Ne paráználkodj!

76

Milyen hatással van az internet a nyelvhasználatra? Hogyan alakítja át a gondolkodásunkat? Melyek az internet társadalmi hatásai? Hogyan változtatja meg magát az oktatást a digitális nemzedék? Milyen befolyással van az internet a szexuális életre? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ az újmédia-kutatás, de még meg sem találja, s már kezdheti is elölről, olyan gyorsan történik minden.
Közben mi, itt a nyomtatott sajtóban, az X generációsok, vagy idősebbek (az 1979 előtt születettek), csak kapkodjuk a fejünket az Y és Z generáció internethasználatát, szokásait látva – tanulunk tőlük, bíráljuk vagy csodáljuk őket, ugyanakkor tanítjuk, magyarázzuk nekik mi, hogyan lenne helyes, próbálunk irányt mutatni a káoszban, amelyben magunk is alig igazodunk ki, a pocsolyában, amelynek nem látszik az alja.
De mutathat-e irányt, nyújthat-e fogódzót valaki egy sűrű erdőben, amelyben még nem járt? Egy tengeren, amelynek nem látni a partját, s nem ismerjük a zátonyait? Szerintem igen. Ha nem így lenne, egyetlen felfedező sem térhetett volna vissza veszélyes útjairól, s mesék királyfija vagy szerencsés szegénylegénye sem járhatta volna meg az égigérő fát. Viszont, ha jól volt otthonról eleresztve, ha eléggé körültekintő volt, ha hallgatott az apja, a táltos lova, az okos lány – vagy bárki lett légyen is, de jóakaró – tanácsaira, s ha szerencsésen öreganyjának szólította a gonosz boszorkát, megjárhatta még a poklot is.
Akkor hát, gondolom, az internettel is szerencsésen meg lehet birkózni, ha az embernek a helyén van az esze. Csakhogy nincs mindig a helyén. Sokszor ártunk másoknak, sokszor minket bántanak. Kommentálunk és kommentelünk, megosztunk, beavatkozunk, leskelődünk, csámcsogunk és pletykálunk a virtuális világban is, s annál inkább, minél felkészületlenebbek vagyunk.
A szakértők szerint az autonóm, önmagáért és másokért felelősséget vállalni képes egyén számára az internet nem a veszélyforrások végtelenje. Viszont akiket „megfelelő kritikai érzék híján elvarázsol a virtualitás és a kütyük világa, azok könnyen elveszthetik a kontrollt, és a net áldozatává válhatnak. Ők lesznek a kiszolgáltatott tömegek, akik saját énjüket, identitásukat áruba bocsátják mindenfajta felkészültség és tudatosság nélkül, maguk válnak termékké az ingyenes alkalmazásokhoz” – véli Csókay Ákos szociológus. Csakhogy épp a felkészültségünkkel és a tanrendünkkel van a baj.
Tudják például, hogy mi a sexting? Erotikus üzenet vagy saját meztelen testet ábrázoló fotó küldése. Többnyire tizenéves fiatalok körében dívik, és az újmédia-kutatások eredményei szerint jóval elterjedtebb, mint gondolnánk.
Egy, a tegnap, a szerelmesek napján közzétett Huawei-kutatás szerint a magyarországi mobilhasználók egyötöde sextinggel udvarol. De mi a teendő, ha itt, Csíkszeredában egy ötödikes kislány küldi szét saját önkielégítését ábrázoló fotóit az osztálytársaknak? (Az eset megesett.)
Nos, azt hiszem, erre sem a szülők, sem a pedagógusok nincsenek eléggé felkészülve. Nincs megfelelő tantárgyunk, nincs elég tanfolyamunk, sem az X-ek, sem az Y-ok, sem a Z-k számára. Megtanítják ugyan az iskolákban a számítógép bekapcsolását, sőt talán a programozásra is kitérnek, de nincs tantárgy a legfontosabbra: az „internet-etikettre”. Pedig lehet, hogy az nem is különbözik sokban a való világban elvárható viselkedési normáktól.
Például egy jó tanács így szólhatna: „Ne vetkőzz meztelenre az osztálytársaid előtt!” Egy másik megszívlelendő: „Atyádat és anyádat, az öregebbeket, a tanáraidat tiszteld!” Vagy: „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy – vagyis az emberi beszédet ne használd mások kárára a fészbukon sem!” 
Régi szabályok ezek. Egyszerűek, mint a tízparancsolat. Csak meg kell tanulni, meg kell tanítani és be kell tartani őket.

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.