály, 2020. június 2.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek