Változásban a vidék

Pár évvel, ezelőtt amikor az első Falu a városban családi programot megszervezték Csíkszeredában, bevallom, elrugaszkodott ötletnek tartottam, hogy Hargita megyében, ahol a lakosság többsége vidéken él – és a megyeközpont, egy negyvenezer alatti népességű kisváros –, a gyermekek egy ilyen rendezvény keretében kellene tehenet, juhot vagy szamarat lássanak, simogassanak. Azt gondoltam, sokkal jobb módja is van ennek, ott vannak például a vidéken élő rokonok, nagyszülők, nem olyan nagy kuriózum még térségünkben ezeknek az állatoknak a megismerése.
Aztán amikor tegnap kimentem a városközpontba, az idén is megtartott Falu a városban családi programra, és ott találtam néhány olyan ismerősömet, akikről tudom, hogy a szüleik falun laknak, elgondolkodtam. Valami megváltozott, átalakulóban van a vidéki élet. A szervezők azzal indokolták a rendezvény létjogosultságát, hogy a közhiedelemmel ellentétben, sok olyan család él a városban, akiknek már nincs közvetlen kapcsolata a vidékkel, én valami másra is gondoltam: a vidéken élők közül egyre kevesebben tartanak állatot, vagy ha igen, főként disznót.
Gyermekkoromban a nagyszüleim házához közeli utca patakmartján libát és házirécét is láttam, esténként pedig a csordát vártuk, hogy a tehén mellett, ami a nagyszüleimnek is volt, kecskét is lássak. Az egyik szomszédban pulyka is volt, azóta sem láttam ezt a büszke állatot, amelynek hangja túlharsogta a baromfiudvart.
Ma már nincsenek libák és házirécék az utcában, a patakot leszabályozták, és már kezet mosni sem lehet benne, mert betonból kiöntött, mély medret alakítottak ki, a gyermekek nem érik el a vizet. A környéken nem hallom a pulyka hangját és a csorda sem jár esténkét, hogy azok a falusi gyermekek is tehenet, borjút, kecskét, juhot és báránykát lássanak, akiknek a háztájon nincs.
Szüleimnél, akik az anyai nagyszüleim portáján gazdálkodnak, még van az istállóban ló, tehén, juh és disznó, de már ők sem tartanak fenn baromfiudvart, és a nyúlketreceket is elbontották, ezeket az állatokat tehát már nem tudják megmutatni a következő generációnak. Nyulat simogatni és liba- vagy pulykahangot hallgatni tehát már én is kimegyek a Falu a városban programra.

Pál Bíborka