Volt, aki mélyen hallgatott…

43

Az elmúlt héten bekövetkezett eseményeket felleltározva, úgy tűnik, hogy a legnagyobb érdeklődést továbbra is az Országos Korrupció-ellenes Igazgatóság (DNA) körüli csetepaté jelentette. Mindenekelőtt annak okán, mert a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) keddi kiállása a Codruþa Kövesi főügyész mellett, valamint a DNA szerdai évértékelő ülésén elhangzott államelnöki expozé ugyancsak Kövesi pozícióját megerősítendőnek bizonyult. Ilyen értelemben utalhatunk az EB első alelnökének, Frans Timmermansnak a csütörtöki váratlan romániai látogatásán elhangzottakra is.

Timmermans meglepetésszerű látogatása során jó néhány magas rangú tisztségviselővel tárgyalt. Találkozott Klaus Johannis államelnökkel, a képviselőház, valamint a szenátus elnökével, Liviu Dragneával, illetve Călin Popescu Tăriceanuval, Viorica Dăncilă kormányfővel, Tudorel Toader igazságügy-miniszterrel, Codruța Kövesivel, valamint a parlamenti pártok vezetőivel. Egyeztetett az igazságügyi törvények módosításának kidolgozásával megbízott bizottság tagjaival is. A vendég jobbára árnyaltan, és ha szabad így fogalmaznunk, ködösen nyilatkozott, de mindenképp úgy tűnt, hogy a kormányerőknek üzent, de üzenete nemigen szólt a dicséretet, az elismerés hangján. Így például azon kormánykoalíciós feltételezések kapcsán, hogy az Európai Parlamenthez és az Európai Bizottsághoz érkezett egyes törvényhozási dokumentumok fordítása nem fedte a valóságot, eltorzított dolgokat, az első alelnök újólag azt nyomatékolta, hogy a rendelkezésükre álló fordítások szöveghűk, azok tekintetében semminemű kétség nem merülhet fel. Elismerve országunknak a jogállamiság megszilárdítása irányába tett lépéseit, arra is figyelmeztetett, hogy mindennemű megtorpanás, kilengés vagy az igazságszolgáltatásnak a politika alárendeltségébe való átterelésére való esetleges szándékok visszalépést jelentenének. Azaz továbbra is fontos a jogállami értékek erőteljes érvényre juttatása és az igazságszolgáltatás függetlenségének maradéktalan megőrzése. A hazai tárgyalópartnerek közük ki így, ki úgy viszonyult, ki így vagy úgy nyilatkozott a Timmermans látogatásához, illetve az általa elmondottakról. Liviu Dragnea igen szűkszavú volt, a találkozó után csupán úgy vélekedett, hogy az „jó” volt. A kormánypárt egyik honatyája viszont bírálta, sőt igen élesen bírálta az EB első alelnöke által elmondottak tartalmazta „üzeneteket”, azt hangoztatva, hogy a romániai törvényhozásnak ne diktáljanak Brüsszelből. (Szavai némileg ismerősnek tűntek, s ezek szerint a romániai honatya ihletődött valahonnan, akár a szomszédból is.) A maga nemében meglepően reagált a sajtó érdeklődésére a kormányszóvivő, Nelu Barbu. Igen, mert szó szerint azt mondta, hogy a kormány nem kíván semmit közölni a Viorica Dăncilă kormányfő és Frans Timmermans, az EB első alelnöke közti találkozóról. Hozzáfűzte azt is, hogy a kormány nem fog kibocsátani sajtóközleményt sem. Amikor pedig azt kérdezték, hogy a kormányülést felvezető, egyébként szokatlanul terjedelmes felvezetőjében miért nem utalt a kormányfő erre a találkozóra, csak annyit mondott: nincs felhatalmazva, hogy erről a témáról beszéljen. Mindez azért meglepő, hogy a parlamenti pártok vezetőivel és Klaus Johannis államelnökkel való találkozót követően vagy közleményeket hoztak nyilvánosságra vagy nyilatkoztak az érintettek.

A lehallgatás „lehalkítva”
Szerdán az Alkotmánybíróság helyet adott ama alkotmányossági aggálynak, miszerint a Románia nemzetbiztonságára vonatkozó 1991/51-es törvény 3-as szakasza egyik bekezdésének szövege alkotmányellenes. Abban a szakaszban többek között arra van utalás, hogy a lehallgatás engedélyezhető, amennyiben olyan cselekedetről van szó, amely „a román állampolgárok alapvető jogait és szabadságát súlyosan sérti”. E szintagma tekintetében döntött úgy a taláros testület, hogy az alkotmányellenes. Hogy miért? Egyelőre nem jelent meg a döntés megindokolása, de az Alkotmánybíróságtól származó értesülések szerint a törvényhozónak tételesen különbséget kell tennie azon cselekedetek között, amelyek súlyosan sértik az állampolgárok szabadságjogait és, amelyek a büntetőjog alapján minősíthetőek. A lényeg az, hogy az említett törvény szóban forgó szakaszát módosítani kell, át kell fogalmazni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ennek a törvényes előírásnak az alapján eddig eszközölt lehallgatásoktól minden esetben el kell tekinteniük a bíróságoknak. Nem, mert az alkotmánybírósági döntések csak a jövőre vonatkoznak…

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe március 5-i számában jelent meg.

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.