Tanulmányúton jártak a gyergyói méhészek

Egyhetes tanulmányúton a legkülönfélébb méhészeti módszerekkel, lépfeldolgozási technológiákkal és méhegészségügyi, méhészeti kutatási eredményekkel ismerkedtek Magyarországon a Gyergyói Méhészek Egyesületének tagjai.

Rakodókaptárok és információk sűrűjében. Magyarországi kollégáiktól tanultak a Gyergyói Méhész Egyesület tagjai

A megyei önkormányzat Vidékfejlesztési Egyesületétől elnyert pályázati támogatás felhasználásával magyarországi szakmai tanulmányúton jártak a közelmúltban a gyergyói méhészek – tájékoztatta lapunkat Hobaj József, a Gyergyói Méhészek Egyesületének elnöke.

Volt mit látni és tanulni
Az anyaországi tanulmányút keretében összesen nyolc méhészetet kerestek fel: köztük vándor- és állóméhészetek, illetve anyanevelő telepek egyaránt voltak. Érdekesség volt az is, hogy a felkeresett méhészek kivétel nélkül egymástól eltérő méretű kaptárokkal és keretekkel méhészkedtek, ebből adódóan az alkalmazott eljárások és méhészeti rendszerek terén is jelentős különbségeket láthattak.
Mezei Attila gyergyószárhegyi méhész, a gyergyói szakmai egyesület vezetőtanácsának tagja nem is rejtette véka alá: a baráti, szakmai kapcsolatok ápolása és bővítése, illetve az új partnerségi viszonyok kiépítésén kívül az egymástól eltérő méhészeti eljárásokat is meg akarták ismerni. Utóbbi szempontjából a felkeresett nyolc magyarországi méhészet tökéletes választásnak bizonyult, de hasznos tapasztalatokkal szolgált az elöregedett viaszlépeket feldolgozó, műléppréselő üzem megtekintése is.
Az anyanevelés fortélyaiba Sze­ged környékén, Kovács Attila do­ma­széki méhészetében nyertek be­tekintést, míg Szabó Adrienék őrbottyáni méhészetében a sikeres családi gazdálkodás és a méhek iránti tisztelet és szeretet magasiskoláját ismerhették meg. Székesfehérváron a helyi mézlovagrend tagjai, Győrben pedig Kónya Lajos, a híres forgófészkes kaptár feltalálója fogadta a gyergyói méhészeket. Utóbbi viszont mára már rakodó kaptáros rendszerben a természetes építésű fészkek és a természetes, külső beavatkozásmentes méhészkedés lehetőségeit kutatja. A Vértes Zrt. példája ugyanakkor már arról szólt, hogyan fér meg egymással békében és harmóniában az erdészeti tevékenység a méhészettel. A cég ráadásul főállású méhészeket foglalkoztatva egyszerre két méhészeti telephelyet is fenntart. A gyergyói látogatócsoportot Gödöllőn a méhészeti kutatóintézetben zajló munkába avatták be, de megtekintették a Csuja László-féle Geddekast, valamint a helyi méhészeti múzeumot is.

Havasi méz gyógynövényekből
A magyarországi méhegészségügyi rendszer bemutatása sajnos az elismerés mellett keserű szájízt is hagyott a gyergyói méhészekben: mégpedig azért, mert az a szakmai védőháló, ami az anyaországban a méhegészségügyi felelősök munkáján keresztül évek óta sikeresen működik, Romániában még nyomokban sem létezik, a méhekkel, méhészeti problémákkal márpedig Hargita megyei szintjén is nagyon kevés állatorvos foglalkozik.
– Nekik sok minden megadatott, ami nekünk nem. Nemcsak a jól szervezett méhegészségügyi rendszerre gondolok. Ha a méhecske a kaptárból kirepül, akkor – szezonnal megfelelően – jobbra fordulva a napraforgótáblát, balra fordulva az akácot, korábban a repcét találta meg. Ilyen szempontból irigyek lehetünk. Ha viszont megnézzük, hogy szűk környezetünkben, Gyergyó vidékén milyen mézeink vannak, egy pillanatig sincs okunk búslakodni, hisz a mézelő növényeink 99 százaléka gyógynövény is egyben. Igaz, nem 20-30 kilogrammot, hanem csak 10 kiló mézet gyűjtenek róla a méhecskéink, de a minősége sokkal magasabb, mint az iparilag termesztett növényekről begyűjtötteké. A havasi méz ismertségét növelnünk kell, mert pillanatnyilag a fogyasztói megbecsülése nem azon a szinten van, mint amilyenen a minősége, az élettani és beltartalmi értékei alapján lennie kellene – hangsúlyozta lapunknak Hobaj József.

Nevelnék a mézfogyasztókat
– A székely embernek még nem alakult ki a mézfogyasztási és mézismereti kultúrája. A legtöbben a piacon csak egy üveg mézet kérnek, azt sem tudják, milyen mézet vásárolnak. Kitartó, tudatos nevelési munka szükséges – nemcsak a pénzkereső felnőttek, hanem a gyermekek körében is – ahhoz, hogy a gyergyói, székelyföldi vásárlók ismerjék a különböző fajtamézeket és hatásaikat. Ezt a nevelő szerepet pedig nemcsak gyergyói méhészeknek, hanem Székelyföldön tevékenykedő valamennyi méhészegyesületnek fel kell vállalnia. Ehhez viszont az együttgondolkodás és a közös cselekvés is elengedhetetlen – fűzte hozzá Hobaj szavaihoz Márton Tihamér gyergyóújfalvi méhész, az egyesület vezetőtanácsának tagja. Elmondta: máig megdöbben, amikor olyan gyermekekkel találkozik, akik nem ismerik a mézet. Egyrészt mert a méz egyáltalán nem része a család asztalára kerülő élelmiszereknek, másrészt a nagyáruházak polcain kínált olcsó, cukorszirupból előállított ipari mézkészítmények mindennek, csak méznek nem nevezhetők.

Domján Levente