Patrónus már van…

A múlt hétfőn megpróbáltuk felleltározni mindazt, ami tudomásunkra jutott az úgynevezett „párhuzamos állammal”, illetve „párhuzamos rendszerrel” kapcsolatosan. Nem volt és továbbra sincs e tekintetben könnyű dolgunk, mert mindazok, akik határozottan állítják a „párhuzamos állam” létét, jelenlétét, azok konkrét, tagadhatatlan érveket nem tudnak felsorakoztatni, ilyenképpen pedig tulajdonképpen ellenségképet próbálnak meg felrajzolni, s arra hárítani mindazt, ami rossz ebben az országban, mindaz, ami szembemegy a hatalom – azaz a jelenlegi kormánykoalíció – érdekeivel, szándékaival, ugyanakkor azt már-már olyan „hatalommal is felruházták, amely képes – legalábbis esetenként – legyűrni az illegitim hatalmi intézményrendszert, illetve a kormányt, sőt a parlamenti többséget is, és amelynek hátterében olyan sötét erők állnak, amelyeknek ráhatásuk van egyes hatalmi ágak szerveire. Ez utóbbiak esetében sokszor ki is mondják, hogy melyik intézményről van szó: a Korrupcióellenes Országos Igazgatóságról (DNA). Amúgy a harcot, az ellentámadást meghirdették: a kormánypárt csúcsvezetésének november 17-én Herkulesfürdőn megtartott ülésén elfogadott rezolúció a „párhuzamos és illegális állammal” szembeni fellépést hirdette meg. Abban többek között arról is olvashatunk, hogy a „párhuzamos állam” az úgynevezett korrupcióellenes harc ürügye alatt állampolgár-ellenes magatartást tanúsít, meg akarván kaparintani a tényleges hatalmat. Ugyanakkor a már említett rezolúcióban Johannis államelnököt azzal vádolták meg, hogy: „A párhuzamos és illegitim állam által elkövetett akcióknak bűnsegédje. Románia elnöke azokat oly módon tűri el, hogy megszegi Románia Alkotmányának előírásait”. Tovább ment Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke, aki a múlt héten arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy az államelnöki hivataltól kapott-e meghívót a december 1-jei díszfelvonulásra vagy a Cotroceni-palotában tartandó fogadásra, azt válaszolta, ha kapna, se menne el, hogy oda üljön „ahhoz az úrhoz, aki Cotroceni-ben működik”, s aki „a párhuzamos állam patrónusa”. Utalt arra is, hogy az államelnök az utóbbi időben több, őt közvetlenül vagy közvetve érintő nyilatkozatot is megfogalmazott és meg vannak a maga okai, hogy ne menjen el a Cotroceni-palotába. Nagyvonalakban hasonlóan nyilatkozott Liviu Dragnea pártelnök is kedden, amikor tudomást szerzett a vele szembe folytatott kivizsgálás keretében a DNA által elrendelt vagyonzárlatról, azt hangoztatva, hogy mindazok, akik ellene vannak, megbújnak egyes intézmények háta mögött és „embereket feszítenek keresztre”. Ez az állítása összefüggésbe hozható Johannis államelnöknek ama – az utóbbi időben többször is megismételt – álláspontjával, miszerint Liviu Dragneának már rég le kellett volna mondania képviselőház-elnöki tisztségéből. Egyébként Klaus Johannis államelnök szerdán este ploiești-i látogatása során Liviu Dragneának a DNA-hoz való újabb beidézése kapcsán ismét hangoztatta, hogy annak távoznia kellene a ház éléről: „Világos, hogy le kell mondania, nem is kellett volna oda jutnia, nemhogy lemondania… Számot adhatnak önök is arról, hogy a többi állam- és kormányfő, azoktól, akikkel különböző helyeken szinte hetente találkozom, milyen érdekes kérdéseket tesznek fel nekem. A világ nem érti meg, hogy miként lehetett idáig jutni, és nagyon nehéz megmagyarázni, hogy a románok miért is tűrik el az állam élén ezt a helyzetet”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy zavarják-e, kényelmetlen helyzetbe hozzák-e őt az ilyen kérdések, az államelnök azt válaszolta, hogy nem, de mindenképp kellemetlen, amikor „hozzád fordulnak olyan kérdéssel, amely szerint hogyan lehetséges, hogy az állam második és harmadik emberével szemben bűnüldözési eljárás folyik”. Ezek szerint az államfő nem ismeri, illetve nem ismeri el a „párhuzamos államra” vonatkozó okfejtéseket, azaz annak létét. A másik oldal, pontosabban a parlamenti többség viszont az államelnökben éppenséggel a „párhuzamos állam” patrónusát véli felfedezni. Hogy ki mit mond, és mit és kiben mit lát, az egy dolog, pontosabban más-más dolog, mert a szemléletmód merőben különbözik, s ebből kifolyólag sajnálatos módon egyre mélyülő törésvonal következett be az államelnöki intézmény és a törvényhozási, valamint a kormányzati intézmények között. Ez pedig semmiképp sem vezethet semmi jóra. Ne szolgálhatja sem az ország, sem annak lakossága javát. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egyre inkább elmérgesedő viszály levét mi, azaz azok fogják meginni, akik az urnákhoz járultak az államelnöki és a legutóbbi parlamenti választások során.
Visszatérve a szenátus elnökének ama szándékára, miszerint nem vesz részt a december 1-jei hivatalos fogadáson, minden jel arra mutat, hogy lesz, akivel elűznie esetleges magányát: Liviu Dragnea, a képviselőház elnöke is azt nyilatkozta, hogy azon nem lesz jelen az államfőnek az őt „ostorozó” gyakori nyilatkozatai miatt. Amennyiben ez bekövetkezne, akkor talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az ország második és harmadik emberének a távolmaradása magas rangú funkciójuk jelentette kötelezettségek megszegését jelent(het)i. Akkor: miként is állunk ilyen körülmények között azzal a „párhuzamos állammal”?…

Hecser Zoltán