Molnos 55

Molnos Zoltán festőművész munkáiból készült kiállítás látogatható még közel egy hónapig Székelyudvarhelyen a városi képtárban. A tárlat anyaga válogatás az utóbbi öt esztendő bő terméséből. A művészt és munkáit Veres Péter méltatja.

Jelen tárlat egy olyan kiállítássorozat első állomása, amely arra hivatott, hogy nemcsak Erdélyben, hanem külföldön is a közönség elé tárja az 55 éves udvarhelyi festő alkotásainak egy részét. Az 55-ös szám talán arra utalhat, hogy egy életmű, retrospektív, vagy egy, a kezdeteket is felölelő, a festő eddigi munkásságát összegző kiállítással találkozunk, ám erről szó sincs, ugyanis a kiállított anyag válogatás a közelmúlt terméséből.
Ha Molnos Zoltán, akkor szürrealizmus – jelenthetjük ki egyértelműen és fenntartások nélkül. Korán megnyilvánuló tehetségének hála, fiatalon, szinte még gyermekként indult művészi pályája. Az egykori, Maszelka János által szervezett, „festészeti kör” tagjaként Biró Gáborral, Jakab Andrással, Szőke Istvánnal és Moldován Gyulával együtt, az udvarhelyi kultúrotthon hátsó traktusának emeletén berendezett közös műteremben tanulta a rajz és a festés alapjait. Emlékei szerint, tulajdonképpen egy Salvador Dalí munkáit bemutató album volt az, melynek hatására meg tudta nevezni, fogalmazni azt, hogy mit akar, és ekkor került művészete a szürrealizmus bűvkörébe. E felismerést hosszú és kitartó munka követte, melynek alakításában, irányításában Bene József festőművész játszott fontos szerepet. Néhány évtizede, bécsi találkozásai és eszmecseréi Ernst Fuchs-szal, a szürrealizmus egyik ikonikus alakjával, Molnost megerősítették abban a tudatban, hogy művészete jó úton halad. Ezt igazolta az is, hogy a Dalí-tanítvány, Fuchs ajánlásainak köszönhetően az udvarhelyi festő bekerült a szürrealisták nemzetközi mezőnyébe. Így a Molnos név a szürrealizmus berkeiben egyre ismertebbé válik világszerte, hála a számos közös tárlatnak, amelyeken a festő is részt vesz alkotásaival.


Gondosan előkészített vászon, tökéletes alapozás, több rétegben felkent festékrétegek, precíz vonalak, fegyelmezett kéz, a végletekig aprólékosan kidolgozott színárnyalatok, a kész festményt selymesen beborító lakkréteg…, címszavakban, fizikai állapotát tekintve, így írható le egy-egy Molnos-festmény.
Ezek a festmények pedig szinte tükörként tárnak elénk egy olyan univerzumot, amelyben a fantázia szüleményei, emlékképek, álmok keverednek egymással egy szabadon szálló, béklyót, bilincset nem ismerő öntudatos szellem logikája szerint. Ebben az univerzumban ugyanúgy helyet kapnak a magyar történelmi arcképcsarnok nemes alakjai, mint a szürrealizmus Pantheonjának neves művészei, ideológusai. Korábbi és újabb festményein egyaránt, a neves személyek portréit sajátos „molnosi” környezetbe helyezi, miáltal új, érdekes, furcsa, meglepő vagy megdöbbentő hatást keltenek. Látványuk szinte automatikusan arra késztet, hogy újraértelmezzünk egy Csontváryról, Einstein-ről, Shakespeare-ről stb. eddig kialakított és belénk rögzült képet, fogalmat, gondolatot. Ezáltal ki-ki saját habitusától függően elgondolkodhat életének fontosabb pillanatain, eseményein is.
Általában Molnos festményei realista, esetenként hiperrealista módon megfestett metaforikus vagy jelkép értékű tárgyak, elemek tudatos csoportosításaként is értelmezhetők. Ez a festésmód az utóbbi időben, olykor-olykor egy kicsit oldódni látszik, melynek hatására a festményeken átsuhan egy misztikus, esetenként pszichedelikus hangulat.
A kiállítás összképe tömény és gazdag vizuális élményt nyújt a látogatónak. Ugyanakkor a művész kérésére egyetlen festmény mellé sem került címfelirat, azért, hogy bárki szabadon fedezhesse fel és értelmezhesse az eléje táruló látványt.


A kiállított festmények üzenete, atmoszférája egy olyan művész profilját rajzolják meg, akinek felelősségteljes életvitele, magatartása és gondolkodásmódja egészséges humorérzékkel párosul.
Molnos Zoltán, itt a Nagyküküllő partján, a Budvár, a Csicser és a Szarkakő árnyékában, festészetével egy olyan világot teremtett, amelyben mi, egyszerű szemlélők, nem vagyunk a tér és idő foglyai.