Tanévkezdő beszélgetés Burus-Siklódi Botonddal, az RMPSZ elnökével – A magyarokat nem szólították meg a tankönyvtörvény kidolgozásakor

Az idei tanév abban különbözik az előbbiektől, hogy a 2011-es tanügyi törvény reformintézkedéseinek alkalmazása elérkezett az ötödik osztályba indulókhoz. Ám gyakorlati megvalósításokról idén sem lehet a tanévnyitó napján gördülékenyen beszélni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos elnökét, Burus-Siklódi Botondot kértük a helyzet általános értékelésére.

Fotó: László Róbert / archív

– A legfőbb panasz, ami a szülők, a pedagógusok, de a diákok részéről is megfogalmazódott Romániában: a túlzsúfolt tananyag, amelyeknek gyakorlati hasznát ritkán vagy egyáltalán nem vehetik. Minisztériumi szinten korszakváltó elmozdulás körvonalazódott az idei tanévre. Hol tartunk tanévkezdéskor?

– Új helyzettel állunk szemben. Nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy az V–VIII. osztálynak, és reményeink szerint a IX–XII. osztálynak készülő tantervek is új szemléletet, gyakorlatiasabbá alakító oktatási módszereket és tananyagot fognak előirányozni, és ennek megfelelően készülnek el a tankönyvek. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy tankönyveink nincsenek. Mondjuk, ez nem teljesen új helyzet, nagyon sokszor előfordult már, ahogy az is, hogy az aktuális tantervvel köszönő viszonyban nem levő tankönyvvel kellett a kollégák tanítsanak. De most minden ígérgetés arról szólt, hogy szeptember 11-én a gyerekek padján ott lesznek az új tantervi program szerint megírt új tankönyvek! A többségieknek is nagyon kevés tankönyve van, magyar diákjainknak pedig csak a román nyelv és irodalom tankönyve lehet a padjukon, illetve a magyar nyelv és irodalom. Igaz, mindkettőből két-két, tehát az alternativitásnak lehetőséget kínáló tankönyvről van szó, de hiányzik minden összes többi tantárgynak a tankönyve!

– A román nyelvet a kisebbségiek számára elkészített speciális tanterv szerint kezdik el tanítani. Hogyan készültek erre?

– Új helyzet a diákoknak, hogy ők már ennek a tantervnek és tantárgyi programnak megfelelő kimeneti vizsgán fognak majd részt venni, s ez a tanárkollégákat is nagy megpróbáltatás elé állítja. Mi igyekeztünk a nyár folyamán is erre ráhangoló, az új módszereket felvonultató továbbképző programokkal segíteni a kollégákat, így a Bolyai Nyári Akadémia keretében a román nyelvet kisebbségi magyar iskolákban tanító kollégákkal szerveztünk programot a tankönyvírókkal, tantervírókkal. Előállíttattunk kiadónkkal egy tanári kézikönyvet, útmutatót, amellyel ezeket a sokkal diákközelibb módszereket alkalmazhatják, elsajátíthatják, gyakorolhatják. De ugyanaz a helyzet a magyar nyelv és irodalom oktatásával is: itt is teljesen új szemlélet van kialakulóban, ennek a kezdeténél, az első lépéseinél tartunk. A kolozsvári tankönyvműhelyben dolgozó tankönyvírók egy csoportjának a közreműködésével feladatbank is elkészült, tanároknak, diákoknak egyaránt. Ennek a kiadását támogattuk az Ábel Kiadó által, és el is juttatjuk minden V. osztályban magyart oktató magyar tanárnak. Az előbbiekben említett román kézikönyvet is eljuttatjuk minden magyar tagozaton tanító román tanárnak – tehát mi igyekeztünk bizonyos lépéseket megtenni, hál’ istennek ezekből a tantárgyakból a tankönyvek is megvannak. Reméljük, hogy el is jutnak az iskolákba, és meg is kapják. De kérdem: mi lesz az összes többivel?!

– Július közepén jelentették be a kormány prioritáslistáját, s a javaslatcsomag határidőket rendelt a szaktárcának a tankönyvtörvényhez is. Hogyan zajlik ez a szakmai folyamat?

– A miniszter által bejelentett tankönyvtörvény elkészüléséről a bejelentést követő időszakban semmi hírünk nincs. Azt biztosan tudjuk, hogy kisebbségi vonalon senkit nem szólítottak meg, hogy ennek a szövegének a kidolgozásában részt vegyen – magyar részről egészen biztos, hogy nem. Aggodalommal tölt el minket és foglalkoztat ez a téma, hogy milyen módszertan vagy törvény fog születni, amelyekről ez a fajta kisebbségi megközelítés kimarad. Most például ott tartunk, hogy a jelenleg érvényes rendelkezések és szabályok szerint egy matematikakönyvet magyarul egy magyar matematikatanár nem írhat meg – csak a tanítás lehetősége áll rendelkezésünkre. Ugyanígy van a többi tantárggyal is.

– A civil közösségek hogyan tudnák segíteni az önök munkáját, mire figyeljenek az év folyamán, mire reagáljanak ahhoz, hogy ne maradjanak válasz nélkül a fontos kérdések?

– Mivel az előbbiekben vázolt teljesen új helyzet előtt állunk, nagyon fontos lesz mindenfajta visszajelzés, legyen az diák vagy tanár-, tanítókolléga részéről, mind a tantervet, mind a tankönyveket illetően. Nagyon szívesen összegyűjtjük és továbbítjuk a megfelelő helyekre – bár ebben a tanfelügyelőségeknek, iskolavezetésnek, és az érdekelt állami intézményeknek is külön szerepük van. Ugyanakkor ajánljuk időnkénti találkozók, fórumok megszervezésének a lehetőségét, hogy igyekezzünk alakítani ezeket az eszközöket – amelyek segédeszközök ugyan az oktatásban, de mégiscsak fontosak a jelen pillanatban –, például itt van a digitalizálás bevezetésének évről évre történő fokozatos elmaradása. Itt óriási infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség! Bár a tankönyveknél elvárás a tankönyvírók és kiadók részéről, hogy a digitális változatát is előállítsák, mégis ennek a konkrét oktatásbeli vagy az otthoni használata megkérdőjelezett. Tehát temérdek kérdés van, amely foglalkoztat, és nagyon nagy kérdőjelekkel állunk szemben a tanévkezdéskor. Én mindettől függetlenül, bár nehéz eltekintetni ezektől, sok szeretettel kívánok az országos elnökségünk nevében tanárkollégáknak, diákoknak és szülőknek sokkal könnyebb tanévet! Bár tudom, hogy ezt nehéz megvalósítani, de legyünk optimisták, reménykedjünk abban, hogy pozitív változások is várnak a még elkövetkező időszakban.

Gergely Edit