Nem változik, csak módosul

Ha minden igaz, a múlt pénteki átpasszolást követően, a mai napon mégiscsak elfogadják azt az intézkedéscsomagot, amelyről már hetek óta hallani lehetett, s amelyről egy kis túlzással az is állítható, hogy megosztotta a hazai társadalmat. A mai napra ütemezték be ugyanis azt a rendkívüli kormányülést, amely során elfogadják, pontosabban elfogadhatják az Adótörvénykönyvvel és másabb jogszabályokkal kapcsolatos ama sürgősségi kormányrendeleteket, illetve kormányhatározatot, amelyekről némelyek úgy vélekednek, hogy gyökeres, akár forradalminak is nevezhető, előremutató változásokat hoznak, mások viszont azt, hogy áttekinthetetlen káoszt fognak teremteni. Ez alkalommal tekintsünk el azok konkrét tárgykörétől és próbáljuk meg körüljárni azok várható hatásmechanizmusát, illetve rávilágítani az azokkal kapcsolatos álláspontokra. A kormány, a kormánykoalíció, s maga a szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea is már jó ideje azt sulykolja, hogy a kilátásba helyezett intézkedéseknek nem lesznek szenvedő alanyai, azaz vesztesei, csak esetleges haszonélvezői. Ezt jobbára a társadalombiztosítási hozzájárulások rendszerének az amolyan megreformálása kapcsán hangoztatják, amely nyomán a munkáltatók által eddig fizetett hozzájárulások döntő hányada átkerül a munkavállalók „feladatkörébe”, egyidejűleg bruttó bérszintjeik állítólagos megemelésével és az általuk fizetett jövedelemadó csökkentésével. Azért mondjuk, hogy állítólagos megemelés, mert a jogszabálytervezet a szóban forgó megemelést a munkaadó számára nem teszi kötelezővé, és egyébként nem is teheti kötelezővé. A kormány azt állítja, hogy senkinek sincs vesztenivalója a jogszabály hatályba lépését követően: a munkaadók személyzeti költségei nem fognak megemelkedni, a munkavállalók sem veszítenek, sőt számítani lehet nettó béreik valamelyes növekedésére, s majdani nyugdíjuk esetleg nagyobb kvantumára is. Ha ez így igaz, azaz így lenne igaz, akkor első látásra is öncélúnak, értelmetlennek tűnik ez az intézkedés, s akár azt is mondhatnánk, hogy „nesze semmi, fogd meg jól”. De talán úgy is fogalmazhatnánk, már a kormány „szakértőinek” a nyilatkozatait megrágva, hogy nem változik semmi, csak módosul. Ilyen körülmények között viszont igaza lehet az államelnöknek is, aki a múlt csütörtökön elhangzott sajtónyilatkozatában többek között arra utalt, hogy a kormánykoalíció ezen erőlködésének nem lesz másabb eredménye, mint a gazdasági-pénzügyi stabilitás újabb megrázkódtatása, s nem utolsósorban a befektetők elbizonytalanodása. Valahogy úgy vagyunk ezzel a sokat hangoztatott hozzájárulás-átruházással, mint annak idején a kollektivizálással, amelyről a propaganda egyebet sem mondott, mint a jólét megteremtését, aztán lett abból minden, csak jólét nem. Ha senki nem veszít, és senki nem nyer, legalábbis úgy általában, akkor miért erőlteti a kormány a mostani intézkedéscsomagot? Ilyen összefüggésben pedig arra is utalhatunk, hogy annak reszortjait, indítékait még azok sem értik, akik munkaadói minőségben annak bevezetése ellen ugyan nem tiltakoztak, de fenntartásokat megfogalmaztak.
Tegyük fel, hogy a föld megművelőit egy törvénnyel arra köteleznék, hogy szántás-vetés közben viseljenek nyakkendőt. Ők fel is kötnék azt a nyakkendőt, de akik arra kötelezték, azok képtelenek lennének megmagyarázni, megértetni, hogy miért is előnyös és hasznos annak a földművesnek a szántás közbeni nyakkendőviselés. Nos, itt van a kutya elásva: a kormány mindmáig képtelen volt a saját intézkedését meggyőző módon, konkrét számításokkal alátámasztva megmagyarázni. S a magyarázat, megértetés hiányában kényszerültek rá a szakszervezetek, hogy kilátásba helyezzék az országos általános sztrájkot.
Még egyszer: ha nincs vesztes, és nemigen van nyertes, akkor mi indokolja meg ezt a nagy felfordulással járó intézkedéscsomagot? És valóban nincs nyertes? Pártsemleges független szakértők és egyes érdekképviseletek szerint az állami költségvetés mindenképp nyertes lehet, mármint olyan értelemben, hogy abba a jövő évtől kezdődően több pénz fog befolyni. Például a II. nyugdíjpillér „megrekcumolása” nyomán mintegy 900 millió lejjel több, mint 2017-ben. Milliárdokra tehető az az összeg is, amely ezentúl az állami költségvetésbe utalandó a munkáltatók által befizetett, ugyancsak társadalombiztosítási jellegű 2,25 százalékos hozzájárulási kvótából. A helyi költségvetések bevételeit pedig a közúti szabálysértések bűntetőpontja „értékének” megemelése fogja hizlalni, ugyanis az a jelenlegi 145 lejről 190 lejre fog megemelkedni. Viszont az is igaz, hogy lehetnek olyan munkavállalók, akik esetében a jövő esztendőtől kezdődően vastagabb lesz a pénztárca. Ezek között emlegetik az országos minimálbér szintjén javadalmazott személyeket. Az azok vonatkozásában viszont emlékeztetnénk a nagyérdeműt egy dologra: a kormányprogramban, függetlenül a mostani intézkedéscsomagtól, 2016 végén még az szerepelt, hogy az országos bruttó minimálbér szintje 2018-ban el fogja érni a 2000 lejt. Ha ez következett volna be, és a jelenlegi adórendszer maradna érvényben, akkor a jövő esztendőben valóban jóval nagyobb lehetett volna az országos garantált minimális bruttó bér jelentette nettó bér. Apropó nettó bér: a mostani intézkedéscsomag nyomán valószínűsíthető, hogy uniós viszonylatban is Románia lesz az az ország, amely esetében legjelentősebb az eltérés az országos átlagos bruttó bér szintje és az országos átlagos nettó bér szintje között. Azaz: akár uniós rekordot is dönthet Románia. Ám kinek és miért is lenne jó ez…?

Hecser Zoltán