Néma lábtörlők

És akkor hosszú hónapok hallgatása után megszólalt Soros György. Nem tudtam mire vélni ezt a „néma lábtörlő”-magatartást, mert alapvetően azt láthatjuk a világban, hogy ha valakit nyíltan támadnak, az reagál a vádakra: vagy tagadja őket, vagy elismeri. Soros azonban látszólag közömbös volt, nem törődött azzal, hogy Magyarország úgy megtelt a sátáni kacajt sugalló arcképével, mint a korabeli náci Németország a görbe zsidó orrokat figurázó plakátokkal. (Sajnos nem kérhetek elnézést a párhuzamért, mert a politikai és társadalmi kontextus ugyan teljesen más, de a „tálalás” hasonló.)
Hogy mit mondott vagy mit nem mondott Soros, az személy szerint különösebben nem érdekel: mondta, amit mondania kellett, ami várható volt tőle. Ahogy egyébként a magyar kormány is mondja, amit mondania kell és, ami várható tőle. És ha a politika természetét vizsgáljuk, egyáltalán nem meglepő, hogy rátaláltak Sorosra, hiszen tökéletesen kielégíti azt az ellenségképet, amelyet az ellenzék Orbánnal azonosít: ami az ellenzéknek Orbán Viktor, az a kormánykoalíciónak Soros György. És a szavazótáborok – bár Sorosnak csak közvetetten lehet ilyenje – szurkolói rigmusai is ugyanezt szajkózzák.
Ez is természetes. Nem túl nyakkendős, de el kell fogadnunk, hogy a politika minden szárnyának hatékony fegyvere a népbutítás. Így volt, így van és így is lesz. De egy társadalom nem engedheti magát annyira elbutulni, hogy vérben forgó szemekkel a gyűlöletet hirdesse, az töltse ki a mindennapjait, az befolyásolja a családi életét, a rokoni, baráti kapcsolatait.
A Fidesz sorosozásával pedig éppen ez a gond: nem törődtek azzal, hogy ez megállíthatatlanul átcsap zsidózásba, a menekültek terroristáknak való kikiáltásába, a rágalmakba, a gyűlöletbe. Szeretném hinni, hogy ők maguk is bánják az eredményt, de sajnos nem vagyok meggyőződve efelől. Ha ez csak Sorosról szólna, nem keletkezne ekkora kár a társadalomban, egy-egy tehetős ember és ideológiája elleni politikai támadás ugyanis érvek és ellenérvek mentén akár hasznos és tanulságos csörte is lehetne. De olvassunk csak bele a Soros üzenetéről szóló híradások alatti hozzászólásokba. A kommentek eléggé árulkodóak: nem a szavazótábor megerősítése, hanem a gyűlölet elharapódzása vált a hangsúlyosabb hozadékká.
Tegyük félre az indulatokat és nézzünk magukba: ha vallásos megközelítésből indulunk ki, akkor be kell látnunk, hogy hitünk megéléséhez még az abszolút jót, az Istent sem fogyaszthatjuk rágás nélkül! Ha nem gondolunk bele Isten működésébe, ha nem tudunk az ő értékei szerint jót rossztól elválasztani, akkor csak annyiban különbözünk az annyira gyűlölt fanatikus muszlimoktól, hogy a Teremtőt nem Allahnak nevezzük.
Ha pedig belátjuk, hogy Istent csak akkor tudjuk őszintén csodálni, ha kicsit vizsgáljuk, elemezzük őt, akkor azt is vegyük észre, hogy Orbán Viktort sem fogyaszthatjuk rágás nélkül! Teljesen érthető az iránta való rajongásunk, mert nélküle homlokegyenest más lenne a helyzetünk nekünk, erdélyi magyaroknak. De ő is ember, mint ahogy a kormánya is emberekből áll. Vizsgáljuk, elemezzük őt, őket is, mert szegénységi bizonyítványunk, ha pusztán az ő szavára megszeretjük a bunkósága miatt korábban lesajnált Trumpot, vagy egyik hétről a másikra gyűlölni kezdünk egy milliárdost – akiről korábban csak annyit tudtunk, hogy Csíkszeredában a nevével oktatási központ működött –, és mindezek nyomán a terroristákkal egy lapon kezdünk emlegetni válogatás nélkül mindenkit, aki muszlimként érkezik a határainkhoz.
Néma lábtörlő – ez egy szánalmas képzavar. Akárcsak – rendszerint – a politikai kampányok tartalma, akárcsak az elvakult kis pártaktivisták érvei. Akárcsak mi magunk, ha nem merjük kimondani: vizsgálódás, elemzés, a másik fél meghallgatása nélkül a politika sztárjátékosai belénk kenhetik a sáros bakancsukat.
Szeretném, ha jövőre nem azért nyomnánk a pecsétet a számunkra szimpatikus pártra, mert Soros így meg úgy, vagy mert a köztévé azt mondja. És szeretném, ha nem gyűlölne engem azért, amiért én ezt így gondolom. Amiért ön esetleg másképp látja, azért én sem gyűlölöm önt. Nem engedné a neveltetésem és a keresztény hitem.

Kovács Hont Imre