Mit írjunk mi?

Uborkaszezon. Izzad a szerkesztő az irodában, az erdmagyar újságíró detto. Felcsap Sherlock Holmes-nak, Miss Marple-nek, csakhogy penzumot faragjon. Nosztalgiával gondol a tavaszra, amikor volt írnivalója bőséggel, mert elolvadt a hó, újra megjöttek a gólyák és nyílt a hóvirág, ráadásul a kikelet minden főtémája a „majdpályázunkésbetömjük” kátyúban hevert. Júniusban is ujjongtunk. Ó, a szép évzárók, ó, a ballagások! Gaudeamus! Aztán búsultunk. Jaj, a nagy érettségi, jaj, a kis érettségi! Var vicis! Megint megírtuk: megint leszerepeltek. Megint kérdeztük: ki a hibás? Megint feleltük: mindenki. Megint sirattuk odalett ifjúságunkat. Bezzeg a mi időnkben, amikor még. Most reform kell, ha megbuktunk is. Téma csontig lerágva. Lapozzunk, de mit is írjunk? Járjunk nyitott szemmel. Lássuk a medvét! Itt a medve, de hol az erdő? Ajánlott témakör minden napra, minden lapba. Szabály: medvére nem lövünk, bűnbakra igen. Ki hozta, ki etette, kinek a tyúkját ette? Hol, mikor, hányszor? Írjuk könnyezve: jaj, szegény állatok, jaj, szegény mi. Szomorú a székely sorsa. Bánatában ki is vágta az erdőt. Járjuk körbe a témát, de csak óvatosan, mert nem lehet már fától-fáig lopózva, pedig a medve nem játék. Ki vágta ki a fákat? Kérdezzünk bátran. Vadőrt, polgármestert, gazdát, vadakat beszélő juhászt. Összegezzünk: nem tudjuk, de jól meggazdagodott, az biztos. Baj lesz. Baj van. Igazítják Bukarestben. Addig is igyunk sokat. Vizet is. Részsiker, de megéri. Holnap jön Csíkba Johannis. Címlap! Aztán Tusványosra Orbán is. Mit kíván a magyar nemzet – huszonnyolcadik pont. Címlap! Jól szavazzunk és lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér. Azt, hogy savanyú-e a szőlő, majd csak ősszel írjuk meg. Amikor már elmennek a gólyák, kezdődik tanév, sok a kiadás, nagy lesz a fűtésszámla, ha befűtenek. Ha nem, akkor is. Addig is írjunk. Cikkezzünk sikeres falunapokról, tudósítsunk még annál is sikeresebb szüreti bálokról. A kettő között pedig áramszünetről, az idők járásának szeszélyeiről, szép megvalósításokról, medvékről és egyéb nagyvadakról – címlapon, uborkaszezonban, amikor turistának lenni volna jó, nem közhelygyűjteményt gyarapító firkásznak, bármelyik nagyon jól mutat.

Lázár Emese