125 éve született Olosz Lajos

66

Olosz Lajos költő születésének 125. évfordulójára emlékműsort szervez a Helikon – Kemény János Alapítvány Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében. A Helikoni esték sorozat keretében szervezett emlékest ma 17 órakor kezdődik, meghívott előadói: dr. Kiss Olosz Klára, a költő unokája, Cseke Péter irodalomtörténész, valamint H. Szabó Gyula, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke.

A költő önarcképe
A költő önarcképe

A marosvécsi Helikon alkotói közé tartozó Olosz Lajos költőre emlékeznek ma délután 5 órától Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban szervezett rendezvényen. A megemlékezés a Kemény János és az erdélyi helikoni írói közösség tagjainak emlékét ápoló Helikon − Kemény János Alapítvány által szervezett Helikoni estek rendezvénysorozat része. Az alapítvány vezetője az ugyancsak helikonista Szentimrei Jenő unokája, H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. A ma esti rendezvényen A kisjenői csonkafenyő címmel Cseke Péter irodalomtörténész tart bevezető előadást Olosz Lajos pályaképéről. Képek Olosz Lajos családi albumából címmel a költő Csíkszeredában élő unokája, dr. Olosz Klára előadása következik, H. Szabó Gyula Olosz Lajos és a helikoni közösség című előadása zárja a rendezvényt.
Olosz Lajos az Arad megyei Ágyán született, 1891. augusztus 23-án, a közeli Kisjenőn telepedett le 1917-ben, itt élte le élete nagy részét. Ügyvédi irodát nyitott, jogászként tartotta fenn családját, de szabadidejében a költészetnek hódolt. Az Erdélyi Szemle, a Pásztortűz, az Ellenzék munkatársa a húszas években. Az irodalomtörténet „a szabadvers bűvöletében” alkotó költők közé sorolja, haláláig több ízben is sikerült megújítania költői eszköztárát. Első verseskötete, a Gladiátorarc 1923-ban jelent meg. Költészete „csiszolatlan gyémántok nyers és szigorú világa” – állapította meg Reményik Sándor. Az Erdélyi Helikon egyik alapítója volt, 1926-ban részt vett Marosvécsen az első helikoni találkozón. Mély barátság fűzte Reményik Sándorhoz és Áprily Lajoshoz, akikkel közel két évtizedet átölelő, irodalmi értékű levelezést is folytatott. 1944-ben sok dél-erdélyi magyar értelmiségivel együtt munkatáborba internálták, a Bihar-hegységbe. Rabságáról több verse, illetve feleségéhez intézett levelei vallanak. 1977. április 26-án halt meg, Köröskisjenőn temették el. Születésének 100. évfordulóján emléktábla került szülőháza falára. Az általa vezetett nagyzerindi irodalmi kör halála után munkássága iránti tiszteletből felvette a Olosz Lajos Irodalmi Kör nevet.
Verskötetei: Gladiátorarc,1923; Égő csolnakon, 1926; Barlanghomály, 1931; Versek, 1968; Legszebb versek, Albatros, 1971; Hattyúének, Kriterion, 1972. Halála után kiadott kötetek: Szeplőtlen oltár. Válogatás istenes verseiből (az aradi Kölcsey Egyesület és a zerindi Olosz Lajos Irodalmi Kör kiadása, 1997); Kis/Olosz/könyv. Hittel a mélységek felett. A költő 1944–45-ös lágernaplója, családi levelezése és a lágerben sorstársairól készített rajzai, Marosi Ildikó bevezetőjével és Kissné dr. Olosz Klára gondozásában (Pallas-Akadémia, Csíkszerda, 2001); Félig élt élet. Olosz Lajos és Reményik Sándor levelezése (Polis Kiadó, Kolozsvár, 2003); Percek közt virágok. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Csanádi János. (Királyhágói Református Egyházkerület, Nagyvárad, 2004); Könyörtelen mesék. Olosz Lajos összes versei (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004).

HN-információ

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.