1888

57

A címmel semmiképpen sem kívánok versenyezni Orwell híres regényével, az 1984-gyel, sőt Victor Hugo Kilencven­három című kötete sem motivál. Nem idézem azt az évet sem, amelyben Don Bosco atya vagy I. Vilmos császár örökre lehunyta szemét.
Mégis, mit is jelent e szám: egy gondosan vezetett napló adatainak alapján ennyi napot töltöttem az évek során külföldön. Statisztikusként kezdtem a pályámat, így a számok bűvölete mind a mai napig elkísér. Igen, 1960 óta 309 alkalommal húztam úti csizmát, hogy öt földrész mintegy hatvan országát bejárhassam.
Utazási szeretetemet édesanyámtól örököltem, aki pedagógusként kereste kenyerét. Jóllehet, nem dúskáltunk az anyagiakban, de a nyári utazásra egész évben élire állítottuk a garast. Később, családom többi tagja is osztotta felfedezői ambícióimat.

A Niagara-zuhatagnál 1970-ben…

Mikor e sorokat február 22-én rovom, éppen az Idegenvezetők világnapja rendezvénysorozat kezdődik a magyar fővárosban, szakemberek részvételével, akik az utazásnak szentelték életüket. Talán kivagyiság részemről, de ritkán vettem igénybe idegenvezetők segítségét, a társastúráktól is viszolygok, így javarészt családtagjaimmal magam szerveztem meg kiruccanásaimat. A meglátogatott helyeken mindig nyitott szemmel és fényképezőgéppel jártam. Volt, ahol naplót vezettem, máshol egy stúdió és a Duna Televízió munkatársaként forgattam filmeket, így szerkesztőként mintegy harminc dokumentumfilm szövegét írtam. Az opusokban igyekeztem felhívni a figyelmet a helyi kulturális értékekre, s nevelni, mivel az elkészült alkotás egyben az alkotó felelősségvállalását is tükrözi. A mozik és cikkeim fogadtatása általában kedvező volt, így úgy éreztem, megtaláltam a közös hangot a nézőkkel és az olvasókkal. A szakma is elismerte a munkákat, a Baliról készült filmem a 40. Nemzetközi Tourfilm Fesztiválon Karlovy Varyban elnyerte a zsűri különdíját. Az utak során számos pozitív élményben volt részem. A szó elszáll, s úgy gondoltam, hogy ezeket az emlékeket érdemes közkinccsé tenni, magamnak emlékezésül, másoknak okulásul. Régóta dédelgetem e sorozatot, amelynek ötlete nyitott fülekre talált az Újvidéken megjelenő Magyar Szó és a Hargita Népe vezetőinél. Megtiszteltetésnek tekintem, hogy e két napilapban jelenhetnek meg gondolataim, hiszen Édesanyám a délvidéki „hírnök” székhelyén, Újvidéken született. Erdélyhez is erős szálak fűznek, a Hargita Népe szerkesztőségétől néhány kilométerre áll kis faházam, ahová elvonulni külön élvezet.

… és feleségemmel, 2015-ben A szerző fotótára

A sorozat első ötven része áll készen publikálásra, s örömmel venném, ha e széria interaktív lenne; ha tudok, szívesen adok ötleteket az utazni vágyóknak, s a levelekre is készséggel válaszolok. A beszámolókban nem tartok sorrendet, csapongásaimat nézze el az Olvasó.
Vágjunk bele, fogadják szeretettel, a Glóbusszal a vállamon útibeszámoló-sorozatot!

Csermák Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.