Tiszteletbeli Székely találkozó

A beregi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, valamint a homoródmenti huszárok jelentéstevésével vette kezdetét az Oklándon 11. alkalommal megszervezett Tiszteletbeli Székely találkozó. A résztvevők az oklándi fúvószenekar és a huszárok vezetésével a helyi unitárius templomba vonultak, ahol Kelemen Levente unitárius lelkész hirdetett igét: „Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget. A rád bízott drága kincset őrizd meg.” Hangsúlyozta örökségünk meghatározó szerepét, legyenek azok szellemi, lelki vagy anyagi természetűek. Biztatta és bátorította a hallgatóságot és az egész magyarságot arra, hogy ha kell, merjünk nemet mondani egyénként és közösségként is a kincsrablóknak, tolvajoknak, ha örökségünket veszélyben érezzük. Mi magyarok már nagyon sokat áldoztunk fel Európa oltárán, ha pedig nem érezzük magunkat elég erősnek ahhoz, hogy kincseinket megvédjük, akkor mindehhez kérjük a Szentlélek jóra vezérlő erejét.


Az istentisztelet után Szász Jenő, a Székelyudvarhelyért Alapítvány Elnöke, a Tiszteletbeli Székely cím alapítója köszöntötte az egybegyűlteket, és emlékeztetett a cím alapításának körülményeire. Az új jelölteket arra kérte, hogy legyenek a székely nép követei szerte a nagyvilágban. Jókai Mór szavait idézve felsorolta a székelyek jellemvonásait.
Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép. Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; szavatartó, hidegvérű, mint az angol; okos, vállalkozó, számító, mint a zsidó; jó katona, mint az arab; mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; találékony, mint a jenki; tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó, mint az orosz; és mindenekfelett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.
Az ünnepség felemelő részét képezte a 14 jelölt laudációja, dr. Mészáros János dr. Altorjay Áront méltatta, dr. Svébis Mihály Ballai Mátét, dr. Büttner Tamás dr. Bálint Andrást jelölte a címre, Gáspár János Gáspár Bélát, Dénes Ödön Jakab Istvánt, dr. Bársony István dr. Juhász Zoltánt, Steffka István dr. Kocsis Mátét, Bartha Csaba Kovács Lászlót, Fábry Szabolcs id. dr. Lomnici Zoltánt, Kanyó Tamás Nagy Zoltánt, László Endre Szabó Imrét, ifj. Szentpály-Juhász Imre id. Szentpály-Juhász Imrét, Teremi László Telek Andrást, Tarcsa Csaba pedig Tóth Istvánt.
Az emléklapok, plakettek és kitűzők átadása után Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, meghatódottságát fejezte ki, hogy Tiszteletbeli Székely címre tartották érdemesnek, ugyanakkor megosztotta személyes élményeit, amelyeket a székelyekkel kapcsolatosan tapasztalt a majdnem fél évszázad alatt, amióta a 70-es évektől kezdve kapcsolatba került velük.
Dr. Juhász Zoltán és lánya, Juhász Réka furulyajátékkal fejezték ki érzéseiket.
Ezek után dr. Gaál Gergely, a Szent László-év Tanácsadó Testület elnöke, országgyűlési képviselő megnyitotta a templomban elhelyezett Szent László király Erdély védőszentje című kiállítást.
A ünnepség a művelődési házban folytatódott, ahol dr. Kocsis Máté, Budapest VIII. kerületének polgármestere a templomban elhangzott gondolatokat továbbfűzve személyes szellemi, lelki hagyatékainak gazdag tárházáról, a nagyapjától és az édesapjától rá bízott drága kincsről, szellemi örökségről beszélt.
Az ünnepi ebéd közben az oklándi gyerekek néptáncsoport­ja, Sorbán Enikő népdalénekes, valamint a Gereben Néptánccsoport néhány tagja néptáncokkal szórakoztatta a több mint 200 vendégeket és oklándit. Az abásfalvi zenészek estébe nyúlóan húzták a talpalávalót.
Felemelő, lelket gyönyörködtető nap volt, köszönet érte mindenkinek , aki a szervezésben részt vállalt, munkával, adományokkal, szellemi és lelki tőkével.

Kelemen Levente

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.