Ünnep vagy évforduló?

Ötven éve, 1968. február 16-án jelent meg a törvény Románia új területi-adminisztratív felosztásáról. Ekkor szűntek meg a szovjet mintára szervezett tartományok és rajonok (köztük a Maros–Magyar Autonóm Tartomány) és jöttek létre a megyék. A területi átszervezésre vonatkozó tervezet első változata Székelyföldet az Udvarhely–Csík elnevezésű, „nagy székely megye” és Maros megye között osztotta volna fel, és az előbbinek – központi fekvése miatt – Csíkszereda lett volna a megyeszékhelye. Csakhogy a tervezet több módosításon is átesett, és végül, szinte az utolsó pillanatban bejelentették, hogy mégsem Csíkszereda, hanem Székelyudvarhely lesz az új megye központja. Csíkszeredában tiltakozásképpen 1968. február 13-án utcára vonultak az emberek, küldötteket választottak, akik Bukarestbe utaztak, tárgyaltak Ceaușescuval, és elérték, hogy Csíkszereda legyen a megyeszékhely. A törvény megjelenését követően alakult meg az Ideiglenes Megyei Néptanács, 1968. február 23-án pedig megjelent lapelődünk, a Hargita (az RKP Hargita megyei Bizottsága és a Megyei Néptanács napilapja) első lapszáma. Ezek az ötven évvel ezelőtti eseményeket bemutató száraz adatok, a történések, amelyek máig meghatározzák életünket – Gagyi József antropológus szavaival élve, akkor szabták ránk a ruhát, amelyet még mindig hordunk.
1968 egyébként nemcsak térségünk számára határozta meg a „szabásvonalakat”: ez volt a párizsi diáklázadások éve, a „prágai tavaszként” ismert demokratizálási folyamat éve, az első űrhajós, Jurij Gagarin halálának éve, Martin Luther King meggyilkolásának éve, az atomsorompó-szerződés aláírásának éve, Csehszlovákia megszállásának éve, a megszállásból kimaradó, akkor ötvenéves Románia „különutasnak” tűnő éve, a ceaușescui hatalom megszilárdulásának éve…
Most induló sorozatunkban természetesen elsősorban a megyénkbeli történésekről emlékezünk meg. Terveink szerint heti rendszerességgel közlünk lapunkban interjúkat, visszaemlékezéseket, dokumentumokat, illetve szakértői véleményeket az 1968-as megyésítés előzményeiről, az 1968. február 13-i történésekről, Hargita megye megalakulásáról, lapelődünk létrejöttéről, valamint Csíkszereda megyeszékhellyé válásának következményeiről. Mert egyenesen számvetésre, megemlékezésre „kötelez” minket a kerek évforduló: mert most lehet emlékezni, még van, aki emlékezzen, még van, aki beszéljen, még van, aki meghallgassa, de már lehet mérleget vonni, levonni a tanulságokat, felnőtt már egy történésznemzedék, amely tisztábban láthat, szóval éppen jó ez az ötvenedik évforduló. Ugyanakkor számos kérdés felmerülhet, és interjúalanyainkat ezekről is faggattuk: hősök voltak vagy bajnokok az egykori tüntetők? Ünnep vagy évforduló számunkra ez az év? Ami az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulóját illeti, egyértelmű a válaszunk. Ami a megyecsinálást illeti – döntsön sorozatunk végén a Kedves Olvasó! Tartson velünk, sőt kapcsolódjon be! Várjuk a hozzászólásokat, a dokumentumokat, a fényképfelvételeket, a véleményeket – és nemcsak az ötvenedik évfordulóról. Az RMDSZ felhívásához csatlakozva, legyen 2018 az őszinte beszéd éve, a szókimondás, és legfőképpen a cselekvés éve. Legyen például a következetes anyanyelvhasználatunk éve. Legyen a mi évünk. Rajtunk, mindannyiunkon múlik.

Daczó Katalin