Megújulhat a művelődés hajléka Szépvízen

Minden eddiginél nagyobb felújításon esik át az eredetileg örmény kaszinónak épült szépvízi művelődési ház épülete, és részben a rendeltetése is megváltozik, ugyanis a községi könyvtár a szomszédos, szintén rehabilitálás előtt álló épületbe költözik majd át. A napokban kezdődő munkálat jó alkalom arra, hogy a szépvízi kaszinó múltját is felidézzük.

Az örmények „mindent, mi jó és nemes felkarolni, előmozditani igyekeznek; ekként keletkezett Szépvízen a casino (harmadik Csíkban), hová magyar hírlapok járnak, melynek kölcsönkönyvtára van, s mely nem csak Szépvízen, hanem a vidékén is a szellemi élet terjesztésének nagy tényezője” – írta Orbán Balázs az 1860-as években, s talán mindeddig ez a szépvízi örmény kaszinó első ismert említése.

Kis kaszinótörténet
Ebben az időszakban Szépvízen mintegy 500 örmény élt, ők hozták létre a korban egyre elterjedtebb ún. zárt társaskört. A kaszinóba „gyűltek össze esténként szórakozni az örmény családok. A nők a könyvtárban olvastak, kézimunkáztak és beszélgettek. A férfiak biliárdoztak vagy kártyáztak. Estéről-estére hatalmas összegek cseréltek gazdát. Játékszenvedélyük sokszor hazardírozásba ment át” – idézte fel a kaszinó múltját Bogos Mária A szépvízi örmény közösség című kötetében. Ugyanitt ízelítőt kaphatunk a szórakozási szokásokból is: „Kártyázás és biliárdozás közben mindig el lehetett fogyasztani egy meleg vacsorát vagy egy pohár italt. Az úgynevezett nagyteremben tartották a bálokat, előadásokat, esetenként a gyűléseket is. A terem berendezésének pompájáról még ma is beszélnek az idősebbek.” Ugyancsak a kötetből derül ki, hogy „a bálokra csak hosszú estélyi ruhákban jelenhettek meg a hölgyek, a férfiaknak kötelező volt a szmoking. A mulatságok sokszor szombattól hétfőig tartottak, ahol a zenét a kaszinó zenekara szolgáltatta.” Bogos Mária anekdotával is szolgál: „A színtársulatok többször itt tartották évadzáró előadásaikat, élvezve a Dájbukát család vendégszeretetét. Egy alkalommal egyik bemondó beköszöntő beszédében szerette volna kifejezni háláját Dájbukát úrnak a vacsoráért. A jelenlévőket így köszöntötte: Tisztelt közönség és Dájbukát! Ez ma is szállóigeként él az emberek között.”
Zakariás Péter bácsi, a „legörményebb” a településen élő örmények közül, egy korábbi interjúban az nyilatkozta, hogy a kaszinót 1880-ban nyitották meg – valószínűleg ekkortájt épült a ma is álló épület. Elmondása szerint a 22 évet töltött ifjak lehettek tagjai. A kaszinó egész évben működött, bérlője mindig a betérők rendelkezésére állt.

„Ki van zárva minden politikai tevékenység”
A csíkszeredai levéltárban, az alispáni hivatal iratai között bukkantam rá a „Csíkszépvízi Kaszinó” 1920-ban elfogadott alapszabályaira. Eszerint a „Kaszinó czélja: Szépvízen a fedhetlen jellemű és magaviseletű férfiak és nők számára oly központot alapítani és fenntartani, hol a tagok tanulságos és nemesen mulattató szórakozásra találnak. Czélja elérésére eszközei: a könyvtár, napi és időszaki sajtó, felolvasások, mulatságok, ünnepélyek és nemesebb társasjátékok rendezése. Területi működése köréből azonban ki van zárva minden politikai és felekezeti irányú tevékenység.”
Az alapszabály sajnos nem tartalmazza a kaszinó helyiségének a helyét és a leírását, és nem feltétel a tagság részére az örmény származás sem, így nem kizárt, hogy talán másik csíkszépvízi társaskör alapszabályait találtam meg, mégis, az aláírók nevéből (dr. Zakariás István elnök és Imreh J. Tivadar jegyző, hitelesítik dr. Fejér István és dr. Zakariás Kristóf) inkább arra következtetnék, hogy az örmény kaszinóról van szó. Mindenképpen a korszak hasonló létesítményeinek működési szabályzata nagyon sok mindenben hasonlított egymáshoz. Tartalmazta a taggá válás feltételeit, a befizetendő tagdíjat (ez esetben férfiaknak évi 40, nőknek 25 korona, felvételkor 100 korona), vagy a méltatlanná vált tagtárs kizárásának okait (pl. botrányos magaviselet, vagy helybéli lakos vendég minőségben való bevezetése a kaszinó helyiségébe stb.) is. Természetesen, az alapszabály magába foglalta a közgyűlés és a választmány hatásköreit is.
A választmány öt tisztviselőből állt, tagja volt az elnök, a gazda, a pénztárnok, a könyvtárnok és a jegyző. Közülük a gazda gondoskodott a kaszinó helyiségeinek rendben tartásáról, szerezte be és tartotta számon a szükséges kellékeket és bútorokat, vette bérbe a kaszinó számára szükséges helyiségeket a közgyűlés és a választmány jóváhagyásával.

Az utolsó évek
Bogos Mária adatai szerint a kaszinó épülete működésének utolsó éveiben (1926-tól) a Szentháromság Egyesület tulajdona volt. A kaszinóban saját fejlesztésű villamos árammal mozigépet működtettek, és a falu legelső rádióját is, 1928-ban az egyesület tagjai és hozzátartozói részére vásárolták. Ugyancsak a Szentháromság Egyesület tagjai használhatták a hatalmas kaszinókertben álló tenisz- és tekepályát is. 1948-ban az épületet a kerthelyiséggel együtt államosították, ahogyan azt idős Zakariás Péter mondta, átadták a „haladó ifjúságnak” a párttagok, az elöljáróság emberei. Azóta ez az épület a település művelődési otthona, és ebben kapott helyet a könyvtár is.
Kultúrközpont alakulóban
A szépvízi művelődési ház külseje, ha „megtépázottan” is, őrzi építtetőinek ízlését és jól illeszkedik a településközpont örmény épületeinek sorába. A szomszédos épület szintén az önkormányzat tulajdona, a kaszinókert egy részében épült fel a községi sportterem is, így igazi sport- és szabadidő-központ van kialakulóban ezen a területen. Nem véletlen, hogy a felújítási tervek most az évek óta üresen álló szomszéd épületet is magukba foglalják. A szintén 19. század végén épült épületben működött valamikor a 4-es határőr-parancsnokság, majd örmény tulajdonba került, államosították, szülészet, orvosi rendelő otthona volt, végül a visszaszolgáltatott ingatlant az önkormányzat megvásárolta, hogy a kultúrközpont része lehessen: alagsorában, a boltozatos pincében az ifjúság rendezkedhet be, földszintjén a könyvtár és irodahelyiségek kapnak helyet.
A kaszinó/kultúr épületét utoljára 1998-ban javították, többek között akkor alakították ki az előcsarnokból nyíló, azóta tönkrement illemhelyeket, új színpadot építettek, bekötötték a vizet és a gázt, megerősítették az épület szerkezetét. Felújítására először 2008-ban pályázott az önkormányzat, majd 2011-ben ismét, míg végül az Országos Befektetési Ügynökséghez benyújtott pályázat sikeresnek bizonyult.
Ebből nem telik mindenre, amit terveztek, tudtam meg a község elöljárójától, de elvégezhetik mindkét épületen a tetőcserét, megerősíthetik szerkezetét, felújíthatják a víz-, fűtés- és villanyhálózatot, rendbe tehetik a tokozatokat, és részben elvégezhetik az épületek szigetelését, a színpad újrarendezését, kialakíthatnak próbatermet, öltözőket, konyhát és tálalót, valamint illemhelyeket.
A pályázat összértéke 1 450 000
lej, lebonyolítója a Befektetési Ügynökség. A licitet egy buzăui cég, a CONCAS Kft. nyerte meg. A kivitelezés határideje 2017. május 9.

Daczó Katalin