Változások előtt a csíki futsal

Január 15-én kezdi meg a tavaszi rajtra a felkészülést a Csíkszeredai Imperial Wet teremlabdarúgó-csapata ugyanazon célokat szem előtt tartva, mint amelyek kitűzésre kerültek az idény előtt. Tehát a legjobb hat között kell végezni az alapszakasz végén, ami felsőházat ér, továbbá a Románia-kupában Final Fourt kellene játszani. A kezdetekről, a tapasztalatokról, a célokról a csapat fő támogatóját, Görbe Waltert kérdeztük.

Jövés-menés várható a csíkszeredai teremfocicsapatnál

– Mikor jött a felkérés, hogy legyen teremfocicsapat?

– Voltak ezelőtt néhány évvel az úgynevezett „zsíros kenyér túrnék”, amelyek után a fiúk összerázódtak, és már nem akadt kihívás ezekben. Szőcs Lacika volt természetesen az értelmi szerzője, hogy futsalcsapatot kellene csinálni. Első nekifutásra későn fogtunk neki a csapat szervezésének, majd három évvel ezelőtt sikerült benevezni a második ligába. Tankó Leventétől tudtuk a csapatok erősségét, hiszen ő játszott korábban Gyergyószentmiklóson. A cél az volt, hogy legyünk benne az első háromban. Miután senki nem vett minket komolyan és minden meccsünket megnyertük, célt is változtattunk. Veretlenül akartuk megnyerni a bajnokságot. Természetesen ekkor is a szövetség menet közben változtatott a lebonyolításon, és beiktatott egy rájátszást, amelyet sikerült idehozni Csíkszeredába, ahol úgyis mi lettünk a bajnokok.

– Mekkora váltás volt a második ligából az elsőbe lépni?

– Mint amikor a nyolcadik osztály után egyből egyetemre iratkozol be. Komolyan véve, nagyon más. Elég csak a top-csapatokra gondolni, akik évek óta együtt játszanak és a válogatott gerincét is alkotják.

– Mennyire vagy elégedett a csapat teljesítményével? Mire számítottál?

– Egyáltalán nem vagyok elégedett! Arra számítottam, hogy a Iași-t oda-vissza verjük, akárcsak a Călărași-t. De utóbbi meccset is, amit Călărași-on elveszítettünk, hazánk szégyene volt. Egy olyan pályán engedték meg a játékot, amely játékfelületén öt tócsa volt! Csöpögött a víz a lelátóról, még a bíró is kétszer esett el. Felajánlottuk, hogy szállást fizetünk a bíróknak csak egy napot toljuk el a meccset, hiszen futsalozni mentünk, nem vízilabdázni. De ez megint történelem, akárcsak a Iași, illetve a Călărași elleni hazai meccsek, amelyeket hatalmas előnyből nem tudtunk megnyerni. Itt jött ki a különbség egy labdarúgó és egy játékos között. Ez nem szabadott volna megtörténjen, akárhogy nyomtak a bírók. A véleményem az, hogy nem megfelelő játékosokkal próbáltuk az eredményt megtartani. Azonban még ebben a felállításban is a csapat meg lenne a hatodik helyen, ha a játékvezetők ne avatkozzanak bele a meccsekbe.

– Lesznek-e változások a tavaszi idényre?

– Komoly változások lesznek, hiszen a csapatnak fele ki fog cserélődni! Vannak, akik menni fognak, és lesznek új idegenlégiós játékosok.

– A célkitűzés marad-e?

– Az új játékosoknak, illetve azok számára is, akik maradnak, tiszta és világos kell legyen, hogy a cél nem változik, tehát be kell kerülni a legjobb hat közé. A Resicabánya elleni meccs után bónuszt nem kaptak a játékosok, hiszen teljesen fölösleges. Csak akkor kapnak bónuszt, ha elérik a célt. Hat, hét vagy akár nyolc idegenlégiós is lehet az érkezők között, hogy több sorunk legyen. Ha bejutunk a Románia-kupa Final Fourba, akkor már elégedett leszek, mert akkor valamit sikerül letenni az asztalra. Ehhez remélem, egy kis szerencse is fog társulni hozzánk, hiszen annyi kapufánk volt már ősszel, amelyek állandóan kifelé pattantak…

– Mennyire nehéz szinte egyedül vinni a csapat támogatását?

– Nem gondolkoztam azon, hogy ez mennyire nehéz. Szerintem úgy van, hogy ha valamit szeretsz, szívből csinálsz, akkor azt szívesen csinálod. Ezért soha senkinek nem is panaszkodtam. Akik a közelemben vannak, azok szokták mondani, hogy túlzásba viszem. Persze, ha a hozzáfűzött reményeket, vágyakat viszontlátnám, akkor nem lennék ennyire frusztrált. Hiszen frusztráló, hogy próbáltál valamit kihozni, és különböző tényezők végett nincs látszatja, nem érted el azt, amit akartál. Akkor természetes, hogy kiborulsz. Soha nem mutogattam játékosokra, hogy te vagy te vagy a hibás. Ők egy csapat, az egészen hibásak, egytől egyig.

– Sokan kérdik, hogy miért nem lehet menni hazai maggal, majd egy-két idény után hozni légiósokat, miután elválik, hogy ki üti meg az első liga mércéjét…

– Így nem lehet csinálni, hiszen az idő pénz. A második viszont, hogy jelenleg maximum négy játékos üti meg az első liga mércéjét, s ez is jóindulattal. Ez az igazság. Az a négy is olyan szinten állja meg a helyét, hogy be van építve egy-egy erősebb sorba. Beszélgettem szakmabeli emberekkel, és az ő véleményüket követem.

Darvas Attila