Mondani lehet, akár „nagyot” is…

Amint az már ismeretes, a kormány „jóvoltából” az elmúlt héten, pontosabban szeptember 15-től kezdődően visszavezették a különleges jövedéki adót, s ilyenképpen annak kvantuma az üzemanyagok kiskereskedelmi áraiban óhatatlanul megemelkedett. Azaz egyidejűleg megdrágult a benzin és a gázolaj: piaci elemzők szerint a pénteki nap folyamán el a literenkénti 0,13 lejig, s megfigyelések szerint literenként országos átlagban 9 banival. Amúgy erre a nemkívánatos visszavezetésre a 2017/25-ös kormányrendelet révén került sor. Akkor, mármint a jogszabály elfogadásakor, de azt követően is Tudose kormányfő többször is azt hangoztatta, az egykori Ponta-kormány által bevezetett, jövedéki adó 2017. január 1-i kivezetését követően nem csökkentek az üzemanyagok kiskereskedelmi árai, s ilyenképpen most sem lesz ok egy esetleges áremelésre. Ez utóbbi tekintetében egyébként azt is nyomatékolta, hogy az üzemanyag-forgalmazókkal az árak szinten tartásáról megegyezett. Elvben és szóban. Mondani bármit lehet, legyen szó az ártendenciák értékeléséről vagy egy megállapodásról. Ami viszont a kormányfő ama állítását illeti, hogy januárban nem következett be árcsökkenés, azt sokan kétségbe vonták, illetve megcáfolták. A magunk részéről is ezt hangoztatjuk, de alátámasztásként számadatokra is hivatkozunk: az Országos Statisztikai Intézetnek a kiskereskedelmi árak alakulására vonatkozó havonkénti hivatalos közleménye szerint júliusban az üzemanyagok átlagosan 4,22 százalékkal voltak olcsóbbak, mint 2016 decemberében. Augusztusban némi drágulás következett be, legalábbis a megelőző hónaphoz viszonyítva (0,65 százalékos), ami jobbára a világpiaci ár múlt hónap végi „meglódulásának” a számlájára írható. Ám ennek ellenére is a múlt hónapban az üzemanyagok 3,49 százalékkal voltak olcsóbbak, mint 2016 decemberében. Nem hinnénk, hogy a kormányfő asztalára nem tennék le rendszeresen a statisztikai intézetnek ezt a jelentését (is), ám lehet, hogy a kormányfőnek nem juthat ideje mindenre, többek között az üzemanya­gok kiskereskedelmi árai alakulásának a nyomon követésére sem. Akkor viszont legyen mértéktartó, és ne próbáljon „jó hallása alapján zenélni”, hanem vegye elő azt a kottát, lehet, viszont hogy számára „bajos” a kottaolvasás… Valahogy így vagyunk azzal a kijelentésével is, miszerint a költségvetés kiigazítását azért tartja pozitív előjelűnek, mert az eredetileg előirányzottnál nagyobb arányú gazdasági növekedésre alapoz. Ezt lehet mondani, de viszont tudni kell, hogy az a várakozáson felüli gazdasági növekedéshez nem társult a költségvetési bevételek arányos gyarapodása. És megint csak azt hangoztathatjuk: mondani lehet, sőt nagyot mondani is. A számok viszont másról tanúskodnak: júliusban például a hazai kiskereskedelem üzleti forgalma 10 százalékkal bővült a megelőző esztendő azonos hónapjához viszonyítva, hét hónap viszonylatában pedig 8 százalékkal, ennek ellenére az áfából származó költségvetési bevételek 5 százalékkal csökkentek. A dolgok ilyenszerű alakulását azonban megfelelőképpen kell „olvasni”, mert egy érthetetlen helyzettel állunk szemben, ugyanis a fogyasztás bővülése közepette az áfabevételeknek is gyarapodniuk kellene, kellett volna. Azaz: azt mondani, hogy a gazdasági növekedés automatikusan gerjeszti a költségvetési bevételeket és lehetővé teszi a költségvetés pozitív kiigazítását, pusztába kiáltott szó. Igen, mert azokat a potenciálisan megnövekedett áfabevételeket ténylegesen be is kellene vételezni, hajtani. Amíg ez nem következik be, bármit lehet mondani, még egy kormányfőnek is. Azt is gyakran hangoztatta a kormányfő, hogy a költségvetésnek nincsenek fizetési gondjai. Lehet, hogy ő így tudta, de a kedvezőtlen, a gondokat előrevetítő jelek már a múlt hónapban megmutatkoztak: a honvédelmi tárcánál bizonyos bér jellegű jogosultságok időbeni folyósítása kétségessé vált (amit egyébként utólag nem ismertek el, s úgy próbálták beállítani a dolgokat, hogy az eddig alkalmazott ama gyakorlatról próbálnak lemondani, miszerint egyes jogosultságokat az adott hónapra vonatkozóan nem annak elején, hanem azt a hónapot követően fizetik majd ki), és ugyancsak felhők képződtek a szociális ellátási hálózat egyes pénzfolyósítási kötelezettségeinek a teljesítése tekintetében is.
A kormányfő mondta, mondogatta, hogy van pénz, most pedig azt hangoztatja, hogy a plusz bevételi forrásokat biztosító intézkedések nyomán lehetségessé válik bizonyos infrastrukturális beruházások finanszírozása. Ezek szerint mégsem volt pénz, legalábbis a közberuházási létesítmények finanszírozására. Legújabban pártbéli felettesét utánozva, a kormányfő is azt mondogatja, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulások fizetési kötelezettségeknek (mármint a munkáltatói kötelezettségeknek) áthelyezése a jövő esztendőtől a munkavállalók, az alkalmazottak vállára nem vezethetnek azok nettó jövedelme csökkenéséhez. Ezt lehet mondani, mint ahogy azt is, hogy a jövedelmi adó 10 százalékra való állítólagos mérsékelése úgymond meg fogja gátolni a nettó bérek csökkenését. Ezt nap mint nap el lehet mondani, el is mondják, sőt „a kottából” is „kiolvassák”. Megkockáztatnánk: a kottában gondok lehetnek a hangjegyekkel, s ha ez így igaz, akkor hamis a kicsengése annak, amint mondanak, mondogatnak…

Hecser Zoltán