Segítség a gyászoló szülőknek

Egyedi megemlékezési platformot biztosít múlt vasárnaptól a csíksomlyói kegytemplom: elhelyezték az Elengedés Fáját, amelynek célja a gyermeküket elveszített szülők fájdalmának enyhítése. Ilyés Erika segítőnővér, pasztoriációs munkatárs elmondta, ezzel a gesztussal szeretnék kifejezni, hogy az egyház átérzi a gyermektelenség fájdalmát.

Sok üzenet borítja már most azt a fát, amelyet Albert László csík­szent­domokosi kovácsmester ké­szített el, és bocsátott a kegytem­plomban imádkozók rendelkezésére. A kezdeményezést külföldi példa ihlette, hiszen több országban bevett szokás, hogy a templomokban megemlékező helyeket rendeznek be a gyászoló hívek számára, és lehetőséget biztosítanak lelki terheik enyhítésére.
Ilyés Erika, az elengedés fájának megálmodója úgy fogalmazott, nélkülözhetetlen egy olyan szent hely, ahol a szülők, mennyei segítséget kérve, letehetik fájdalmaikat, hiszen sok esetben az emberi vigasz nem elég.
– Ez a fa, amelyet az Elengedés fájának nevezünk, lehetőséget teremt arra, hogy a szülők levél, imádság, búcsúszöveg vagy gyermekük nevének egy papírlevélre való felírásával, majd a fára helyezésével visszaadhassák a gyermeküket a Teremtőnek, a veszteség fájdalmát felajánlva kérjék a Szűzanya közbenjárását, Isten kegyelmét, a vigasztalást – ecsetelte a segítőnővér.
Hozzátette, azt szeretné, hogy azok, akik gyermekük elvesztését élték át, a fa segítségével tudják elengedni szenvedéseiket.
Megtudtuk, többek között az is motiválta Ilyés Erika nővért a „faültetésre”, hogy sokszor tehetetlennek érezte magát egy-egy traumát átélt édesanyát látva, hiszen a szülőket minden esetben megviseli a várva-várt gyermek elveszítése, de szégyenérzetet, sebzettséget, önleértékelést és önvádat leginkább az édesanyákból vált ki.
– Nagyon sok ilyen édesanyát hallgatok, vigasztalok és kísérek, de sajnos olyan emlékek, szavak, gesztusok maradnak meg a lelkükben, amelyek kitörölhetetlenek. Ez ösztönzött arra, hogy tegyek valamit értük – mondta, remélve, hogy kezdeményezése hatására mások is mernek majd szülészeteken, kápolnákban, illetve templomokban helyet kérni, és együtt imádkozni a fájdalomban lévő családokért.
Mivel minden egyén gyásza egyedi, ezért sokan meg is rekedhetnek ebben a fázisban, mert nem tudják feldolgozni a meg nem született magzat halálát, vagy a korán elveszített gyermekük után maradt fájdalmat, ezért a segítőnővér véleménye szerint ki kell mondani, hogy ez a gyász enyhül ugyan, de ki nem törlődik a szülők lelkéből soha, így a szimbolikus elengedés segítség lehet számukra.
Ilyés Erika köszönetét fejezi ki Tamás József püspöknek, a csík­somlyói ferences közösségnek és Albert László csíkszentdomokosi kovácsmesternek, valamint Lőrinc Zsoltnak, aki a névtáblát készítette el az Elengedés Fája alá.

Keresztes Bea