„Menedzsment”…

Az elmúlt hét egyik legkínosabb és talán legnagyobb visszhangot kiváltó eseményét a honvédelmi miniszter, Adrian Țuțuianu kénytelen-kelletlen lemondása jelentette. Annak kiváltó oka pedig egy szerencsétlenül megfogalmazott és szerencsétlen időpontban nyilvánosságra hozott közlemény volt, amelyről ő állítólag ugyan előzetesen értesült, de annak tartalmát nem ismerte, s amely révén a tárca „azt kürtölte világgá”, hogy a honvédelmi állomány egyes bér jellegű jogosultságainak folyósítására pénzhiány okán egyelőre nem kerülhet sor.
Állítólag, hogy ilyen jellegű gondok vannak, lennének a honvédelmi tárca háza táján, arról a miniszter nem tájékoztatta a kormányfőt, s aki arról a fránya közleményről egy étteremben szerzett tudomást, amikor is együtt ebédelt pártja elnökével, Liviu Dragneával. Ami pedig a közlemény nyilvánosságra hozatalának szerencsétlen pillanatát illeti: ugyanaznap, s majdhogynem ugyanazon időpontban a kormányfő tárgyalt a Nemzetközi Valutaalap (IMF), majd azt követően a Világbank küldöttségeivel a költségvetés végrehajtásának helyzetjelentéséről, a várható költségvetési hiányról, s úgy általában országunk gazdasági-pénzügyi helyzetéről.
Ezekre a találkozókra annak okán került sor, hogy mindkét pénzintézet képviselőit a kormányfő meghívta tisztázó jellegű eszmecserére. S ezt mindenekelőtt annak okán, hogy előrejelzéseik nem klappoltak a kormányzati előrejelzésekkel, s továbbra is kétségesnek tartják a 3%-os költségvetési hiánycél betartását. Nos, amikor költségvetési gondokat próbálsz „eloszlatni”, nemigen szerencsés olyan közlemény nyilvánosságra hozása, amilyent a honvédelmi tárcánál fogalmaztak meg. A több mint kínos helyzetbe került tárcavezető számára nem maradt más lehetőség, mint a lemondása benyújtása, amit azon nyomban el is fogadott Tudose kormányfő.
A történet túl azon, hogy kínosnak bizonyult, másabb vonatkozásban is jelentőséggel bír. Mondjuk ezt annak okán például, hogy az augusztus 23-i kormányülésen Mihai Tudose bejelentette, hogy a Cantacuzino Intézetnek az egészségügyi minisztérium alárendeltségéből mielőbb át kell kerülnie a honvédelmi minisztérium kötelékeibe. Ezt többek között azzal indokolta meg, hogy évek óta az egészségügyi, valamint a kutatásügyi minisztérium illetékesei nem voltak képesek talpra állítani, mármint az oltóanyag-termelés tekintetében ezt az intézetet, s meglátása szerint „egy kemény kéz” képes lesz megfelelő módon menedzselni a szóban forgó intézet ügyét és mielőbb valós eredményeket produkálni. Az egykori miniszter azon nyomban hozzáfűzte, hogy megvannak erre a feltételeik, és a kormányfő által kijelölt négy hét helyett három héten belül dűlőre viszik az ügyet, azaz véglegesítik a szükséges jogszabály tervezetét.
A jelek szerint olyannyira el volt foglalva ezzel a problémával, hogy már nem jutott ideje a saját háza táján felmerülő egyes ügyek „menedzselésére”. Márpedig olyan ügyről volt szó, amely esetleg nemzetközi és nemzetbiztonsági szempontból is következményekkel járhatott volna (de szerencsére ez nem következett be), s amelynek megelőzése a csúcsvezetői menedzsmentre hárult volna. Ennyit a szóban forgó szaktárca hatékony és „katonás” menedzsmentjéről…
Mihai Tudose kormányfő az elmúlt időszakok során is melegen tartotta a kereskedelmi bankokkal szemben megfogalmazott rosszalló véleményét, álláspontját. Ilyen-olyan megközelítésben, sokszor ironikusan is fogalmazva közvetlen, vagy közvetett módon támadta azokat. Legújabban azzal is kirukkolt, hogy az ANAF mostani akciója során lehetőség lesz majd egyes kereskedelmi bankok esetében azokat megtanítani az érdemleges menedzsmentre. Ennek csak örvendeni lehetne, de talán annak még inkább, ha azok a magas szintű menedzsmentelvárások mindenekelőtt az ANAF háza táján (is) érvényesülnének. Hogy miért? Amennyiben jók és egyértelműek a fiskalitással kapcsolatos jogszabályok, olajozottan működik az adóhatóság, akkor nem szabadna, hogy gondot jelentsen a különböző adónemek bevételezése, behajtása. A jelek szerint viszont ez hazai viszonylatban már régóta nem így van, s egyebet sem hallani, minthogy sok az ügyeskedő, sok az adóelkerülő, sok az „államot megillető áfából származó pénzösszegekkel eltűnő vállalkozás” stb. stb.
Ilyen körülmények között pedig mit is mondhatnánk az adóügynökség menedzsmentjéről, hisz annak a hatósugarába tartozik egy cég, egy hivatal, egy hatóság tevékenységének hatékonyabbá és eredményesebbé tétele.
Mifelénk egyelőre jobbára adminisztratív eszközökkel próbálják meg a menedzsmentet úgymond helyettesíteni. Ez pedig nem jelent egyebet, mint nyakra-főre jogszabályokat hozni, jogszabályokat módosítani és kiegészíteni. A maga nemében ez is egy adott fajta menedzsment, mint ahogy az is, hogy a kormányfő bejelenti: egyeztetett az üzemanyagokat forgalmazó cégek illetékeseivel, s azok ígéretei szerint a pótlólagos jövedéki adó szeptember 15-i visszavezetését követően nem fognak drágulni az üzemanyagok. Ilyenképpen ő egy szóbeli ígéret révén „lemenedzselte” ezt az ügyet. Ha viszont mégis drágulnának az üzemanyagok, akkor következne egy másabb „menedzsment”: egy olyan jogszabályt fogadnak el, amely révén lehetővé válna a pótlólagos jövedéki adó megtérítése a fuvarozócégeknek. Egyébként a kőolaj világpiaci árának alakulása „szembement” a kormányfőt bebiztosító forgalmazói ígéretekkel, s a múlt héten a hazai üzemanyagok is megdrágultak. Most légy okos, Domokos, azaz menedzselj Tudose…

Hecser Zoltán