Medveügy: rendelet és nyilatkozat

Jó ideje már, hogy foglalkoztatja a közvéleményt – legalábbis néhány megyében – a „medveügy”, nevezetesen a „medvejá­rás” okozta károk, emberek meg­támadása. Az ügy rendezése – tekintettel az érvényes jogszabályozásokra – nem is olyan egyszerű, de megvannak a törvény adta feltételei az érdembeli megoldásnak is.

Fotó: Kristó Róbert

A helyi közigazgatási hatóságok, az érdekképviseletek kitartó és erélyes közbenjárása hosszú ideig eredménytelennek bizonyult, s ilyenképpen a lakossági elégedetlenség is hovatovább fokozódott. A legilletékesebb, a környezetvédelmi miniszter, Grațiela Gavrilescu végül is hajlandóságot tanúsított az ügy rendezése érdekében, július elején megígérve egy rendelet kibocsátását. Arra sor is került, egyesek szerint ugyan megkésve, s a Hivatalos Közlönyben augusztus 4-én az megjelent és az augusztus 7-től vált hatályossá. A 2017/1169-es rendeletről van szó, amely révén a miniszter jóváhagyta „a medve és a farkas fajok esetében a közbelépési szintet a lakosság egészsége és biztonsága érdekében, és egyes súlyos károk megelőzése érdekében”.
Ez a tekervényes megnevezésű rendelet megjelenése úgymond lecsillapította a kedélyeket, de csak ideig-óráig, ugyanis időközben a miniszter asszony az RFI-nek (a francia közrádiónak) adott nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy nem olyan rendeletről van szó, amely a nagyvadak „megölésére vonatkozik, hanem olyan közbelépési rendeletről, amely a nagyvadak begyűjtését és áthelyezését szolgálja”. Utalt arra is, hogy senki se emlegesse a megölés szót („cuvântul ucidere”), mert mi nem adtunk ilyen rendeletet. Hangsúlyozandó, hogy a francia rádiónak adott nyilatkozatára a szóban forgó rendelet aláírása után, de azelőtt került sor, mielőtt az megjelent volna a Hivatalos Közlönyben. (Egyébként a rendeletet a tárcavezető kézjegyével augusztus 30-án látta el.)
A hazai közvélemény egy része viszont érdekes módon csak a rendelet megjelenését követően szerzett tudomást erről a kedélyeket újólag felborzoló rádióinterjúról. Az viszont vitathatatlan, hogy a miniszteri rendeletben nem szerepel a kilövés, sem pedig a megölés szó, sem pedig az, hogy annak révén (mármint a rendelet révén) vadászati tevékenységet hagyott volna jóvá. Mindezt szükségesnek tartjuk felvázolni a tisztánlátás érdekében, távol állva tőlünk a szőrszálhasogatás szándéka, a rosszmájúság szándéka és a medvék ügyvédei sem kívánunk lenni. A magunk részéről egyetértünk a medveügy érdembeli rendezésével, akár az esetenkénti kilövés révén is, de annak meg kell legyen a jogi háttere, a kérdést pedig érzelemmentesen kell megközelíteni, illetve higgadtan és tárgyilagosan boncolgatni.

Tekervényes megfogalmazás
Tény, hogy igen tekervényes a rendelet címének megszövegezése, akárcsak a rendelet egyes előírásainak megfogalmazási módja is. Mi azt mondanánk, hogy a tárcavezető, valamilyen okból kifolyólag igen óvatosan járt el, és a rendeletébe szó szerint beemelt a vonatkozó és hatályos jogszabá­lyokból egyes előírásokat, szövegrészeket. Tulajdonképpen a védett természeti övezetek rendszerére, a természetes élőhelyek, a növényvilág és a vadállomány konzerválására vonatkozó 2007/57-es sürgősségi kormányrendeletről van szó. Abban valóban nincs semminemű utalás kilövésre vagy vadászati tevékenységre, következésképpen nem is lehet annak révén úgynevezett kilövési kvótát jóváhagyni. A sürgősségi kormányrendelet jogalapként felhozott szakasza tulajdonképpen arról rendelkezik, ami fel van tüntetve a miniszteri rendelet első szakaszában, s amelyben az is nyomatékolva van, hogy a „közbelépés” csak akkor lehetséges, ha nincs másabb elfogadható alternatíva. Apropó alternatíva: a törvény és a mostani rendelet szövegéből az nem következtethető ki, hogy az „egyértelműen arról szól, hogy ki lehet lőni a problémás egyedeket”. Nem, mert ez esetben is alternatíváról van szó, és csakis utolsó lépésként, végső megoldásként kezelendő az a kilövés. (Egyébként, ha a tárcavezető netalántán „egyértelművé” kívánta volna tenni a „kilövést”, akkor esetleg csak ezt a lehetőséget írta volna bele egyetlen alternatívaként abba a fránya rendeletbe.) Tulajdonképpeni vadászati tevékenységről már csak azért sem lehet szó, mert a mostani eljárás jogalapját egy vadvédelmi jogszabály képezi, nem pedig a vadászat és a vadállomány törvénye, a 2006/407-es törvény. (Amúgy a vadászati, a tulajdonképpeni kilövési kvótákat ennek a törvénynek az alapján szokták jóváhagyni ugyancsak miniszteri rendeletek révén.) Mindebből az is kikövetkeztethető, hogy az esetleges kilövés jóváhagyása nem fog egyik napról a másik napra menni, az is megkövetel egy adott eljárást.
Szó esett arról is, hogy a miniszter megkésve hozta meg az általa beígért rendeletet. Nos, e tekintetben őt nincs amiért elmarasztalni, ugyanis a hatályos jogszabályok által megkövetelt véleményezés a Román Akadémia részéről csak augusztus 28-án fogalmazódott meg, illetve került postázásra. Továbbá a rendeletből az is kiolvasható, hogy az nem külső nyomásra, nógatásra és felszólításra született meg, hanem hivatalból („din oficiu”), s ezt annak okán állítjuk, hogy a rendelet megindokolásában utalás van a 2007/57-es sürgősségi kormányrendelet 38-as szakasza (1)-es bekezdésének a.) pontjának szövegére. Lehet, hogy ez nem így történt, de a jelek szerint a tárcavezető még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy ő valamelyes közbejárás nyomán hozta meg rendeletét.
A kilövés mint végső megoldás csak számba jöhet, lehetségessé válhat, de hogy mikor kerül puskavégre e rendelet alapján az első medve, az még a jövő zenéje.

Hecser Zoltán