Merkel ráléphet a fékre?

A francia elnökkel közösen vázolta korábban az Európára vonatkozó reformterveket Angela Merkel német kancellár, aki a vasárnapi Bundestag-választás eredményei miatt – szakértők szerint – fontolva haladásra kényszerülhet ezek megvalósításában. „A stabilitást személye politikai brandjévé tévő Merkel nem lehet érdekelt egy kapkodó, egyszerre sok irányba tartó, szétzilált uniós reformfolyamatban” – szögezte le ezzel kapcsolatban Szabó Dávid, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója.

Macron és Merkel. Elutasító magatartás

Bemutatta kedden Emmanu­el Macron az Európai Unió reformját célzó tízéves útitervét. A francia államfő többek között arról beszélt a párizsi Sorbonne egyetemen, hogy az eurózónának saját költségvetésre és pénzügyminiszterre van szüksége, illetve európai szintű adó létrehozását javasolta a pénzügyi tranzakciókra.
A francia elnök politikai stratégiáját látványosan a „jó császár” imázsra építette fel – mondta el Marcon reformtervei kapcsán a hirado.hu megkeresésére Szabó Dávid, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója.
„Császár”, hiszen az erősen megkopott francia nagyságot szerezné vissza, nagy elődeivel ellentétben, ezt azonban nem az erős francia nemzetállamon keresztül érné el, hanem az Európai Uniót állítaná az eddiginél határozottabban a francia érdek szolgálatába – magyarázta, hozzátéve, hogy az államfő mindeközben nem titkolja, hogy saját „uralkodását” az unió egészére is szívesen kiterjesztené.
„Erről azon kiszivárgott elképzelések tanúskodnak, melyek szerint 2019-re páneurópai mozgalommá fejlesztené En Marche nevű választási pártját” – mondta.
Macron „jósága” – utalt vissza a „jó császár” jelzőre Szabó Dávid – abban testesül meg, hogy a globalista francia elit tökéletes gyermekeként mégis képes volt reményt és hitet adni az establishmentből kiábrándult franciák tömegeinek.
A politikus népszerűsége saját hazájában azonban mára rendkívüli mélységbe süllyedt, ebben a helyzetben pedig a korábbinál is nehezebb elképzelni, hogy a francia gazdaság vonzóbbá és versenyképesebbé tétele érdekében újabb szociális jogokhoz vagy akár a nyugdíjkorhatárhoz nyúlna.
Éppen ellenkezőleg – hívta fel a figyelmet a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója –, Macron számára az egyetlen út, mellyel elkerülhetőnek véli elődje, Hollande elnök dicstelen sorsát, az az európai előremenekülés, hétköznapibb nevén „fizessenek a németek” stratégia.
A szakértő szerint Macron arra számíthat, hogy az Európai Unió és a benne politikai-gazdasági vezető szerepet felvállalt Németország az elhúzódó párhuzamos válságok – instabilitás a teljes szomszédságban, Líbiától a Közel-Keleten át a Balkánig és Ukrajnáig; migrációs krízis; Brexit – kellős közepén rendkívüli módon rászorul Franciaország konstruktív együttműködésére, ami felerősíti a franciák érdekérvényesítő képességét.
„A fenti helyzetben Macron a kezdeményezés és az európai – Párizs–Brüsszel–Berlin – politikai napirend meghatározásának magánál tartásával igyekszik növelni saját mozgásterét” – szögezte le Szabó Dávid.
A francia elnökkel közösen vázolta korábban az Európára vonatkozó reformterveket Angela Merkel német kancellár, aki most – szakértők szerint – fékezésre kényszerülhet ezek megvalósításában. Mint ismeretes, Merkel pártszövetsége (CDU/CSU) győzött ugyan a vasárnapi parlamenti választáson, de évtizedek óta a legrosszabb eredményt érte el.
Valószínű, hogy a választási eredmény a német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök együttműködésére is hatással lesz.
A német politika – hívta fel a figyelmet Szabó Dávid – már a választás előtt is bizonyos szintű korrekció jeleit mutatta a bevándorlási és az unió jövőjét érintő kérdéseket illetően.
„A stabilitást személye politikai brandjévé tévő Merkel nem lehet érdekelt egy kapkodó, egyszerre sok irányba tartó, szétzilált uniós reformfolyamatban, amit tetéz a franciák és a mediterrán eurózóna-tagok növekvő finanszírozási igénye” – mondta a szakértő, aki úgy véli, hogy a várhatóan elhúzódó német kormányalakítási folyamat miatt 2017-ben bizonyára nem születnek az ügyben nagy horderejű döntések – a későbbiekben azonban komoly súrlódások következhetnek, melyeket a Juncker-bizottság próbálhat tompítani.
Merkelék nem érdekeltek a türelmetlenségben, hiszen a német gazdaság teljesítőképessége továbbra is erős. Szabó Dávid szerint tehát várhatóan behúzzák a féket és „fontolva haladva, előnyök felkínálásával próbálják vonzóvá tenni az egységes Európa reformját a kételkedő tagállamok számára”.
A kancellár óvatosságát indokolja a politikai belátás is: a Századvég 2017-es „Project 28” kutatása szerint mind a francia, mind a német választók az erős tagállamokat preferálják Brüsszel további felhatalmazása helyett, valamint mindkét állam polgárai inkább nemzeti kézben tartanák a gazdasági kérdések intézését.
Ezzel szemben Franciaország Brüsszellel összefogva egyfajta páneurópai politikai nyilvánosság kialakításával, valamint egyes, a németek számára fontos kezdeményezések blokkolásával próbálkozhat nyomást gyakorolni a tagállamokra – hangsúlyozta a szakértő, kiemelve azt is, hogy ekkor fontos szerepbe kerül Közép-Európa Lengyelország és Magyarország vezetésével, ugyanakkor a távozó Egyesült Királyság is a kontinentális játszma részesévé válhat.
A CDU/CSU a választások után egyelőre a sorait rendezi és a lehetséges koalíciós partnerekkel csak később tervez egyeztetést.
A lehetséges szövetségesek közül azonban fenntartásaikat hangoztatják a koalícióval kapcsolatban a liberálisok (FDP) és a Zöldek. Vezetőik szerdai nyilatkozatai szerint nem áll szándékukban mindenáron kormányra lépni a Angela Merkel vezette jobbközép pártszövetséggel.
Christian Lindner, az FDP vezetője a Die Welt című lapnak azt mondta, hogy a pártok színei – CDU/CSU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld – alapján elnevezett Jamaica-koalícióhoz ugyan megvan a „számtani” többség, de mind a négy párt más-más felhatalmazást kapott a választóktól a Bundestag-választáson. A Macron által bemutatott európai uniós reformtervére utalva Lindner aláhúzta, hogy elutasítják az „automatikus pénzügyi transzfereket”.
Az FDP 2009 és 2013 között a Merkel vezette CDU/CSU szövetséggel együtt kormányzott, majd 2013-ban kiesett a Bundestagból. A szabaddemokraták alapélménye ennek megfelelően az, hogy a kancellár asszony ölelése könnyen végzetes lehet, amennyiben nem tartják magukat a párt arcélét, választói támogatását meghatározó alapvetésekhez – hívta fel a figyelmet Szabó Dávid.
A szakértő szerint a koalíciókötéshez személyi engedményeket ugyan várhatunk az FDP részéről – Schäuble maradhat a pénzügyminiszter –, ugyanakkor meglepetés lenne, ha az FDP nem kötné ki a koalíciókötés feltételéül, hogy Németország nem keveredhet fiskális kockázatközösségbe a szerintük fegyelmezetlen és a reformokat elodázó mediterrán eurózóna-tagokkal. „Ebben az esetben pedig ellehetetlenül a francia követelések legfontosabbika, a közös Eurózóna-költségvetés” – szögezte le.
Változhat Merkel álláspontja is a kétsebességes Európával kapcsolatban, hiszen erre már részben sor is került – mondta a külügyi igazgató, aki szerint Merkel a teljes hátraarcot igyekszik a szociáldemokratákkal kötött nagykoalíció fenntartásával elkerülni, és erre azért még mindig mutatkozik némi esély.
A nagykoalíció folytatása azonban szinte biztosan tovább erodálná a legnagyobb és a második politikai erő szavazótáborát – Merkel pedig, mint ahogy sorrendben negyedik kormányalakítási törekvése mutatja, nem szeret veszíteni – szögezte le Szabó Dávid.

hirado.hu