Magas színvonal a kutyahidegben

60

Kicsit tartottam attól, miként alakulnak majd a dolgok. Nem a kutyahidegtől féltem, sokkal inkább attól, nehogy kutyaszorítóba kerüljek, majd kutyául érezzem magam emiatt. Többször is felsoroltam magamban, milyen hibákat véthetek, de a vége mindig az volt, hogy legyintettem egyet: „A kutyafáját neki, miért pedálozok azon, hogy nem vagyok tisztában a szabályokkal, nem ismerem a fajtákat, először hallok a különböző kategóriákról, ráadásul mindössze egyetlen alkalommal voltam ilyen rendezvényen, és annak is már két éve. Egy kutya… Ha menni fog, akkor oké, ha nem, akkor nyilván annyira nem fényes a helyzet, de legalább tisztában leszek a határaimmal.”
Nagyjából ilyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben a Gyergyócsomafalván negyedik alkalommal rendezett kutyafogathajtó verseny előtt. Már két évvel ezelőtt is nagy élmény volt számomra a rendezvény – főleg mert azelőtt élőben sosem láttam ilyesmit –, az idei azonban még annál is különlegesebb volt, ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők rám gondoltak a bemondó személyét illetően. Igencsak elgondolkodtatott a felkérés, mert itt se ütő, se korong, se labda, kutya és szán viszont annál több, és mint említettem, nagyjából annyira voltam tisztában a szabályokkal, mint a harangöntés folyamatának részleteivel.
Üsse kavics, egyszer élünk, belementem.
Papírok névsorral, kategorizálva, szépen, ügyesen, ahogy kell, újabb papírokon pedig néhány versenyző, azaz hajtó – „szaknyelven” musher – eddigi eredményei. „Így már sokkal könnyebb lesz” – gondoltam magamban, és ha nem is volt annyira profi a dolog, elég elfogadhatóra sikeredett. Mindenesetre magammal szemben inkább voltam elégedett, mint csalódott.
Néhány aranyköpés is becsúszott a történetbe, a legviccesebb pedig épp akkor született, amikor a háttérből segíteni akartak. Bemondtam, hogy indul a következő versenyző, a hátam mögül pedig valaki besúgta, hogy kolozsvári – mindezt összesítettem, a hangszórókon pedig azt hallotta a nézősereg, hogy „a versenyző most indult el Kolozsvárról”.Mondanom sem kell, eléggé sikerült ezzel feloldani a hangulatot, nem mintha addig panasz lett volna arra.
Pontosság, odafigyelés, következetesség, és maximalizmus – ha néhány szóban kellene összefoglalnom Baróti Botond főszervező és csapata munkáját, az nagyjából így hangzana. A legapróbb részletekre is igyekeztek odafigyelni, így az eget ugyan ezúttal nem festették le a csomafalviak, de olyan versenyt sikerült lebonyolítaniuk, amelyre azt hiszem, mind a község, mind Gyergyószék büszke lehet. Bizonyára a szervezők is kutyafáradtak voltak a második nap végére, hisz sokszor kellett kutyafuttában döntéseket hozni, de remélem, ők is elégedettek voltak, mert amit véghezvittek, az bizony nem kutyagumi.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.