Új év, új remény

32

A látszólag vitéz és félelmetes kutyánk nagyon félt szilveszterkor: birodalmában, a tenyérnyi udvarunkon nem érezte biztonságban magát, s bár nem szereti a meleget – mert hosszú szőrrel áldotta meg az evolúció és a tenyésztés –, bekérezkedett a házba. S ha már ott nem tartózkodhat, mert nem minden vendég díjazza a jelenlétét, akkor hadd maradhasson legalább az előszobában, mert ott, ha hallja is az óévbúcsúztató-újévköszöntő petárdákat, tűzijátékokat, legalább nem látja, miként ragyogják be az eget. Még a rettenetes villámlásnál is félelmetesebb lehetett számára. Kérlelő szemét látva meglágyult a gazdaszív, s a rettenthetetlen, félelmetes házőrző az előszobában talált menedéket, biztonságot. Sokat nyomott a latban az is, hogy pár évvel ezelőtt a szomszéd hasonlóan hűséges, idegeneket nem kedvelő házi kedvence úgy eltűnt a szilveszteri tűzijáték alkalmával, hogy csak hetek múlva merészkedett haza.
Valahogy így vagyunk mi is az újjal, az ismeretlennel – többek között az új esztendővel is: félünk tőle. S nem a petárdadurrogtatástól, hisz azt mi magunk követjük el, azért, hogy elűzzük a gonoszt, félelmeink megtestesítőjét. Félünk az ismeretlentől, s félelmeinket tapasztalataink táplálják. A féltés kiterjed mindenre és mindenkire környezetünkben. Féltjük gyermekeinket, közeli hozzátartozóinkat, hogy ne essék bajuk, féltjük egészségüket, testi épségüket, lelki egyensúlyukat, féltjük örömüket és boldogságukat, féltjük a kudarcoktól és megpróbáltatásoktól. Féltjük saját testi és lelki épségünket, egészségünket, s az idő teltével – a szilveszter pedig minduntalan erre emlékeztet – érzékenyebben figyeljük a hozzánk közel álló egészségi állapotának alakulását, s megérint minden betegségről szóló hír, megrendít minden ismerős elvesztésének híre. Féltjük a munkahelyünket, félünk anyagi helyzetünk romlásától, s bár az emberi természet a haladást, a gyarapodást, az egyről a kettőre való jutást tartja természetesnek, a keleti mentalitással is beérnénk, miszerint csak rosszabb ne legyen!
A félelem, ha nem is kellemes, de természetes érzés. Figyelmeztet a bajra, ugyanakkor cselekvésre sarkall, arra, hogy vegyük elejét a bajnak, tegyünk annak érdekében, hogy megelőzzük, megakadályozzuk bekövetkezését. S ha az nem lehetséges, akkor csökkentsük a minimálisra áldatlan következményeit. S higgyünk abban, hogy ha be is következik az elkerülhetetlen, mindig akad majd jó szándékú ember, aki átsegít a nehézségeken.
Erre is jó a szilveszter, a baráti közösségek – szinte rituális – együttléte, együtt mulatozása éppen ezt a biztonságérzetet növeli, arra serkent, hogy örüljünk az új esztendőnek, s együtt tegyünk azért, hogy jól teljen, s hogy ne kerüljön el az öröm, a beteljesülés.
Kutyánknak segítettünk leküzdeni félelmeit, most saját félelmeink legyűrésén a sor. Az új évhez társuljon új remény.

Sarány István

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.