Vidéken, tömbházban (2) – Az „Állomási” blokkoknál

Falu vagy város? Tömbház vagy magánlakás? A falusi tömb­házlakók valahol a kettő közötti átmenetben éltek és élnek. Madéfalván még különlegesebb a helyzet: a vasútállomás közelében található tömbházak a falusiak szemében se nem Madéfalván, se nem Csicsóban vannak, hanem valahol a kettő között: az Állomáson. Ezúttal ezt a kis negyedet látogattuk meg.

Valamikor központ volt, most „sehová” sem tartozik. Köztes állapot Fotók: László F. Csaba

Az 1960–70-es években az Állomás külön világ volt: nemcsak azért, mert vonatok indultak és érkeztek, nemcsak azért, mert a tengerparti gyorsvonatra is fel lehetett szállni, hanem azért is, mert volt ott majdnem minden, mint a városban. Emeletes áruház, földszintjén önkiszolgáló élelmiszerüzlettel, állomási büfészerűség, cukrászda, postahivatal, szövetkezeti fényképészet, néptanács, no meg a „blokkok”. A tömbházak, ahol románok is laktak, miközben máshol nem a községben, s ahonnan a diákok részben a madéfalvi román iskolába, részben a madéfalvi vagy a csicsói iskolákba jártak.
Az Állomás most majdnem kihalt. A névcsere – Csicsóról Madéfalvára – nem oldotta meg a leépülő vasúti közlekedéssel járó gondokat, a környéken sok a kihasználatlan, elhanyagolt épület. A „Dormitor”, vagyis a vasutasok szállóhelye – ahol valamikor még könyvtár és színjátszó csoport is volt – most betört ablakokkal mered a semmibe. A tömbházak viszont rendezettebbeknek tűnnek, mint 10-15 évvel ezelőtt.

Úri fertály, szerény körülményekkel. A vasúttal a fénykor is leáldozott

Hátránya… mi is lenne?
A 71 éves Condrea Margit éppen tormát szedni indult, amikor megszólítottam. Mondja, hogy ötven éve lakik a negyedben. Gyimesből költöztek az Állomásra, a férje mozdonyvezető volt a „depónál”. Szomszédasszonya, a 36 éves Jánó Zsófia is ide jött férjhez. Az apósa volt vasutas, a férj már itt született. Ambrus Csilla az egyik legrégebbinek tűnő tömbházban lakik immár 28 éve, a főút mellett, a földszinten. A vasút adta a tömbházlakást, azóta megvették.
– A vizet valamikor szintén a vasúttól kaptuk, a depótól, de a depó megszűnt, áttértünk a harvizesekre – mondja Ambrus Csilla. – Volt olyan is, hogy nem volt vizünk, s egy időben szennyezett is volt, ezért követelték a rácsatlakozást. Csak ez van, ami közös költség. Lakószövetség nincs. Vannak tömbházfelelősök, lépcsőházfelelősök. Mi rendezzük a lakásunk előtti részt, mindenkinek megvan a maga parcellája. Félvidék–félváros. Nem gazdálkodunk. Szolgálatunk van, abból élünk, vonattal ingázunk. Itt van ez a kicsi park, elöl, ide ki szoktunk ülni. Ha megkérdik, hová valók vagyunk, hát idevalók vagyunk, a tömbházakba. A régebbiek úgy tartották, mint egy kicsi várost, nem tartozott a faluhoz. Van, aki úgy tartja most is, hogy úri negyed vagy úri fertály, de én nem érzem annak. Annyi, hogy nem gazdálkodunk, s egy kicsit „urasabb” a falusi élethez képest, mert nem kell mindig a mezőre futni.
A 80 éves Bartha Katalin 1955 óta lakik a negyedben. A férje mozdonyvezető-iskolában volt, idehelyezték, ő maga a szövetkezetnél dolgozott.
– Hogy miért jó a blokkban? Mert nincs annyi munka. Ha udvar van, egy kicsi állat, egy kicsi vetemény, mindig van valami, amivel matatni kell. Igaz, valamikor én is tartottam itt hátul, a tömbházak mögött tyúkot és disznót. Még mindig van, aki tart majorságot, kutyát, macskát, még olyan is van, akinek lova vagy tehénkéje van – mondja. „Gondolom, előnye és hátránya is van”, jegyzem meg. – Hátránya? Mi is lenne? – kérdez vissza.

Valamikor ez volt a központ
Azt, hogy a tömbházak mikor épültek, mindenki másként tudja. Az elsőkre azt mondják, biztos legalább százévesek, más azt állítja, hogy a legrégebbiek az 1920-as években, megint más, hogy az 1940-es években épültek. Abban megegyeznek, hogy a hátsó sor Ceaușescu idejében kezdett épülni, de még 2000 után is emeltek tömbházat. Kádár István vásárolni jött az egyik tömbház alatti boltba. Szerinte kezdtek most már a faluból is ideköltözni, de a tömbházlakók java része „idegenség”.
Szőcs József és Rancz István éppen a 800-as tömbház előtt beszélget. Évtizedek óta szomszédok. A 80 éves Rancz István szépvízi származású, a vasútnál dolgozott 50 évet.
– Akkor nem volt nagy fizetése egy revizornak. 15 km-t tettem meg mindennap, télbe-nyárba. Vonattal mentem s gyalog kellett visszajöjjek a vonal mentén, és ellenőrizzem. -42 fokban jöttem be Ajnádtól Csicsóig, annyi volt nekem a norma. Előbb egy kisebb lakást kaptunk, de miután a négy fiam s a lányom megszületett, kaptunk egy nagyobb lakást, amit végül megvettünk.
– Anyám hozott egy kosárban Magyarországról, ott születtem menekülés alatt. Azt is mondhatnám, hogy „jövekültem” 1945-ben, s attól errefelé itt vagyok, itt vénültem meg – foglalja össze életét a 73. évét taposó Szőcs József, aki gondjaikat is sorolja: fizetik a bakteradót, de baktert nem látnak, s hogy a tömbházak egy része nincs telekkönyvezve, kifizették a lakás árát, de a talaj alatta nem az övék. – Né, az utak, is hogy néznek ki – mutatja. – Nézze meg a parkolót a posta és az állomás között: az a senki földje. A vasút azt mondja, a községé, a község azt mondja, hogy a vasúté. Üllő és kalapács között vagyunk. Pedig valamikor ez volt a központ.
– Tessék eljönni egy misére s a pap bácsi is azt mondja, az „úri fertály” – jegyzi meg valaki más a körénk gyűlő negyedbeliekből. – Azt mondják, a blokkosok karba tett kézzel várják a nyugdíjat. Olyat is mondnak, hogy jövevények vagyunk, pedig régebb vagyunk madéfalviak, mint a polgármester…
A tömbháznegyedtől távolabb, az állomáson alul, közvetlenül a vasút mellett egy két lépcsőházas, különálló tömbház található. 1982-ben épült. Lakói milicisták, tanárok, mozdonyvezetők voltak. Beszélgetőtársam, Acatrinei Gheorghe az alapozástól a tetőfedésig dolgozott a tömbház építésén, amelyben ma is lakik. Eredetileg központi fűtésre tervezték, ezért rondították az oldalát jó ideig az összevissza kidugott csövek. Most az épület hátához több kéményt is hozzáépítettek, de nem mindegyik felel meg a célnak. A kanalizálással, vízzel nincs gondjuk, de szigetelés kellene.

Ambrus Csilla. Ha valaki kérdi: ők a tömbházakba valósiak

Hivatalos adatok

– Az önkormányzat nyilvántartásában összesen 16 tömbház szerepel – tájékoztatott Csibi József polgármester. – Ezekben 177 lakrész található, de ez nem jelent ugyanennyi családot, mert vannak üresen álló lakrészek, és előfordul, hogy ugyanazon család tulajdonában több lakrész is van. A 16 tömbházból tíz van telekkönyvezve.
A polgármesteri hivatal adatai szerint a négy legrégebbi tömbház 1956-ban, hat tömbház pedig 1963-ban épült.
– A hat legújabb blokkot az 1980-as évek elején kezdték építeni – fogalmazott az elöljáró – , de nem egyszerre készültek el. A vasút építtette, az utolsók sokáig álltak befejezetlenül. Végül a polgármesteri hivatal állami támogatásból fejeztette be az építkezést. A legutolsó 2004-ben készült el. A lakók többsége megvásárolta a lakásokat. A vasúti tulajdonú tömbházakban mindössze háromban, a község tulajdonában lévő tömbházak közül ötben lakik bérlő.
Végül Csibi József is a vasút és egyben az Állomás falurész fénykorát említi, amikor mozi, étterem, cukrászda, tekepálya és számos egyéb szolgáltatás működött, s a ,,blokkosiak”, az állomásiak ,,bementek a faluba”, a madéfalvi lakosok pedig ,,lementek”, a csicsóiak „felmentek” az Állomásra.
– A vasút hanyatlása után a településkép nagymértékben romlott, mivel sem a vasút, sem a posta, sem a szövetkezet épületei nem lettek korszerűsítve, környékük rendezetlen – ismerte el a polgármester, hozzátéve, hogy az önkormányzat nem tud beruházni, mivel az tulajdonjogilag nem az övé. És az Állomás sem a központ már.

Daczó Katalin