Soha ne engedd…

Szomorú vagy, mert mint írod: elveszítetted a szívedet…
Noha nem egészen értem, mire gondolsz, még csak arra a kérdésedre sem összpontosítok, hogy vajon Isten segít-e Neked újra megtalálnod vagy sem?
Sokkal inkább azt szeretném, hogy újra örvendj és boldog légy.
És tudod, néha milyen kevés kell hozzá?
Hallgasd csak ezeket az élettapasztalat-szilánkokat!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy észrevetted volna: valaki kereste a tekintetedet, valakinek sokat jelentesz!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire rá ne mosolyogtál volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy ne örvendtél volna létednek, ne kerested volna meg azt, amiért aznap érdemes volt élned!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy Isten szépséges világából valakire vagy valamire rá ne csodálkoztál volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valakire vagy valamire ne lettél volna kíváncsi, ne tanultál volna tőle!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap, mintsem, hogy valamiben ne hittél volna, valamit ne reméltél volna, valamit vagy valakit ne szerettél volna!
Soha ne engedd, hogy előbb lenyugodjék a nap – magadért, és értünk, akik körülötted vagyunk és szeretünk.
Ezt kívánja Neked és minden Hívének és Olvasójának, szeretettel, Imre atya.

Ft. Dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános