Párhuzamban… önmagával

Már jó ideje szajkózzák egyesek, hogy országunkban létezik egy amolyan „párhuzamos állam”, vagy másabb megnevezéssel „párhuzamos rendszer”. Az, hogy hol is található, kik vagy mi alkotja, azt érdemben nem tudják megmagyarázni azok, akik hisznek annak létezésében. Ám annak működését, hatásmechanizmusát tudni vélik, sőt arra vonatkozóan bizonyítékokkal is elő-előállnak. Az érintettek szempontjából jó például a párhuzamos államra hivatkozni, amikor bírálat éri a kormányt, a kormánypártot, a kormánykoalíciót, s annak holdudvarát. És az ilyen jellegű hivatkozások esetenként felerősödnek, például az elmúlt héten, amikor is a DNA igen terjedelmes közleménye adta hírül, hogy újabb bűnügyi eljárás indul(t) Liviu Dragnea és jó néhány egykori munkatársa ellen.
Azon nyomban nyilatkozott Liviu Dragnea is, aki többek között azt hangoztatta, hogy szerinte nincs olyan személy a Szociáldemokrata Pártban, aki ellen ne folyna ügyészségi eljárás, hozzáfűzve azt is: a „párhuzamos állam” a PSD vesztére tör, és ennek Klaus Johannis államelnök a haszonélvezője. A „párhuzamos állam” meglétére úgyszintén többször is hivatkozott Călin Popescu Tăriceanu, az ALDE elnöke (aki egyben a szenátus elnöke is), aki valóságos összeesküvés-elmélettel rukkolt ki, amikor megpróbált rávilágítani a „párhuzamos államra”, illetve annak hátterére.
Amúgy egyes magas rangú kormányzati tisztségviselők a legutóbbi szakszervezeti tiltakozási akciók, valamint egyes patronátusi érdekképviseleteknek az adótörvénykönyvi módosításokkal kapcsolatosan megfogalmazott fenntartásaik hátterében ugyancsak a „párhuzamos államot” vélték felfedezni. Hasonlóképpen történt ez a két meggyanúsított egykori miniszter, Rovana Plumb és Sevil Shhaideh állítólagos lemondása, illetve felmentése körül kialakult „eszmecsere” során/kapcsán is, amikor egyesek (köztük Tăriceanu pártelnök) igen homályosan fogalmazva valami sötét erőket próbáltak beazonosítani, azaz a „párhuzamos államot” (bár nem nevezték nevén a gyermeket).
Az ügyben megszólalt az elmúlt héten Klaus Johannis államelnök is, igaz, nem személyesen, hanem Mădălina Dobrovolschi elnöki szóvivő révén: „országunkban nem létezik párhuzamos állam, ezt azok állítják, akiknek gondjuk van az igazságszolgáltatással”. Viszont vannak olyan esetek is, amikor a kormánypártiak is másként látják: amikor olyasmiről van szó, amely szempontjukból kedvező. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, amit a minap hangoztatott Mihai Tudose kormányfő: „az a tény, hogy egy olyan nagyvállalat, amilyen a Coca-Cola megértette, hogy a hozzájárulások átruházása jó alkalmat jelent az alkalmazottak hűségének fokozására, újabb bizonyítéka annak, hogy nem élünk párhuzamos realitásokban, olyanokban, amilyent reklamálnak egyes szakszervezetiek”. Csak úgy zárójelben: ezek szerint létezne egy harmadik „párhuzamosság”, nevezetesen a „párhuzamos realitásoké”.
Az ellenségkép felrajzolása nem sajátos hazai hatalompolitikai gyakorlat. Más országokban is tapasztalni, észlelni ilyen irányú ténykedéseket, törekvéseket. Igen, mert mindig „jól jön”, hogy van, akire esetleg „rákenni” a saját (azaz az adott kormány) botlásait, tévedéseit, elhamarkodott intézkedéseit, s nem utolsósorban sikertelenségét. Továbbá valamivel, valakikkel el kell felejtetni a vezetők esetleges botrányait, s úgy általában a botrányos történéseket, beleértve bűnügyi kivizsgálásokat is. Ez utóbbiak hátterében is ott állhat a „párhuzamos állam” vagy a „párhuzamos rendszer”, s azokhoz esetleg hozzá lehet „ragasztani” a politikai ellenfeleket is.
Íme egy legfrissebb példa: a minap egy Teleorman megyei állítólagos bűncselekmény-sorozat (amelyhez közvetve akár Dragneának is lehet némi köze) tanúként idézték be az egykori felettes párttársat, illetve kormányfőt, Victor Pontát, valamint két egykori tárcavezetőt, Dan Șovát és Eugen Teodorovici-ot (ez utóbbi jelenleg is szenátor). Hogy milyen minőségben, azt előzetesen nem lehetett tudni, de menet közben kiderült, hogy tanúként. Utólag viszont már a láthatatlan „párhuzamos államhoz” csapták hozzá őket, és az egyik kereskedelmi hírtelevízióban már a feljelentői minőséggel „ruházták fel” Pontát és Șovát. Maradjunk még egy pillanatig az ellenségképnél: azt olyannyira fel lehet tuningolni, hogy eljutunk ahhoz az állításhoz, miszerint „vannak olyanok is, akik nekünk kínok közötti tragikus végzetet kívántak”. Szó szerint ezt mondta Tudose kormányfő a kormány november 15-i ülésén, majd hozzáfűzte: „nemhogy nem haltunk meg, mint ahogy azt egyesek szerették volna, hanem ellenkezőleg irigylésre méltók vagyunk”. Igaz, ezt az „elhalálozást” nem magára és kormányára vonatkoztatta, illetve értette, hanem a kormányzásra, és tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy annak életképessége vitathatatlan és irigylésre méltó. A magunk részéről nem tartjuk irigylésre méltónak, többek között annak okán, hogy sokszor a kormánypárt elnöke, a kormányfő és más magasrangú tisztségviselők „párhuzamosak önmagukkal”…
U. i.: Pénteken Herkulesfürdőn ülésezett a kormánypárt legfelsőbb szerve, az Országos Végrehajtó Bizottság. Annak során elfogadtak egy rezolúciót. Abba belekerültek paranoiás hangvételű „látomások” is: a szociáldemokraták szerint a köztudatba bekerültek súlyos visszaélésekkel kapcsolatos olyan információk, amelyek „világos módon arra utalnak, hogy létezik az úgynevezett párhuzamos és illegitim állam”. Az pedig megpróbálja átvenni az ellenőrzést a szabad választások révén megválasztott törvényes politikai hatalom fölött. Merjük remélni, hogy a rezolúciót megszavazók között nem volt egyetlen elmegyógyász sem…

Hecser Zoltán