Többpártiság a holtponton

Egy elúszott pályázati lehetőségről írtam a minap, egy esetről, amikor egy helyi tanács szavazatképtelensége miatt nem sikerült a polgármesteri hivatalnak benyújtania egy tervezett pályázatot a kiírás határidejéig. A tanács pedig azért nem tudott határozatot hozni, mert a testület egyazon politikai szervezethez tartozó tagjai, akik éppen a szavazatok felével rendelkeznek, távol maradtak kétszer is az összehívott tanácsüléstől, így mindkét esetben az ülés is elmaradt.
Meggyőződésem, ezen nincs amit magyarázni, ugyanakkor érthető is, ha a felek mégis magyarázkodni akarnak: a polgármester a faluközösség tudtára akarja adni, min csúszott el a pályázati szándék, a másik fél pedig azt akarja megértetni, hogy miért nem akart részt venni a szavazáson. Az újságíró legjobb tudása és megítélése szerint korrekten tájékoztatni akar. Érthetően, lehetőleg tömören, szem előtt tartva, hogy az olvasót nem érdekli minden apró részlet, az újság nem Facebook, ami a végtelenségig nyújtható, nem viseli el a nyomdafestéket nem tűrő részleteket, s a cinizmusnak vagy szarkazmusnak sem föltétlenül van helye a lapban. Megkérdi a dologról mindkét felet, és érkezik is legalább másfél újságoldalnyi válasz, amit márcsak a terjedelem miatt is lehetetlen közölni, ezért ír egy összefoglalót az ügyről. Másnap, úgymond „a válasz jogán” egyik féltől felháborodott írás érkezik, amelyet ha rögtön közölne az újság, akkor harmadnap a másik féltől jönne újabb replika, s így tovább a végtelenségig, mert mindig lesz legalább egy félmondat, amibe bele lehetne kötni, amit lehet csűrni-csavarni, amin lehetne lovagolni, de közben egy jottányit sem haladna előbb az ügy.
Pedig a község lakóit lehet, hogy nem érdeklik a tanácsi viták. Ők jobb úton szeretnének járni, tűz esetén gyors közbelépést szeretnének, telekkönyvezést várnak, alacsonyabb szemétdíjat, s ki tudja, még mi mindent – ezért vannak választottaik, akiket megbíztak a cselekvéssel. Legtöbben nem merülnének el a szavakban s a részletekben, abban, hogy 100 százalékosan támogatott-e valami, amire mégiscsak a költségvetésből kell megelőlegezni az áfát, de amit végül vissza lehet igényelni, vagyis visszatér a költségvetésbe… Nem kíváncsiak rá…, bár lehet, hogy vevők a cirkuszra.
Én mindenképpen azt kívánnám, hogy minden település, ahol két vagy több politikai szervezet alkotja a helyi tanácsot, élni tudjon valóságosan is azzal a többlettel, amit a többpártiság jelenthet. Ezáltal jelen van egyféle kontroll a testületben, hogy ez lehet az egyensúly záloga. Élni tudjon azzal a lehetőséggel, amit a pluralizmus nyújthat: az érdekek, értékrendek, nézetek, ideológiák és pártok egymással versengő sokféleségét. De ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy a lakosság nagy része azt szeretné, hogy legyen együttműködés (amely ugye olyan folyamat, amelyben két vagy több személy vagy szervezet együtt dolgozik a közös célok elérésének érdekében) a tanácsban, hogy kimozduljon a működés a látszólagos holtpontról mielőtt holtvágányra siklana a szerelvény, vagy további lehetőségek úsznának el.

Daczó Katalin