Nagyzolva megyünk tönkre

45

Érdekes cikket közölt nemrég a Magyar Nemzet A nagyzolás teszi tönkre a külföldön dolgozó románok életét címmel. Az újságban egy romániai fotós, Petruț Călinescu által készített képek, videofelvételek és leírások, illetve egy vele készült beszélgetés alapján olvashatunk arról, hogy néhány máramarosi, erdélyi és bukoviai településen milyen mértékű az elvándorlás, és hogy mennyire mindent annak rendelnek alá ezek az emberek, hogy a kínkeservesen megkeresett pénzükből szülőfalujukban a szomszédénál nagyobb, hivalkodóbb, csillogóbb, drágább házat építsenek.
A Szatmár megyei Avasújfalu az ország egyik leggazdagabb települése lett, néhány éve a Romtelecom a bevételének 1 százalékát innen gyűjtötte be a külföldön dolgozók hazatelefonálásának köszönhetően. Mindeközben sokan a faluból a Párizs melletti erdőkben laknak ideiglenes táborokban, víz, villany nélkül, onnan járnak dolgozni az építőtelepekre. 2500 euró körül keresnek egy hónapban, és céljuk, hogy minél többet tudjanak félretenni az otthon épülő házra, amelyben talán soha nem fognak lakni. A történet e részét inkább nem is kommentálnám, hiszen olyan értékrendről árulkodik, amely – bízom benne – nálunkfelé nemigen csaphat ilyen szélsőségekbe.
Petruț Călinescu elmondta, elenyésző azok száma, akik hazaköltöznek, miután felépül a házuk. Akadnak néhányan, akik azt tervezgették, hogy a megkeresett pénzből otthon indítanak vállalkozást, de nem számolnak azzal, hogy a szülőfaluból szinte mindenki elköltözött, így nem lesznek klienseik. Hozzáteszi, hogy az ország többi részére inkább az a jellemző, hogy egy-két ember megy el, és küldi a pénzt az otthon maradottaknak. Ők viszont azt felélik, így nem épülnek ilyen betonmonstrumok.
Nos, ez az a két tényező, ami miatt talán nekünk is aggódnunk kellene itt Székelyföldön. Mert ott tartunk, hogy a közszférában hihetetlenül megemelkedtek a bérek, ami vonzó lehet sok ember számára, ellenben azzal nem számolunk, hogy vállalkozások nélkül nem lehet a végtelenségig az államkasszából megélni. Románia egyelőre sajnos egy feneketlen zsák, kicsit olyan, mint az avasi betonmonstrumok: csak öntik belé a sok pénzt. De a források egyszer elapadnak, és nem lesz, aki újra feltöltse azokat.

Márk Boglárka

A cikk a Hargita Népe március 12-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.