Őszinte (?) részvét

44

Logikus, magától értetődő, hogy az első világháborút a második világháború tette első világháborúvá. Addig simán csak világháború volt. Könyves Kálmán királyunkat sem emlegetjük I. Kálmánként, mert második nem volt, ellentétben például Szent Istvánnal, aki „hivatalosan” I. István. Merthogy István királyból volt nekünk öt – éppen ennyi lenne összesen román testvéreinknek, ha lett volna egy II. Mihály királyuk, aki a világháborúhoz hasonló logikával
I. Mihállyá tette volna a nemrég elhunyt uralkodót. A logika azonban valahol megbotlott, mert Mihály román királyból valóban
I. Mihály lett, nélkülözve egy másodikat.
Ha ez netán emberfeletti uralkodói megvalósítás lenne, akkor sem érteném, miért kell az országos gyásznapoknak korlátozó jellegűnek lenniük. Félre ne értsenek, nem az országos gyásznapoknak vagyok az ellenzője, és a román királyi családdal sincs problémám. Egyszerűen csak rossznak tartom az irányt: adott esetben hónapok óta tervezett eseményeket állít a feje tetejére, olykor-olykor ellehetetlenít rendezvényeket, programokat.
Tudom, hogy több évszázados története van a hivatalos gyásznapnak, de szerintem ez sem érv arra, hogy ápoljuk ezt a mogorva hagyományt. A mesére emlékeztet, amelyikben tüsszent a király, és mindenkinek egészséget kell kívánnia neki.
Egyszerűen nem értem, hogy egy elhunyt királynak vagy államelnöknek, esetleg egy közúti tragédia vagy terrortámadás áldozatainak és a hozzátartozóknak miért akarunk vezényszóra kifejezett gyásszal tetszelegni. Színházi előadások maradnak el, fesztiválok, város- és falunapok programját szabjuk át, szerzünk néhány stresszel teli napot a szervezőknek. Ki várja ezt el tőlünk? Ha államférfiak, államnők vagy tömegbaleset áldozatai lennénk, jobban éreznénk magunkat a ravatalon, ha polgártársaink ezrei azon dilemmáznának, hogy táncolhatnak vagy sem a temetésünk napján?
Ismétlem: csak az iránnyal nem értek egyet. Szerintem sokkal célravezetőbb, kegyeletteljesebb lenne ez az egész, ha a gyásznap nem tiltana, csupán javasolna. Például azt, hogy mindenféle rendezvény, színpadi előadás egyperces csenddel kezdődjék. Jelenlegi formájában a gyásznap a valós együttérzés kigúnyolása.
Ettől függetlenül nyugodjék békében Mihály király!

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.