35 éves a régizene-fesztivál

133

Megemlékező beszélgetésre hívták a Csíkszeredai Régizene Fesztivál egykori szereplőit a fesztivál nulladik napján, hogy Boér Károly moderálásával, a Marosvásárhelyi Rádió archívumából származó felvételekkel elevenítsék fel, hogyan csendült fel először a régizene a Mikó-vár udvarán 1979 júniusában. Háromszéki Eszter tudósít az eseményről.

[dropcap]F[/dropcap]erencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a jelenlevőket. A moderátor Boér Károly elmondta, először 1980-ban vett részt a régizene-fesztiválon, egy évvel később már a Kájoni Régizene Együttes lantosaként, hegedűseként tért vissza, mondandóját korabeli fotókkal és hangfelvételekkel is dokumentálta. Kifejtette, miután 1985-ben a Marosvásárhelyi Rádió befejezte működését, hangszalagtárát Jilavára szállították, és onnan 1990-ben hiányosan került vissza.
Kiderült, a régi sorozat legsikeresebbjének az 1983-as Régizene Fesztivált tartják, akkorra a helyi vezetőség valóban a fesztivál mellé állt, illetve támogatta a román televízió magyar adása és a Marosvásárhelyi Rádió is. A kerekasztal-beszélgetésen felcsendülő régizene mellett a jelenlevők meghallgathatták Májai Adalbert, a Hargita Megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság akkori elnökének megnyitóbeszédét is: „Amikor életre hívtuk ezt a már hagyományossá vált kulturális rendezvényt, az a gondolat vezérelt, hogy teret biztosítsunk a román nép, az együtt élő nemzetiségek, a szomszédos népek zenei hagyományainak elfogadásához, műveléséhez és megismertetéséhez, hogy előmozdítsuk a zenei közművelődést, a közös zenei hagyományok ápolása révén is erősítsük az itt élő dolgozók testvériségét, odaadását, közös hazánk, a Szocialista Románia felvirágzásáért”.
Jelen volt a fesztivál egyik alapítója, a Tinódi Együttes egyik tagja, Nemes György is, aki elmondta, amikor elkezdtek próbálni, szerencsére bőséges anyagból válogathattak, és el is énekeltek mindent, ami nyomdafestéket tűrt. Kifejtette, a legnagyobb akadály a hangszerek beszerzése volt, ezért kezdett el hangszereket készíteni saját műhelyében. Elmesélte, 1973-ban az esztergomi gitárfesztiválon vette szemügyre a hangszereket, és felhasználva gyermekkora famegmunkálással kapcsolatos élményeit, elkezdte „a fölösleget levenni az anyagból, és összerakni az alkatrészeket”. Szerinte ezt nem lehet tanítani, ezt érezni kell.
A brassói Hanke Katalin arról mesélt, hogyan kellett Csíkszeredából benzint vinni vonattal, hogy a szétszedett spinétet autóval Csíkszeredába szállíthassák. Demeter Miklós pedig az udmurt hegedű, a kubyz és fidula készítését mutatta be.

 

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.