Sikert a kemény munka terem

Türelemben, fegyelemben és engedelmességben való megerősödés végett gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2. között a sepsibesenyői Művelődési Otthon udvarán. A tábor nyolcadik kiadásának a mottója: Tegyél meg mindent a siker érdekében volt. A Hun tábor nem egy kényeztető tábor, a mai gyermekeknek bizony nem könnyű a cserkésztáborok mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a tábori feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják, jól összehangolt erőbeosztásra és kitartásra volt szűkségük a mai hunoknak a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.


Az első napon a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verték fel táborukat az udvar három különböző szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amit a tábor egész ideje alatt éjjel-nappal, esőben és kánikulában is törzsenként felvigyázniuk kellett. A csapatokat összerázandó, a koncentrációt és az önbizalmat fejlesztendő, a törzsek íjászaton, illetve a hun tábori focin vettek részt. Ez a labdajáték abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék, így sokkal jobban kell figyelni mindenre.
Szombaton a recsenyédi testvérek voltak a vendégeink Kálnokról, akik fergeteges lovas-íjász bemutatót tartottak. Öröm látni azt, hogy Hanna, Attila és Hunor személyében ilyen magas szinten képzett úgynevezett sólyomíjászai vannak, akik álló helyzetből, mozgásból álló célpontra és mozgásból mozgó célpontra egyaránt szétforgácsolják a céltáblákat. Az is különleges élmény, ahogy az íjászok, mint a kentaur, szinte eggyé olvadnak Laci és Manó lovukkal és egy „emberként” hajtják végre a különlegesebbnél különlegesebb és kiváló fegyelmet és oly sok gyakorlatot igénylő feladatokat.
A kánikula kibírhatatlan hőségét a besenyői tó hűs vize enyhítette, ide jártak a hunok nap mint nap magukat lehűteni. Vasárnap a zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncos lábú fiatal lány volt a tábor vendége, akik különféle táncokra tanították a tábor résztvevőit. Örömünkre szolgált az az megállapítás, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke és tánchoz való hozzáállása.
A táborozók rengeteg feladat elvégzése közepette a gyakorlatban is megtapasztalhatták, ahhoz, hogy eredményes, jól végzett munkát végezzenek, odaadó munka szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákba futás vagy egyéb kihívásoknak is. Az odaadó munkának és a laza hozzáállásnak is megvolt az eredménye, és mindenki megtapasztalhatta saját maga, hogy melyik megközelítési mód vezeti el őt az óhajtott célhoz.
A tábor utolsó előtti napján, kedden a Zöld Nap Egyesület volt a vendégünk. Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi és Ayse önkéntesek voltak a tábor vendégei, akik egy rövid spanyol, örmény és török kultúrbemutatkozó után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit. A tábor utolsó napján nehez volt a búcsúzkodás, több szülő megjegyezte, nem tudják, mi történt, de a gyerekek nem akarnak hazaindulni. Ezúttal is egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat, és az a kapcsolat, ami kialakult, az az élmény, amit együtt éltek át, közelebb viszi egymáshoz egy életre a hun táborban részt vevő lelkeket.
A Csillagösvény Egyesület, az Ikafalvi Egyházközség és a Magyar Ifjúsági Tanács által közösen szervezett tábort Kovászna Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Bardócz Csaba lelkipásztor, Ikafalva

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.