Van alább…

72

Eldöntöttem – régebb –, hogy nem, nem érdekel a politika, kerülöm még a lehetőségét is annak, hogy bármilyen politikai jellegű vitába keveredjek, vagy engedjem, hogy borzolja a kedélyemet. Csakhogy hiába kerülöm a politikát, ha minduntalan belebotlok. A román választási „trükkökkel” nagyjából napirenden vagyok, tudom, kire/mire érdemes figyelni, mire legyintek, min nevetek jót, és mi az, amit elhessegetek akkor is, ha szembejön velem. De a mostani magyar választási kampánnyal, bevallom őszintén, párhuzamos vagyok, hiába próbálom megérteni saját anyanyelvemen a fondorlatos politikai blablát. Azt értem, hogy van párt, amelyik körömszakadtáig ragaszkodik az erdélyiek, illetve az elcsatolt területek magyarjainak a szavazatához, az is világos, hogy más párt viszont ellenzi, hogy mi, azaz ahogy ők mondják, „határontúliak” szavazzunk. Eddig rendben is lenne, ami viszont zavar, de nagyon, az a mód, ahogyan mindezt közlik a potenciális választóikkal. A romániai választások tapasztalatából kiindulva az ígérgetés ismerős számunkra, ami viszont fölöttébb zavar – gondolom, nemcsak engem – az az ellentábor részéről jövő „riogatás”, amivel próbálják rávenni az erdélyi magyart, hogy maradjon távol a magyar választásoktól. No, ennél a résznél láttam olyan dolgokat, amik überelik a legultranacionalistább román párt magyarellenes kirohanását is. Mert az smafu, ahogy fröcsögnek a román vezérultrák a „területi integritásért”, ahhoz képest, amire ragadtatta magát az egyik magyar párt. Ez a párt ugyanis egy székely család fotóját használta arra, hogy hergelje a választóit ellenünk. Ráadásul mindezt úgy, hogy a fotón felismerhető személyeket meg sem kérdezték, hogy adják-e arcukat ahhoz, hogy a magyarországiakat ellenünk uszítsák. S még én hittem azt, hogy nincs alább annál, amikor a román ultrák óbégatnak Erdélyért…

Jánossy Alíz

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.