Vitatott biztosítási díjszabások

Hovatovább felforrósodik a levegő a kötelező gépjármű-biztosítási díjszabások (RCA) körül. A fuvarozók esetében alkalmazott díjszabások folyamatos emelkedését kifogásolják a fuvarozó cégek, azok érdekképviseletei különböző tiltakozó akciókat szervezve. Ilyen akciókra került sor hétfőn is többek között Temesváron, Aradon, Nagyváradon, a Déva és Nagylak közötti útszakaszon stb. Augusztus elején Vasile Dâncu és Costin Borc miniszterelnök-helyettesek tárgyaltak a fuvarozók egyik érdekképviseleti szervezetével (UNTRR), s azon jelen voltak a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság (ASF) illetékesei is, de érdemben nem történt semmi, a felek csupán a „közös megoldáskeresésben” értettek egyet. Egy másik érdekképviseleti szervezet, a COTAR (amely időközben együttműködési megállapodást is kötött a Traian Băsescu nevével fémjelzett Népi Mozgalom Pártjával) vezetői pedig azt hangoztatták, hogy a kormány többszöri ígérete ellenére sem sikerült véget vetni a díjszabás-emelkedés „áradatának”.

Minden százból tizenhat...

Minden százból tizenhat…

A jelek szerint egyes parlamenti pártok figyelme is ráterelődött a fuvarozók elégedetlenségére, s úgymond felvállalva követeléseiket, abból megpróbálnak politikai tőkét is kovácsolni. Ebben az összefüggésben megemlíthetjük azt is, hogy Mircea Drăghici szociáldemokrata képviselő vasárnap egy terjedelmes nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, amelyben többek között elmarasztalja az ASF-t. A képviselő szerint az utóbbi négy hónap folyamán egy nyerges vontató esetében az átlagdíjszabás közel ötszörösére emelkedett. A dolgok ilyenszerű alakulása okán szükségesnek tartja egy parlamenti különbizottság azonnali megalakítását, amely arra lenne hivatott, hogy megvizsgálja a kialakult helyzetet, illetve elszámoltassa az ASF illetékeseit. Utalhatnánk arra is, hogy a nyilvánosságra került adatok közt eltérések, ellentmondások lelhetők fel, és nem egy esetben az eltérések több mint meggondolkoztatók.
Kinek van igaza?
Nem érdektelen megemlíteni azt, hogy ezelőtt jó másfél évvel másképp festett a kötelező gépjármű-biztosítás helyzete, illetve piaca. Akkor még a piacvezető az időközben csődbe ment Astra Biztosítótársaság volt. Azt követte a Carpatica, valamint az Euroins biztosítótársaságok. E két utóbbi esetében is problémák, gondok merültek fel, s az előbbi tekintetében az ASF nemrégiben kezdeményezte a csődeljárást, s arra rá is bólintott a bíróság. Ilyenképpen jelenleg a piacvezető a Generali, azt követi az Alianz, az Omniasig és a Grupama, legalábbis a fuvarozó társaságok, illetve a teherszállító gépjárművek esetében. A dolgok ilyenszerű alakulása okán valóban megmutatkozott egy kedvezőtlen tendencia, nevezetesen a díjszabások megemelkedtek. Annak idején például egy tizennyolc tonnás tehergépkocsi esetében az Astra RCA díjszabása 3-4 ezer lej körül volt, jelenleg a biztosítótársaságok 7-8 ezer lejt is elkérnek, de állítólag akár 19-20 ezer lejt is egy ugyanolyan tehergépkocsira. Egyes szakértők szerint ezek a díjszabások valóban túlzottak, s a számításokból az olvasható ki, hogy a biztosítók hatalmas nyereségre tehettek szert. Egyesek azt is feltételezik, megkockáztatják, hogy a nyereségi ráta akár a 300 százalékot is elérheti. Szakértői számítások szerint a hivatalos adatokra alapozva az átlagos kárérték 18 500 lej, a tehergépkocsik esetében pedig a kár bekövetkeztének gyakorisága körülbelül 16 százalékra tehető, azaz éves viszonylatban minden 100 tehergépkocsiból 16 közúti balesetnek a részese. Képletesen számolva, az az összeg, amely fedné teljes egészében a kárt, az körülbelül 2936 lej (18 500 lej x 16%-kal). Ha ehhez hozzáadnák a biztosítók különböző költségeit, a biztosítási díjszabás akkor is csak 5000 lej körül kellene hogy legyen. Tehát semmiképp sem 10 ezer lejt meghaladó összeg. De ezek képletes számítások, mert a biztosítótársaságok a dolgokat másként látják, értékelik. Többek között arra hivatkoznak, hogy nagy a bizonytalansági tényező, s ugyanakkor a különböző közúti teher- és személyszállító járművek esetében gyakoriak az úgynevezett sajátosságok. Az azok által okozott baleseteknek jelentős és időben nehezen kvantifikálható következményei lehetnek, beleértve olyan tragédiákat is, amelyek okán hosszas igazságszolgáltatási eljárásra kerülhet sor, s amelyek jelentős erkölcsi kártérítést is eredményezhetnek. Az ilyen típusú pereskedések igen hosszadalmasak, akár évekig is eltarthatnak és jelentős költségeket okozhatnak, okoznak a biztosítóknak. Azt viszont elismerik, hogy az a 16 százalék körüli átlagos károkozási frekvencia megállja a helyét, de nyomatékolják, hogy csak egyes teherszállító gépkocsitípusok esetében. És olyan balesetek esetében, amelyek nem követeltek emberéleteket. A biztosítótársaságok ugyanakkor azt is hangoztatják, hogy a 16 tonnát meghaladó tehergépkocsik esetében a díjszabások az esetek túlnyomó többségében 5-8 ezer lej között mozogtak az első félév folyamán, s csak kivételes esetekben haladták meg a 12 ezer lejt.
Nos, akkor kinek van igaza? Erre a kérdésre kellene választ találni a „közös megoldáskeresés” során, nyomán…

Hecser Zoltán