Madarat tolláról…

61

Ha parafrazálnunk kellene azt a közmondást, miszerint madarat tolláról, embert barátjáról, akkor talán azt is mondhatnánk, hogy madarat tolláról, minisztert tanácsadójáról. Nincs szándékunkban ugyan senkit sem megsérteni, sem pedig rosszmájúskodni, de az utóbbi hetekben bekövetkezett egy-két olyan esemény, amely szinte tálcán kínálja ezt a „szójátékot”.

Itt van például a kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt eddig háttérben meghúzódó „szürke eminenciásának”, Darius Vâlcovnak az esete. Slatina egykori polgármestere, az egykori Demokrata Liberális Párt (PDL) egykori vezetőszemélyisége, s nem utolsósorban egykori pénzügyminiszter, akivel szemben az ügyészi szervek négy ügycsomóban emeltek vádat több bűncselekmény állítólagos elkövetése okán, s a tárgyalássorozat vele szemben folyamatban van. Nemrégiben a Dolj Megyei Törvényszék március 14-re tűzte ki a következő tárgyalási napot, a múlt héten pedig egy másik bűnügyi ügycsomóban a Legfelső Semmítőszék első fokon nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Időközben azonban történt valami, ami a maga nemében akár meglepőnek is nevezhető: Viorica Dăncilă kormányfő január 30-án kinevezte saját kabinetjében államtanácsosnak. Első munkanapján nem jelenhetett meg, mert január 31-én a Dolj Megyei Törvényszéken „vendégeskedett” vádlotti minőségében. Február 8-án, csütörtökön is hiányoznia kellett munkahelyéről, lévén, hogy a Legfelsőbb Semmítőszéken volt jelen ugyancsak vádlott minőségében, befolyással való üzérkedés, pénzmosás és egykori tisztségével összeegyeztethetetlen pénzügyi műveletek bűntettének az elkövetése miatt. Az ítélethirdetésre sor is került (legalábbis első fokon, tehát az még megfellebbezhető), s annak értelmében nyolc esztendő végrehajtandó börtönbüntetésre ítélték.
Priusza ugyan még nincs, de nem éppen használ egy kormányfő tekintélyének, nimbuszának egy olyan személy „közvetlen társasága”, aki több bűnvádi bírósági ügycsomóban is úgymond főszereplő, s aki számára lesújtónak bizonyult az első fokon meghozott ítélet. Lehet hivatkozni az ártatlanság vélelmére, de ilyen esetekben nem lehet figyelmen kívül hagyni a közvéleményt sem, azokat az aggályokat, amelyek közvetlen főnökével szemben is megfogalmazódhatnak határon innen és határon túl.
Lehet, hogy erre az ítéletre sem Vâlcov, sem a kormányfő, sem pedig a kormánypárt nemigen számított, s most pedig igen kínos helyzetbe kerültek mindannyian. (Egyébként a szociáldemokraták egyik vehemens szószólója, Codrin Ștefănescu főtitkárhelyettes az ítéletet túlzottnak, megalapozatlannak tartotta egy sajtónyilatkozata során.)
A csütörtöki kormányülést követően a történtek kapcsán rákérdeztek Nelu Barbu kormányszóvivőre, aki kitérő választ adott: „Nincs, amit kommentálnom erről a témáról, nem ismerem, nem tudom… Ha Románia kormányának lesz majd valami mondanivalója, azt biztosan meg is fogja tenni és értesíteni fogjuk önöket.” Igaz, hogy azt tartják, hogy hallgatni arany, de ez esetben illendő, ajánlatos lenne „valamit mondani”…
Köztudott, hogy a kormánytagok – élükön Dăncilă kormányfővel – január 30-án, illetve január 31-én lemondtak a számukra biztosítható (vagy esetenként biztosítandó) szolgáltatásokról, azokról, amelyek a parlament alárendeltségében lévő Őrző-védő Szolgálat (SPP) feladatkörét képezi. Szívük joga, bár az nincs teljesen a rendjén, hogy például szállításukról a csendőrség gépkocsijai és gépkocsivezetői gondoskodnak, akiknek egyébként tevékenységi körükbe nemigen tartoznak ilyen jellegű feladatok ellátása.
Volt viszont olyan kormánytag, aki a jelek szerint kissé rendhagyó úton-módon próbálta a szóban forgó szolgáltatást biztosítani. Paul Stănescu kormányfő-helyettesről, régiófejlesztési és közigazgatási miniszterről van szó, aki a múlt héten személyi kabinetje keretébe alkalmazta tanácsadóként Mihai Novăcescut. Nos, utólag kiderült, hogy az újdonsült tanácsadó egykor a SPP altisztje volt, majd testőrként tevékenykedett különböző személyiségeknél, köztük lévén az igen vitatott személyiségű és a bűnüldöző szervek látókörébe többször is bekerült Nicu Ghiară üzletember (aki egyébként már jó ideje külföldön él). Sokaknak szeget ütött a fejébe, hogy miért is volt szükség egy ilyen előéletű személy kinevezésére a kormányfő-helyettes tanácsadójának. Fővárosi újságírók rá is kérdeztek a kormányfő-helyettesre, aki igen irritáltan azt hangoztatta, hogy ez nem az ő dolguk, hozzáfűzve a következőket: „Ez az én dolgom… Kellene tudniuk, hogy a tanácsadók olyan problémákra hivatottak, amelyeket mi fontosnak tartunk. Ez az én problémám.”
Tekintettel arra, hogy már előzetesen is az egykori testőr ott volt látható bizonyos események alkalmával Stănescu háta mögött, okkal feltételezhető, hogy az a tanácsosi jogállás tulajdonképpen a testőri ténykedést „fedezi”. Mindennek kapcsán utalhatunk arra is, hogy egy kormányfő-helyettesnek, a régiófejlesztési és közigazgatási miniszternek nemigen lehet szüksége olyan tanácsadóra, aki élete során nem igazán került kapcsolatba azokkal a szakterületekkel, amelyekért az a magasrangú tisztségviselő személy szerint felel. Testépítésben lehet, hogy vannak tapasztalatai a tanácsossá előléptetett személynek, sőt lehet a harcművészetben is, de nemigen régiófejlesztésben vagy közigazgatásban. Az is igaz, hogy nem az első eset, amikor ilyen furcsának és érthetetlennek tűnő „együttműködésre” kerül sor, mert ha emlékezetünk nem csal, volt olyan államtitkár, akinek egyik tanácsadója egy egykor neves autóversenyző volt.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.